Egy szerető rehabilitálása: Kamilla csendben végigvitt egy forradalmat
Károly és Kamilla szerelme igazi tündérmese lett volna már annak idején, ha a sors, a rendszer, a vélt vagy valós elvárások nem akarták volna felülírni egy másik tündérmesével. Hogy az abszurdig zsugorítsuk a történetet: Károly azért nem vehette feleségül a szerelmét, Kamillát, mert egy szüzet kellett elvennie, ő lett Diana, legalábbis ezt állítja a legújabb királyi bestseller szerzője, Tina Brown. Tudjuk, hogy ennek az elrendezésnek mi lett a vége: Diana megjárta a poklot, Károly és Kamilla pedig egy egész ország célkeresztjébe került, felvetve azt a lehetőséget is, hogy a megítélésük a monarchia összeomlásához vezet.
Innen jutottunk el oda, hogy most egy elvált nő lesz az Egyesül Királyság királynéja (annak a szintén elvált embernek az oldalán, akitől egykor azt követelte a közvélemény, hogy – épp a szerelme miatt – mondjon le a trónról). Mondhatnánk, hogy nem nagy ügy, de az intézmény értelmezési keretei között ez ténylegesen felér egy forradalommal – nem véletlen, hogy maga a királynő adta írásba, hogy ennek így kell lennie, mert félő volt, hogy különben mégsem lehetne nevén nevezni Kamillát, azaz királynénak (Queen Consort). Ez a forradalom egyúttal bizonyíték is arra, hogy Kamilla alkalmas arra a szerepre, amelyet hosszú időn át megtagadott tőle az intézmény és a közvélemény is.
az én dédnagymamám a te üknagyapád szeretője volt. Úgy érzem, van bennünk valami közös.
Szintén állítólag szerelem volt első látásra, legalábbis Károly részéről. Egy hullámhosszon voltak, közösek voltak az érdeklődési köreik, értették egymás humorát. De bármennyire is tökéletes pár voltak, az intézmény nem tekintette őket annak. Kamilla így aztán hozzáment Andrew Parker Bowleshoz, Károly pedig egyre elkeseredettebben kereste a szüzet, aki majd a királynője és trónörököseinek az anyja lesz.
Az archaikus kapcsolati elvárásokat azonban már nem lehetett személyes boldogulásra lefordítani, Diana papíron talán megfelelt az elvárásoknak, a gyakorlatban viszont kezdettől fogva bukásra volt ítélve a kapcsolatuk. Károly 1980-ban, egy évvel a Dianával kötött házassága előtt ismét összejött Kamillával, majd a nyolcvanas évek közepén megint szeretők lettek, a viszonyuk 1992-ben került nyilvánosságra egy botrányos lehallgatásnak köszönhetően. Az úgynevezett Camillagate örökre beégette a köztudatba, hogy Károly legszívesebben Kamilla tamponja lenne.
Diana walesi hercegnő családi szennyest kiteregető hírhedt 1995-ös interjúja és rengeteget idézett mondata után – „Ebben a házasságban hárman voltunk, kissé zsúfolt volt” – Kamilla az ország leggyűlöltebb nője lett, ez a gyűlölet pedig még nagyobb intenzitásra kapcsolt, amikor Károly volt felesége 1997-ben, mindössze 37 évesen egy autóbalesetben meghalt. Diana akkori népszerűsége elképesztő méreteket öltött, ennek csak halvány, mégis erőteljes lenyomata a mostani nosztalgiahullám, amelyet az évfordulók és a személyéből inspirálódó filmes alkotások is táplálnak.
Az, hogy Kamilla abban a felfokozott érzelmi közegben vagy akár később bármikor is labdába rúgjon Károly oldalán, szinte elképzelhetetlennek tűnt, már csak azért is, mert maga Diana jelölte ki a helyét. Rottweilernek nevezte, és a házassága tönkretételével vádolta, miközben az a házasság már számtalan ponton szétesőben volt, és eleve bizonytalan alapokra épült. A közvélemény viszont megkapta a bűnbakot.
Jöhetett azonban bármilyen botrány, szétszedhette őket a média, Károly és Kamilla kapcsolata kitartott, és miután mind a ketten elváltak, akár még jövője is lehetett volna. Ennek a boldogságnak azonban ára volt, rengeteg szomorúság, veszteség és trauma szegélyezte. Diana halála után Károly szinte megsemmisült úgy emberileg, mint szakmailag. Királyi források szerint Diana halála után Kamilla végig Károly mellett állt, miközben mindkettejükre rengeteg gyűlölet zúdult, ugyanakkor Károly az udvari stáb tanácsát követve nagyon is tudatosan döntött úgy, hogy – legalábbis a közeljövőre nézve –, elrejti Kamillát a nyilvánosság elől. Az embereknek időre volt szükségük ahhoz, hogy túltegyék magukat Dianán, és ennek része volt, hogy Károlyt egyedül lássák szenvedni – magyarázta a királyi forrás.
Úgy tűnt, Károlynak nemcsak az első feleségével, hanem a Kamillával való kapcsolata is el van átkozva, a történetükben egyáltalán nem volt meg annak a happy endnek a lehetősége, amelybe végül az torkollott.
Penny Junor The Duchess című életrajzi könyve szerint Kamilla jelentős áldozatot hozott, hogy rehabilitálja, támogassa, felemelje a szerelmét, és nemcsak feleségként, hanem érzékeny, tapintatos mostohaanyaként is a család egyben tartásán dolgozott. De ahhoz, hogy ezt a paloták falain kívül is észrevegyék és elfogadják az emberek, összehangolt, rengeteg önmérsékletet és türelmet igénylő, éveket, sőt évtizedeket átívelő intézményi és személyes átkeretezésre volt szükség.
Kamilla rehabilitációja tankönyvi PR-misszió volt, de nyilvánvalóan szükség volt hozzá magára Kamillára, akinek a személyisége alkalmas volt arra, hogy az addig félreértett, elhallgatott vonásait megmutatva végül szimpatikus legyen még azoknak is, akik nem szabadultak Diana bűvköréből. Kamilla nagy lelkierőről és bölcsességről tanúságot téve ennek érdekében azt a médiát szolgálta ki, amely néhány évtizeddel azelőtt pokollá tette az életét. Penny Junor királyi életrajzíró a Vanity Fairnek felidézte, hogy a 2005-ös házasságuk után Károly és Kamilla nyilvános megjelenései is egyre gyakoribbak lettek, az emberek így első kézből tapasztalhatták meg, hogy az akkor már cornwalli hercegné mennyire barátságos, melegszívű és vicces.
Kamilla rehabilitációjában szerepet játszott az is, hogy a Károllyal való kapcsolatuk szemmel láthatóan harmonikus, szeretettel teli volt – a kapcsolódásuknak, egymásra hangolódásuknak olyan önkéntelen jeleit küldték a nyilvános megjelenéseiken a külvilágnak, amelyeket Károly és Diana között soha nem láthattak az emberek. És mivel nemcsak Kamillát, hanem a kapcsolatukat is el kellett adni az embereknek, ez a fajta hitelesség és őszinteség kifizetődő volt.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy – mint az Junor életrajzából kiderül –, hogy Kamilla a királyi udvar számára is megkönnyíti a munkát a sokszor ingerült és türelmetlen Károllyal, egyfajta stabilizáló erő lett a mindennapokban, és szinte átalakította a férjét, megadta neki a bizalmat és a támogatást, amelyre olyan kétségbeejtően szüksége volt egész életében, de amelyet máshol nem talált meg. Az eredmény? Az egykor magányos, depressziós és szorongó Károly boldog.
A királyi család dolgozó tagjaként persze nem elég boldoggá tenni a királyi család másik tagját. Márpedig Kamilla a munkából is alaposan kivette a részét, és a legnagyobb erőbedobást igénylő feladatai ráadásul most, 75 éves korában várnak rá királynéként, amikor mások már a nyugdíjas éveiket élvezik, vagyis nem lehet azt mondani róla, hogy ne riadt volna vissza az áldozathozataltól. Sok udvari kommentátor a monarchia titkos fegyverének nevezte a cornwalli hercegnét, aki több mint száz jótékonysági szervezet patrónusa, a nyilvános megjelenéseken pedig közvetlenül, mindenféle sallang nélkül képes azonnal kapcsolatot teremteni az emberekkel – márpedig a monarchia túlélésének az egyik fontos alapköve épp ez a fajta kapcsolatteremtés.
Mindeközben sikerült megerősítenie a saját márkáját is: a vidéki arisztokratáét, aki tweed-kabátban, decens megjelenéssel rajong a kutyákért és a lovakért – akárcsak a néhai királynő. Hogy mégis legyen némi feszültség és izgalom ebben az imázsban, az ügyek, amelyeket a leginkább a szívén visel, nehezen illeszthetők össze ezzel az archetípussal. Kamilla többször felszólalt a családon belüli erőszak, a bántalmazás, a nemi erőszak ügyében, figyelmeztetett az áldozathibáztatás veszélyeire, a társadalom felelősségére ezekben a kérdésekben. Szintén meglepő talán, de egy másik szívéhez közel álló ügy a csontritkulás elleni küzdelem, ebben személyes indíttatása van, ugyanis az anyja is ebben szenvedett, illetve a gyerekhospice intézményeket is teljes mellszélességgel képviseli. Egy másik szenvedélye, az olvasás köré egész közösséget épített, a könyvklubjának, a The Reading Roomnak 150 ezres követőtábora van az Instagramon.
A királyi család kapcsolati kérdésékben megvalósuló nyitása fokozatos és óvatos volt, de személyes drámákon és tragédiákon keresztül fel kellett ismerniük, hogy nem mindenkinek lehet olyan tökéletes a kapcsolata, mint II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg 75 éven át ívelő házassága. Károly húszas-harmincas éveiben még szóba sem jöhetett egy nem arisztokrata, nem szűz mennyasszony, Vilmos és a polgári származású Katalin már a saját tempójában alakíthatta a közös életét, Harry pedig minden gond nélkül elvehetett egy elvált amerikai nőt – hogy csak a trónöröklési vonalat vegyük végig.
Az intézmény élén, amely még néhány évtizeddel ezelőtt is a legszigorúbb szabályokat alkalmazta az őt működtetők szerelmi életére vonatkozóan, és ahol egy-egy válás vagy kapcsolati válság egyúttal az intézmény válságát is jelentette, most lényegében egy patchwork családot látnak az emberek, és ezt ma már magától értetődőnek veszik. Ennek a forradalomnak csendben és szinte észrevétlenül állt az élére Kamilla, aki most végül nem úgy fog bevonulni a történelembe, mint aki majdnem lerombolta a Windsor-házat, hanem mint a királyné, aki stabilizálta és megerősítette azt. Az emberek pedig lassan azt is felismerik, hogy minden idők egyik legnagyobb királyi love storyja bontakozott ki a szemük előtt.
