Egy iPhone már azt is látja, milyen érzelmi állapotban van a felhasználó – mit tudnak az algoritmusok, alkalmazások?
Az Egyesült Államokban már létezik és működik olyan biztosítótársaság, amelyik mesterségesintelligencia-alapú rendszerrel igyekszik kideríteni, hogy az ügyfél valóban kárt szenvedett-e. Ezt a platform pusztán egy telefonhívás, illetve a beszélő hangja alapján is képes eldönteni, viszonylag nagy pontossággal. Ha pedig a telefonáló igazat mondott, a társaság máris folyósítja az összeget – összegezte Csanda Gergely az MI 2041, A jövőben történt podcast hetedik, záróepizódjában. Az adatelemzésben is sok tapasztalat gyűjtött szakember – aki a The Nielsen Companynál és a Research Internationalnél is megfordult, most pedig a Shapr3D ügyfélélmény csapatát vezeti – úgy vélekedett:
miért fordítson valaki erőforrást olyan dologra, ami egy algoritmussal is megoldható, adott esetben akár gyorsabban is.
A műsor másik vendége, Papp László programtervező matematikus, az i-Tango Kft. tulajdonosa és ügyvezető igazgatója, a Gartner magyarországi és bulgáriai képviseletének vezetője arról beszélt, hogy egy iPhone is képes arra, hogy a megfelelő alkalmazással felmérje, milyen érzelmi állapotban van a felhasználó. „Technológiailag minden itt van” – mondta, hozzátéve, hogy a ma elérhető MI-rendszereket ettől még nem szereti mesterséges intelligenciának hívni, sokkal inkább döntéstámogató rendszerként azonosítja őket. Hiszen a végső döntést mi, emberek hozzuk meg.
„Ők pedig a betáplált adatok alapján okos javaslatokat tudnak tenni” – fogalmazott Papp László.
Papp László szerint a ma legfejlettebb rendszerek és az emberi agy csomópontjai, illetve neuronjai száma között továbbra is legalább kétezerszeres különbség van. Másrészt – folytatta – még mindig nem tudjuk, hogy a valódi intelligencia miből áll pontosan. „Mesterséges intelligenciáról akkor beszéljünk, ha majd tud helyettünk okos döntést hozni” – jelentette ki. Szerinte erre legalább még 10 évet kell várni.
A beszélgetők az adatmegosztás veszélyeit is érintették. Csanda Gergely úgy vélte, a felhasználók a kényelemért cserébe adják át az adataikat a cégeknek, amik ezek után – valamilyen taktika mentén – monetizálni kezdik őket. Ezt azonban sokszor csak utólag sikerül kitalálni.
„Itt kezdődik az, hogy e vállalatok tulajdonképpen „digitálisan drogoznak minket” ezzel a kényelemmel, hogy termeljük nekik az adatokat – mondta Csanda Gergely.
A szakember példaként említette az új fotós alkalmazást, a BeRealt, ami az Instagrammal ellentétben csak egy adott időben enged fotót közzétenni. Ez elsőre nem tűnhet túl izgalmasnak, de mégis bejött. Az a kérdés viszont, hogy ezt miként lehet pénzzé tenni, egyelőre nem tisztázott.
Csanda Gergely szerint ha valaki kizárólag a digitális médiára támaszkodva fogyaszt információt a világról, akkor a rendszerek elég gyorsan kitanulják, hogy mik azok, amik tetszenek az egyénnek. Ezért aztán olyan tartalom nem is fog elénk kerülni, amit nem tartunk szimpatikusnak. Ennek ugyanakkor megvannak a maga negatív hatásai is: bezáródunk egy olyan véleménybuborékba, amin azért kívül is van élet.
Kinek a felelőssége ez? – tette fel a kérdést a műsorvezető, Kovács Gergely.
A műsor vendégei erre úgy válaszoltak, hogy mindenkié, ebbe pedig az egyén is beletartozik. De sok múlik azon is, hogy a felhasználó mennyit időt tölt a platformon, és hogy ezt az időt mennyire tudatosan használja ki. Papp László ezzel kapcsolatban azt is megemlítette, hogy mindegyik platform tisztában van azzal, hogy az egyén milyen sebességgel görget rajta, és mikor állítja meg a hír- vagy képfolyamot, törli ki a beírt szöveget. Szerinte ha valaki tart ettől, akkor egyáltalán ne használjon közösségi médiás alkalmazásokat a telefonján.
