Egy fehérorosz aktivista, egy orosz és egy ukrán emberi jogi szervezet kapták a Nobel-békedíjat
Egy fehérorosz, bebörtönzött emberi jogi aktivista, Alesz Bjaljacki (képünkön), az orosz Memorial nevű emberi jogi szervezet és az ukrán Szabadságjogokért Központ kapták az idei Nobel-békedíjat – jelentette be a Nobel-bizottság.
A szervezet indoklása szerint a díjazottak „hosszú évek óta kiállnak a hatalom bírálatának joga mellett, és védik a polgárok alapvető jogait. Kiemelkedő erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy dokumentálják a háborús bűnöket, az emberi jogok elleni támadásokat és a hatalommal való visszaélést.”
Mint írják, Alesz Bjaljacki egyike volt azoknak, akik miatt a 80-as évek közepén elindulhattak a demokráciapárti mozgalmak Fehéroroszországban, és annak szentelte az életét, hogy a demokrácia békés úton fejlődjön az országban. „Egyebek mellett ő alapította a Viasna (Tavasz) szervezetet 1996-ban válaszként arra az alkotmánykiegészítésre, amely diktatórikus hatalmat adott az elnöknek, és amely széleskörű tiltakozáshoz vezetett. A Viasna támogatta a bebörtönzött tüntetőket és családjaikat, később pedig olyan szervezetté nőtte ki magát, amely dokumentálta, ahogyan a hatóságok politikai foglyokat kínoznak, és tiltakozott is ez ellen.”
Mindezek miatt a kormány többször is megpróbálta elhallgattatni őt: 2011 és 2014 között börtönben is volt, majd 2020-ban, a kormány elleni tüntetések után újra letartóztatták, és jelenleg is rács mögött van, noha azóta sem tűztek ki tárgyalást az ügyében.
A Memorial emberi jogi szervezetet 1987-ben alapították a Szovjetunióban azért, hogy „sose felejtsék el a kommunista rendszer elnyomásának áldozatait”. Mint a díj laudációjában írják, „A Memorial alapelve, hogy a múlt bűneivel való szembenézés elengedhetetlen ahhoz, hogy ne kövessenek el újabbakat.”
A Szovjetunió bukása után a Memorial lett Oroszország legnagyobb emberi jogi szervezete. A sztálinista rezsim áldozatainak dokumentálása mellett a kortárs Oroszország emberi jogok elleni vétségeit is dokumentálni kezdte, és mára ez a szervezet vált az orosz politikai foglyokról szóló dokumentumok legfontosabb forrásává. „A szervezet emellett a militarizmus elleni küzdelemben is élen jár, miközben az emberi jogok és a jogalapú kormányzás fontosságát hirdeti.” Mint kiemelik, a szervezet csecsen fiókjának akkori vezetőjét, Natalja Esztemirovát azért ölték 2009-ben, mert információkat gyűjtött a csecsen háborús bűnökről.
A Memorialt Oroszországban a kormány „külföldi ügynöknek” bélyegezte, 2021-ben pedig kényszerbezáratásáról és felszámolásáról döntöttek. Ez meg is történt, azonban a Memorial mögött álló személyek nem hagytak fel munkájukkal.
A kijevi Szabadságjogokért Központot 2007-ben alapították az emberi jogok és a demokrácia védelme érdekében. A szervezet aktívan küzdött Ukrajna demokratizálásáért és azért, hogy az ország együttműködjön a Nemzetközi Bírósággal. Oroszország idei inváziója után a szervezet azért kezdett dolgozni, hogy azonosítsa és dokumentálja az orosz háborús bűnöket, amelyeket ukrán civilek ellen követtek el.
Az indoklás végezetül kijelenti: fontos, hogy három szomszédos ország jogvédői kapták meg a díjat, amely aláhúzza Alfred Nobel vízióját arról, hogy a nemzeteknek testvériséget kell alkotniuk. „Ma erre a vízióra van a legnagyobb szükség a világon.”
