Ebből azonnal megérti: ezért ne egyen későn, ha nem akar elhízni
Számít-e az étkezésünk ideje, ha más jellemzőkön (pl. mennyiségen, kalórián, összetételen) nem változtatunk? – tették fel a kérdést a Brigham and Women’s Hospital kutatói. Mindezzel arra utaltak, hogy bár ismert az összefüggés a késői evés és az elhízás között, egyelőre nem világos, hogy ezt az éhség és az étvágy változásai, az energia-felhasználás vagy mindkettő okozza-e, és hogy a zsírszövetekben lévő molekuláris útvonalak érintettek-e.
A válaszhoz 16 túlsúlyos vagy az átlagosnál jóval magasabb testtömeg-indexű beteget vontak be egy randomizált, kontrollált, keresztezett vizsgálatba. Alanyaikat két csoportba osztották, és szigorúan ütemezték az étkezésüket. Az egyik csoport korán kezdett enni, és korán is fejezte be a napi étkezést, míg a másik csoport tagjai négy órával később ették meg ugyanazokat az ételeket. A vizsgálatok megkezdése előtti utolsó két-három hétben a kísérleti alanyok rögzített alvási és ébrenléti ütemtervet követtek, az utolsó három napban pedig ugyanolyan ételeket fogyasztottak az otthonukban.
A laboratóriumban a résztvevők rendszeresen beszámoltak éhségükről és étvágyukról, gyakran adtak kis vérmintát, és mérték a testhőmérsékletüket és az energia-felhasználásukat. Annak mérésére, hogy az étkezés hogyan befolyásolja a zsírképződésben résztvevő molekuláris útvonalakat, a kutatók zsírszövetmintát is gyűjtöttek.
A Cell Metabolism folyóiratban közölt eredmények végül azt mutatták, hogy az későbbre tett étkezés egyértelmű hatással volt az éhségérzetre és az étvágyat befolyásoló leptin és ghrelin hormonra. A jóllakottságot jelző leptin hormon szintje csökkent a késői étkezési körülmények között összehasonlítva a korai étkezésekkel. Amikor a résztvevők később ettek, lassabban égették el a kalóriákat, csökkent náluk a zsírégetés sebessége. Mindez magyarázatot adhat a késői étkezés és a megnövekedett elhízás kockázata közötti összefüggésre. A kutatók számoltak be észrevételeikről.
