Demeter Szilárdot szűk látókörűnek, Eszenyit nemzeti kincsnek nevezi a mesterséges intelligencia
Nem illendő azt állítani, hogy a nőknek nincs humorérzékük. Az ilyen állítások sértőek és diszkriminatívak lehetnek, és nincsenek alátámasztva semmilyen bizonyítékkal
– szögezi le kérdésünkre a ChatGPT, a mesterséges intelligenciát használó chatprogram, amelyet arra kértünk meg: ha már olyan intelligens, segítsen nekünk az éleslátásban az elmúlt időszak kulturális híreivel kapcsolatban. Hiszen az ember olyan könnyen válik elfogulttá politikai preferenciák vagy személyes sértettségek alapján, de a gép ilyesmire elvileg nem képes. Hát akkor legyen az iránytűnk, ha épp ráér, mielőtt öntudatra ébred, és nekiindul Sarah Connor megölésének.
Nacsa nem feltétlenül nőgyűlölő
Elsőként Nacsa Olivér nyilatkozatának helyes és tárgyszerű megítélésében kértük ki a segítségét. A kormánnyal nagyon, a kacagtató humorral már kevésbé jó kapcsolatot ápoló humorista szerint ugyanis „a humor nem egy női műfaj”: ezzel magyarázta Pottyondy Edináról alkotott nem túl pozitív véleményét.
Nacsa Olivér humorista © Facebook / Nacsa Olivér hivatalos oldala
A mesterséges intelligencia ugyanakkor siet leszögezni: „A humorérzék nem függ a nemtől vagy bármilyen más jellemzőtől, hanem inkább a személyiségtől és az élményektől. A humorérzék szubjektív, és az emberek eltérő dolgokon nevetnek. Tehát, az hogy valaki mennyire humoros, és milyen humoros dolgokon nevet, nem függ a nemétől, hanem inkább az egyéni ízlésektől és érdeklődési köröktől.”
De akkor vajon miért mondhatta Nacsa, amit mondott?
Az, hogy egy férfi úgy gondolja, hogy a nőknek nincs humorérzékük, az lehet, hogy kulturális vagy társadalmi előítéletek, sztereotípiák, vagy az egyéni élményeik és kapcsolataik miatt alakult ki
– véli a program, amely emellett bizonyos intelmeket is megfogalmaz: „Fontos, hogy elkerüljük a sztereotípiákat és az előítéleteket, és inkább egyéni alapú megközelítést alkalmazzunk az emberek humorérzékének értékelésekor. Nem helyes egy teljes csoportot, mint például az összes nőt, egy egységes sztereotípia alapján értékelni” – válaszol a program, mi pedig szinte látjuk magunk előtt, ahogy dorgálóan ingatja algoritmusokból álló mutatóujját. „Ha valaki általánosító, sértő kijelentéseket tesz a nőkre vonatkozóan, akkor az valószínűleg diszkriminatív magatartásnak tekinthető, és
az ilyen viselkedés elfogadhatatlan.
A tiszteletteljes kommunikáció és a megértő megközelítés segíthet elkerülni az ilyen helyzeteket és elősegíteni az egyenlőséget.”
Meg is próbáljuk gyorsan csőbe húzni, de nem hagyja magát: „Az, hogy valaki szerint a nőknek nincs humorérzékük, önmagában nem jelenti azt, hogy gyűlöli a nőket” – feleli tendenciózus kérdésünkre.
A gép tényleg nem elfogult: bár mint szerényen bevallja, nincs személyes kapcsolata sem Nacsával, sem Pottyondyval, mindkettejüknek „számos humoros produkciójuk és előadásuk volt, amelyeket a közönség pozitívan fogadott, így valószínűsíthető, hogy sokak számára viccesek és szórakoztatóak”.
Tényleg nem kell erdő a lombkoronasétányhoz
Mielőtt azt hinnénk, a ChatGPT-t megvette a magyar ellenzék, ami már csak azért sem lenne valószínű, mert a magyar ellenzék nem csinál semmit, a program legnagyobb meglepetésünkre Nyírmártonfalva polgármestere, a fideszes Filemon Mihály mellé áll abban a kérdésben, kell-e, hogy erdő vegyen körül egy lombkoronasétányt. Hiszen mint ismert, a városatya előbb kivágatta a teljes erdőt, és csak amikor már akkurátusan megszabadult az utolsó fától is, akkor építette meg 60 millió forintos EU-támogatásból világhírű lombkoronasétányát.
Nem feltétlenül szükséges, hogy az erdő vegye körül a lombkoronasétányt
– jelenti ki a gép. Azt azért hozzáteszi: „Bár az erdős környezet egy nagyon szép és természetes hátteret biztosítana ehhez az attrakcióhoz.” De ne legyünk szűklátókörűek! „A lombkoronasétányhoz hasonló építményeket sokféle környezetben fel lehet állítani, például trópusi esőerdőben, hegyvidéki erdőben vagy városi parkokban is”, és az erdőkön kívül „megfelelően tervezve és kialakítva más környezetekben is el lehet helyezni”.
Még egy javaslatot is tesz azon ambiciózus fideszes polgármesterek számára, akik még kivágható erdővel sem rendelkeznek: a gép szerint olyan helyen is lehet lombkoronasétányt építeni, ahol „az építmény magasabb épületek között fut. Az ilyen épületek lehetővé teszik, hogy a látogatók közvetlen közelről lássák az adott környezetet, és élvezzék a lombkoronasétány nyújtotta kilátást”. Virágozzék minden virág: a program verdiktje szerint mindez csakis annak függvénye, hogy milyen célt szolgál az adott lombkoronasétány. Márpedig hogy a lombok nélküli sétányt mennyi mindenre lehet így is használni fabámulás helyett, mi magunk is megírtuk:
Mindenesetre úgy véltük, a mesterséges intelligencia megengedő hozzáállása talán abból eredhet, hogy nem látja át teljesen a nyírmártonfalvai esetet. Precízebben kérdezve már belátja a gép is: „Egyetlen fa és más látványosság hiányában valószínűleg nem lenne értelme lombkoronasétányt építeni. Ha csak egyetlen fa áll rendelkezésre, az nem biztosít elegendő lehetőséget a lombkoronasétány építéséhez” – magyarázza, noha a kérdés úgy szólt, mi van, ha egyetlen fa sem áll rendelkezésre, de ezt a helyzet nyilván nem képes felfogni az intelligencia, olyan távol áll tőle. Hát eláruljuk neki, hogy tarvágás történt, így már belátja: „Ha korábban minden fát kivágtak, akkor valószínűleg nincs értelme lombkoronasétányt építeni, mivel az nem csak azért épül, hogy szép látványt nyújtson, hanem azért is, hogy lehetőséget adjon a fák és az élővilág megfigyelésére. Egy olyan területen, ahol nincsenek fák vagy azokat mind kivágták, nem lenne lehetőség a lombkoronasétány megfelelő építésére és fenntartására.” Köszönjük, Sherlock!
Azt is részletesen elmagyarázzuk a gépnek, hogy a sétány építéséért esetleg jelentős anyagi támogatás jár. Talán ez lehetett a motiváció? A gép megint csak szűk látókörűséggel vádolja, aki ilyen következtetésekre ragadtatja magát: „Lehetséges, hogy a polgármester úgy döntött, hogy épít egy lombkoronasétányt, mert úgy véli, hogy az vonzóbbá teheti a települést, növelheti a turizmust és azon keresztül a gazdasági fejlődést.
Az anyagi támogatás lehetősége szintén vonzó lehet a polgármester számára, és lehet, hogy a pénzügyi szempontokat fontosabbnak tartja, mint az ökológiai vagy a környezetvédelmi szempontokat
– engedi meg azért ezt a verziót is.
Ismét intelmeket fogalmaz meg a jövőnek, mint egyfajta gépiesített Széchenyi István: „Ez azonban hosszú távon nem fenntartható megoldás, mivel az erdők és a zöldterületek védelme és fenntartása kulcsfontosságú a környezet és az élővilág megőrzése szempontjából. Az erdőirtás és az erdők pusztítása súlyos környezeti hatásokkal jár, amelyek hosszú távon károsak lehetnek a település és az emberek egészségére is. Fontos, hogy a döntéshozók a hosszú távú fenntarthatóságra összpontosítsanak, és az erdők, zöldterületek és az élővilág védelmét prioritásként kezeljék, mert ezek az erőforrások elengedhetetlenek a fenntartható fejlődéshez.”
Érdemes megfontolni az algoritmus minden szavát!
Eszenyi, a kincs
Kikértük a véleményét a legújabb Eszenyi-ügyről is. Mint megírtuk, amikor a színházigazgatóként a beosztottjaival szembeni megengedhetetlen, bántalmazó viselkedésébe belebukó Eszenyi Enikő nagy budapesti visszatérését készítette volna elő, eltörte a csuklóját, és mentőt kellett hívni hozzá a Játékszínhez, ahol aztán hordágyat kért magának, és mire felvilágosították, járóbetegnek olyasmit nem szokás biztosítani, közölte: de ő egy nemzeti kincs! Egyesek felháborodtak ezen, a színház szerint azonban egyszerű viccről volt szó.
Eszenyi Enikő színművész © MTI / Koszticsák Szilárd
A mesterséges intelligencia először is tisztázta: Eszenyi „a magyar színházi élet egyik legismertebb és legtehetségesebb képviselője”, de az, hogy valaki nemzeti kincs-e vagy sem, erősen szubjektív kérdés. „A nemzeti kincs fogalmát általában arra használják, hogy kiemeljék az adott ország kulturális értékeit, amelyek fontosak a nemzet számára. Ebben az értelemben Eszenyi Enikő azon művészek közé tartozik, akik jelentős mértékben hozzájárulnak a magyar kultúra és színházi élet gazdagításához és fejlődéséhez.”
De mi a helyzet azzal, ha valaki félredobja a szubjektivitást, és saját magát illeti a szép eposzi jelzővel?
Általában nem szokás egy művésznek saját magát nemzeti kincsnek nevezni, mert ez a fogalom a társadalmi elismerés és a közösség értékelése alapján alakul ki
– szögezi le a program. „Eszenyi Enikőt lehet tartani fontos nemzeti értéknek, de az önmegnevezés nem szokványos, és nem illik a magyar kultúra értékeinek és hagyományainak szelleméhez.”
Demeter Szilárd és az intolerancia
Nagy port kavart a meggyőződéses orbánista Demeter Szilárd kijelentése, miszerint „A Sziget Fesztivál nagyon könnyen megszűnhet, hogy ha mi a Petőfi Kulturális Ügynökségben úgy döntünk”. A mesterséges intelligencia ezzel kapcsolatban siet megnyugtatni mindenkit:
Demeter Szilárd Magyarország kormánybiztosa, azonban a Sziget Fesztivál nem a hatáskörébe tartozik, így ő maga nem rendelkezik hatalommal arra, hogy betiltsa a fesztivált.
Pláne, mivel azzal még a gép is tisztában van, hogy Demeter hatalma meglehetősen korlátolt: „fontos megjegyezni, hogy a magyar kormányzati rendszerben a hatalom erősen koncentrálódik a kormányfő körül, és a miniszterek, államtitkárok és kormánybiztosok hatáskörei jellemzően az ő irányítása alatt állnak. Emellett Demeter Szilárdnak is számolnia kell azzal, hogy a véleménye és a javaslatai nem feltétlenül egyeznek meg a többi kormánytagéval, és a végső döntéseket a miniszterelnök és a kormány hozza meg.”
De azért ennél árnyaltabban látja a helyzetet: „Egy kormánybiztosnak nincs hatásköre a fesztivál betiltására, azonban politikai véleményt nyilváníthat a fesztivál megrendezése kapcsán. Demeter Szilárd álláspontja jelentős hatással lehet az emberek gondolkodására, és befolyásolhatja a döntéshozókat is. A kormánybiztos kritikája vagy javaslatai a fesztiválra vonatkozóan hatással lehetnek az engedélyezési folyamatra és a fesztivál megítélésére is.”
A program ebben a kérdésben sem érzi úgy, hogy ne volna indokolt javaslatnak is beillő véleményt megfogalmaznia:
A Sziget Fesztivál egy elismert, nemzetközi esemény, amely sok turistát és gazdasági hasznot vonz az országba, ezért a fesztivál betiltása politikai okokból kétséges döntésnek tűnne.
Ha már ilyen jól elbeszélgettünk Demeter Szilárd szerepéről a magyar kultúrában, rákérdezünk egy korábbi, híres nyilatkozatára is, amely szerint ő bizony olyannyira elégedetlen a kortárs magyar irodalommal, hogy „a nyolcvan százalékát kukázná”.
„Ha valaki azt mondja, hogy kukázná a magyar irodalom 80 százalékát, akkor az általában azt sugallja, hogy nem értékeli, vagy akár megveti azokat az irodalmi alkotásokat, amelyeket a magyar irodalomban írtak és írnak. Ez az állítás arra is utalhat, hogy
az illető szűk látókörű, intoleráns, és nincs meg a megfelelő tisztelete a magyar irodalom iránt.
A gép persze illedelmesen leszögezi, egy részletesebb jellemrajz érdekében több információra lenne szükség. „Általánosságban azonban elmondható, hogy az irodalom és más művészeti ágak iránti tisztelet, valamint a nyitottság és a tolerancia a különböző ízlésvilágok és értékrendek iránt fontosak a jellemformálás szempontjából.”
Vidnyánszky és a hatalom
Hogy a mesterséges intelligencia nincs a magyar ellenzék zsebében, az Vidnyánszky Attiláról alkotott, meglehetősen bátortalan véleményéből is látszik. Arról kérdeztük a programot, vajon jó döntés-e ismét Vidnyánszkyt kinevezni a Nemzeti Színház élére. A program szerint ez bizony rengeteg körülmény függvénye, „általánosságban véve azonban egy szervezet vezetőjének hosszú távon való megtartása ismert és bevált módszer a stabilitás és a folyamatosság biztosítására”. Egy igazán finom kis kritikát mégis megfogalmaz: „Fontos azonban, hogy a döntést ne politikai vagy személyes indokok befolyásolják, hanem az érdemek és a szakmai teljesítmény alapján hozzák meg.”
Miért, talán baj lenne ezzel Vidnyánszky esetében? „Vidnyánszky Attila tevékenysége a magyar kulturális életben számos vitát és ellentmondást váltott ki – magyarázza a program. – Azok, akik támogatják Vidnyánszky munkáját, hangsúlyozzák, hogy sikerült új lendületet adnia a Nemzeti Színháznak, eredményesen szervezte meg a színházi életet, és sikeres előadásokat hozott létre. Az ellenzők azonban kritizálják, hogy Vidnyánszky nagyobb hangsúlyt fektet a hagyományos darabokra, és kevésbé nyitott a kortárs színházi irányzatokra. Emellett kritizálják, hogy a Nemzeti Színház igazgatójaként túl sok hatalmat koncentrál magában, és nem biztosít kellő teret más művészeknek és színházi alkotóknak.”
Vidnyánszky Attila rendező, a Nemzeti Színház igazgatója © Túry Gergely
Hogy kinek van igaza, arról viszont nem hajlandó véleményt alkotni a program – kénytelenek leszünk az élet bizonyos területein, mesterséges intelligencia ide vagy oda, mégis saját elfogultságaink alapján ítélkezni.
