Darázsfészekbe nyúlt a kormány a vízműveknek tett ajánlatával
Ultimátumszerű mentőövet dobott a kormány az önkormányzatoknak a Technológiai és Ipari Minisztérium ajánlatával. A vízműszolgáltatókat azzal a feltétellel mentenék az energiapiaci árak elszabadulásától, hogy a közfeladat átruházásával együtt a vagyonukra is rátenné a kezét az állam. Ez még a kisebb önkormányzati közös cégeknél is 10-20 milliárdos vagyon átadását jelentené, de például a Fővárosi Vízművek Zrt. vagyonkezelésében közel 400 milliárdra rúg az önkormányzatok vagyona.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) honlapján is közzétett elnöki levélből kiderült, hogy augusztus 4-én egyeztettek a szolgáltatók vezetői, az önkormányzatok és a TIM képviselői, az ajánlat szerint az állami Nemzeti Vízmű Zrt. felé augusztus 31-ig kell az átadási szándékot jelezni, majd szeptember 20-ig a tulajdonosi döntést is meg kellene hozni, azaz összesen másfél hónapja van az önkormányzatoknak a döntésre. Az önkormányzati szövetségi elnök, Schmidt Jenő azt javasolta, hogy mivel az energiaárak miatt elszálló költségek állami kompenzálását csak az integrációba belépőknek ígéri a kormány, aki körül szorul a hurok, az tegye fel a kezét. Aki pedig bírja, az küzdjön tovább állami támogatás nélkül.
Schmidt Jenőhöz lassan csordogálnak a reakciók az állami ajánlatra. A hvg.hu érdeklődésére az elnök elmondta, hogy nagyjából azt tapasztalja, amit korábban várt. A kisebb cégek ellenállás nélkül dugják fejüket a mentőövbe, a nagyobb városi szolgáltatók kívül maradnak. Schmidt úgy látja, a kormány így is elérheti, hogy az eddigi 30 százalék állami, 70 százalék önkormányzati tulajdoni arányt megfordítsa a szolgáltató cégekben. Schmidt szerint elképzelhető, hogy az államosított cégek számára megnyílnak majd a pénzcsapok, miközben eddig az önkormányzatok számára alig voltak elérhető fejlesztési források.
Az állami ajánlattal az egyik probléma az, hogy ahány önkormányzati cég, annyiféle üzemeltetési konstrukcióban működik, sok helyen más tevékenységekkel együtt szolgáltatnak. A másik gond, hogy a vagyonától senki nem válik meg szívesen, pláne, hogy több önkormányzat sok pénzt tolt abba, hogy működőképes maradjon a vízszolgáltatás, vagy éppen a szennyvízkezelés, most is vannak futó uniós projektek. Pont az előbbi kettő miatt a döntés meghozatalára kiszabott idő túl rövid.
Eddig lassú tűzön főzte a kormány a vízműveket
Az integráció felé az első lépést 2013-ban tette meg a kormány, amikor a víziközműtörvényben meghatározták a legkisebb lakos-egyenértéket a működési engedélyek feltételeként, így gyakorlatilag megtizedelték az önállóan működő cégek számát. Ez a negyven cég megörökölte a korábban befagyasztott rezsicsökkentett árakat, és ezekkel a lakossági bevételekkel működtek tovább, a közművezeték adójával nehezített pályán.
A közműadó pont a kisebb településeken szolgáltató cégeket sújtotta. Ezen 2020-ban úgy változtattak, hogy sávos struktúrájúvá alakították az adót, ezzel valamelyest könnyítettek a kis falvakban, hosszú vezetékeken szolgáltató cégek terhein. De ez már ekkor legfeljebb csak lélegzetvételnyi könnyebbséget jelentett: még 2014-ben a vízművek szakmai szövetsége, 2016–2018-ban a Századvég megrendelésére készültek elemzések, amelyekből kiderült, hogy több ezer milliárdos fejlesztési elmaradás van a teljes szektorban. Kurdi Viktor, a MAVIZ elnöke, aki a Bácsvíz Zrt. vezetője is egyben, már 2019-ben is jelezte, hogy a vízműcégeknek évi 8–10 milliárd többletforrásra lenne szükségük, és ez is csak a bérrendezésre volna elég.
És akkor jött az energiaár-robbanás
A most sokszorosukra ugró energiaárakkal a legtöbb önkormányzati vízmű nem fog boldogulni. Több cég már eddig is tett erőfeszítéseket, hogy a bevételeiket növeljék. Hadházy Ákoshoz olyan jelzések futottak be, hogy a TRV Zrt. (állami regionális szolgáltató) ellátási területén a lakossági fogyasztók, ahol vállalkozási tevékenységet is bejelentettek, most levelet kaptak a gazdasági fogyasztói díjbesorolásról, ami magasabb díjat jelent. A Kiskunvíz Zrt. pedig arról számolt be, hogy intenzív ellenőrzéseket tartottak, így kiderült, hogy a 40 százalékos hálózati veszteség felét illegális vízvételezések okozták. Tehát a szolgáltatók még próbálják kipréselni a cégekből, amit lehet, de ez csak csepp a tengerben, a baj már az energiaválság nélkül is elég nagy volt.
A tavaly civil szervezetekből megalakult Víz Koalíció közérdekű adatigényléseiből az derült ki, hogy országos átlagban 20 százaléknyi vízveszteséggel működnek a szolgáltatók, volt olyan hely, ahol ez elérte a 60 százalékot is. A szélsőséges időjárási viszonyok miatt a hálózati meghibásodások is mindennapivá váltak, ami a fejlesztések évtizedes elmaradása miatt ennyire gyakori. Önmagában is irdatlan pénzt kellene tölteni a vízszolgáltatásba, az energiaárak csak megfejelik a tornyosuló problémákat, de nem biztos, hogy a legcélravezetőbb lépés, ha az állam beletenyerel az önkormányzati, vagy vegyes tulajdonú cégek működésébe, ráadásul másfél hónapot hagyva a húsbavágó kérdések eldöntésére.
Nem lehet egy kaptafára húzni
A fővárosi önkormányzat képviselője a minisztériumi prezentáción az energiaárak kompenzálásának mikéntjéről nem, csak a települések utolsó nagy értékű ingatlanainak a feltétel és garancia nélküli átadásáról tudott meg részleteket. A Főpolgármesteri Hivatal úgy reagált a hvg.hu megkeresésére, hogy az ott megismert kevés információ alapján egy felelős városvezetés nem hozhat döntést. Ezért az augusztus végi közgyűlésen is azt fogják javasolni, hogy ne adják át az államnak a budapestiek vagyonát, mert az ajánlat semmiféle garanciát nem tartalmaz a zavartalan vízszolgáltatás biztosítására.
Szeged szintén ellenáll az államosításnak. A szegedi polgármester Facebook-oldalán már le is söpörte a visszautasíthatatlan ajánlatot azzal, hogy az államosított egészségügy, oktatás rosszabbul működik, mint amikor önkormányzati kézben voltak a kórházak és az iskolák. (Igaz, a szegedi városi kórházat még éppen Botkáék passzolták át az integrálódó egyetemnek 2007-ben.) Ráadásul, a vízszolgáltatást a Szegedi Vízműben külföldi magáncéggel közösen viszi a város, 2024-ig szól az üzemeltetésre a szerződésük a Veoliával. Szolnokon egy helyi magáncéggel bútorozott össze az önkormányzat még 1996-ban 2030-ig, a koncesszió felbontása itt sem lenne sima ügy.
A Szegedi Vízmű csütörtökön kiadott egy közleményt, hogy eddig is és 2023-ban még bizonyosan nyereséges lesz a társaság, egyébként pedig energiatakarékos beruházásai révén még a villamosenergia-felhasználást is csökkentette. Az már a beszámolóból derül ki, hogy a cég a félmilliárdot közelítő nyereségből rendre százmilliós osztalékot is fizet. A hvg.hu korábban megkereste a céget, megkérdeztük, hogy mennyi pluszköltséggel számolnak az energiaár elszállása miatt, de nem kaptunk választ. A közleményben sem szerepel ez az adat, de a sorok között kiolvasható, hogy megoldják.
Ennél sokkal szűkszavúbban reagált a pécsi önkormányzat, ahol éppen a hónap elején nyertek másfél milliárd forint uniós támogatást egy összességében 3 milliárdos fejlesztésre: „a kérdésben tisztán politikai döntést fog hozni a városvezetés”. A válasz elég talányos, de a cég beszámolóiból az látszik, hogy a szolgáltató ki van feszítve, az elmúlt években a több milliárdos árbevétel mellett pár milliós adózott eredményt ért el rendre, míg az üzemi eredmények is 20 millió forint körül alakultak.
Az önkormányzati szövetségi elnök a polgármestereknek elküldött levelében is kifejtette, hogy a nagyobb városok még képesek lesznek ellenállni a „csábító” ajánlatnak, a kisebb, szerényebb pénzügyi lehetőségekkel rendelkező önkormányzatok viszont bele fognak kényszerülni az államosításba.
Baján például, ahol szintén több önkormányzat társult a szolgáltatásra, a díjakból befolyó árbevételt is meghaladhatja majd az energiaszámla, így számukra nem marad választás, ha már a TIM ajánlatában szereplő procedúra nélkül nincs támogatás. Gyulán is elsietettnek gondolják a menetrendet, itt egy nonprofit cég több más feladattal együtt szolgáltatja az ivóvizet, a cégnek még a Várfürdőben is van egy kis tulajdonrésze. Szalai György, a város gazdasági társaságainak felügyeletével megbízott tanácsnok szerint egyedileg kell Gyulára nézve meghozni a döntést, mert nem sima ügy. Az energiaárak a jövő évben még nem fektetnék ki a szolgáltatót, a következő év már bizonytalan lehet. Gyulán 14 milliárdnyi vagyont kellene átadni az államnak egy esetleges megállapodás esetén.
Az önkormányzati szövetségi elnök, ahogy korábban kifejtette, azt szeretné, ha a vízművagyon közösségi tulajdonban maradna, és nem kerülne később sem koncessziós társaságokhoz. Nem hivatalos forrásokból úgy tudjuk, hogy a kormány az augusztus eleji állásán változtatna, megelégedne egy méltányos tulajdonrésszel is. Schmidt Jenőnek nincs tudomása az állami meghátrálásról.
Kiemelt képünk illusztráció, fotó: MTI / Mohai Balázs
