Csecsemők között terjed az RSV-vírus, összeomlás szélén a német gyerekkórházak
Gyermekek halhatnak meg, mert nem tudjuk ellátni őket”
– értékelte a németországi helyzetet a hannoveri orvosi egyetem gyermekintenzív terápiás főorvosa, Michael Sasse.
Drámai szavai nem túlzóak: egy csecsemő, akit épp most élesztettek újra, és viszik az intenzív osztályra, elveszi a helyet egy hároméves gyerektől, aki harmadik napja vár egy üres ágyra a sürgős szívműtétje miatt. Egy másik ágyon pedig egy kiskorú, akit éjszaka szállítottak át Hannoverből 150 kilométerre Magdeburgba, mert minden ágy tele van – és a 21 környékbeli klinikán nem volt hely.
És van még több száz gyerek, akik éjszakájukat zihálva a sürgősségin töltik, és aztán mégis hazaküldik őket, mert nincs hely. Vagy jobb esetben normál kórtermekbe kerülnek, holott intenzívterápiás ágyon lenne a helyük.
A berlini Charité kórház gyermekorvosa, Mehrak Yoosefit szerint is lesújtó a helyzet: „Jelenleg az ország minden gyermekorvosi ügyelete éjjel-nappal üzemel. A kapacitásaink elfogytak, nem tudunk mindenkit ellátni. Meg kell próbálnunk elérni, hogy egyetlen gyermek se haljon meg ebben a drámai időszakban.”
Kisgyermekekre veszélyes
A decemberi hetekben tombolnak a megfázásos vírusok Németországban. Az országos egészségügyi intézet, a Robert Koch Institut adatai szerint jelenleg majdnem minden tizedik Németországban élő szenved valamilyen légzőszervi betegségben: ez kilencmillió embert jelent. A vírusok leggyorsabban az öt és tizennégy év közöttiek körében terjednek. Az RSV (respiratory syncitial virus) különösen veszélyes a gyermekekre, köztük is leginkább a csecsemőkre. A légutakat támadja, és súlyos, akár mesterséges lélegeztetést is igénylő esetekhez vezethet.
Hogy az RSV-vírus ilyen erővel tombol most Németországban, annak sok köze van a koronavírus-járványhoz. A kötelező maszkhasználat és az egyéb korlátozások miatt a kisgyerekek és a csecsemők ritkán fertőződtek meg a vírussal, a lazításokat követően sokuk először találkozik az RSV-vel. Mindez most súlyos terhet ró a német egészségügyi rendszerre, amely az intézmények krónikus túlterheltsége miatt már eddig is teljesítőképessége határán mozgott.
„A gyerekek egy részét azért nem vehetjük fel, mert nincs elég intenzívterápiás ágyunk. Olyan betegekről van szó, akiknek légzészavaraik vannak, és szükségük lenne légzéstámogatásra, de a gépek, melyek a véroxigén-telítettséget mérik, mind foglaltak. Emiatt a gyerekeket gyorsabban vagyunk kénytelenek hazaküldeni, illetve az intenzív osztályról áthelyezni a normál osztályokra.”
Alig van szabad ágy
Az intenzív- és sürgősségi gyógyászati ellátás németországi szakmaközi egyesületének (DIVI) felmérése szerint jelenleg országszerte minden második kórház utasít el intenzív ellátásra szoruló gyereket. Németország 110 működő gyermekklinikájából 43-ban nincs már szabad ágy a normál osztályokon sem. És ami igazán elkeserítő: hiába volna elegendő ágy a gyermekintenzív osztályokon, szakképzett személyzet híján mintegy 40 százalékuk nem tud működni.
Mindannyian a végletekig túlterheltek vagyunk”
– vallotta be a Charité gyermekorvosa. „Mindenhol hiányzik a munkaerő, egyszerűen képtelenség megbirkózni ekkora rohammal”.
Nem mintha a német gyermekkórházak nem láthatták volna előre, mi vár rájuk ezen a télen. Mehrak Yoosefi már ez év januárjában megkereste a felelős politikusokat egy fővárosi gyermekorvosokból álló egyesülés, az „Initiative Berliner Kinderkliniken” („Berlini Gyermekklinikák Kezdeményezése”) nevében. Figyelmeztetése válasz nélkül maradt. Másodszor szeptemberben írtak Berlin egészségügyi szenátorának, a zöldpárti Ulrike Goténak, valamint a Scholz-kormány szociáldemokrata egészségügyi miniszterének, Karl Lauterbachnak. „Megjósoltuk ezt a hullámot. Most persze nagy a megdöbbenés, hogy a helyzet még annál is rosszabb, amit gondoltunk.”
A politika későn reagált, főként ahhoz képest, hogy mit hozott az idei tél. A Bundestag a kórházakról szóló törvénycsomagjában több pénzt – 2023-ban és 2024-ben évi 300 millió euróval többet – juttat a gyermekklinikáknak. Plusz további 120 millió eurót a szülészeti osztályoknak. Ugyanakkor Yoosefit felháborítja Karl Lauterbach egészségügyi miniszter azon javaslata, amely szerint a gyermekklinikák jelenlegi válsághelyzetét más kórházi osztályokról történő személyzet-átcsoportosítással kellene megoldani.
„Papíron természetesen lehetséges, hogy dolgozókat áthelyezünk innen oda. De honnan jönnének ezek az emberek? Ott sincs felesleges személyzet, amelyet egyszerűen szétoszthatnának jobbra vagy balra. A gyermekgyógyászat is máshogy működik, mint a felnőtt. Sok egészségügyi dolgozó, aki a felnőttellátásban dolgozik, nem is érzi magát felkészültnek ehhez."
Hiányos ápolóképzés
Problémák vannak az ápolóképzéssel is. A német Családügyi Minisztérium alig három évvel ezelőtt még azt hirdette, hogy 2020. január 1-jétől korszerűbbé és vonzóbbá vált a képzés Németországban. Mára azonban kiderült, hogy az általános, minden korcsoportra és gyógyítási területre kiterjedő ápolói képzésnek nem csak előnyei vannak. A kölni egyetemi klinika gyermekklinikájának igazgatója és a Német Gyermek- és Ifjúsággyógyászati Társaság elnöke, Jörg Dötsch professzor fenyegető hiányt észlel az ápolási szektorban:
„Néhány évvel ezelőtt a minisztérium úgy döntött, hogy az ápolóképzést az európai gyakorlathoz igazítja. Az elhatározás abban a reményben született, hogy az ápolók egy része gyermekápolásra szakosodik majd. A probléma az, hogy az ilyen ápolók aránya túl alacsony. És még ennél is nagyobb gond, hogy ez a specializáció több tartományban nem is lehetséges.”
A helyzetet tetézi, hogy a felnőttellátáshoz hasonlóan a gyermekklinikákon is sok ápoló mondott fel a koronavírus-járvány alatt és után. Miközben korábban 30 vagy 40 évet is eltöltöttek ápolók a szakmában, manapság nyolc-kilenc év után felhagynak ezzel a hivatással – tette hozzá Dötsch. „Egyszerűen híján vagyunk a szakképzett munkaerőnek, ezért nem tudjuk működtetni az összes rendelkezésre álló ágyat.”
És akkor még nem beszéltünk az esetek után járó átalánydíj intézményéről, amely mindenekelőtt a gyermekklinikáknak okoz fejtörést. 2004 óta ugyanis a kórház által nyújtott szolgáltatásokat a felállított diagnózis alapján fizetik ki az intézményeknek, nem pedig az alapján, hogy ténylegesen mennyi emberi erőforrást és munkaidőt követel meg az eset. Míg felnőtteknél egy tűszúrás legfeljebb néhány percig tart, addig kisgyermekeknél akár fél órát is igénybe vehet a vérvétel, valamint a szülők felvilágosítása.
„Ebben a szektorban sok energiára és időre van szükség, mert a gyerekek és a kamaszok a szüleikkel együtt teljesen más léptékű törődést igényelnek” – magyarázta a gyerekklinika-igazgató.
Lauterbach egészségügyi miniszter nemrég bejelentette, hogy a jövőben változtathatnak a gyakorlaton, az esetekért járó átalány rendszerének – amelyet az élelmiszerdiszkontok „olcsó és sok” kereskedelmi filozófiájához hasonlított a miniszter – egyszer és mindenkorra véget kell vetni.
Mehrak Yoosefi alig várja a reformot: „A gyermekgyógyászatot mihamarabb ki kell emelni az átalánydíjas rendszerből, és más finanszírozási módot kell találni helyette”.
Szerző: Oliver Pieper. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.
További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.
