Csák János megfejtése a közoktatásról: „az élet kompromisszumokból áll”
Miniszter úr, az imént még együtt hallgattuk önt és Böjte Csabát közös könyvük bemutatóján: nehéz ennyi emelkedett gondolat után „visszatérni a földre”, de muszáj – nem vicc, tényleg ezzel a „kérdéssel” indul a két éve erősen kormánybaráttá formált Index szerdán publikált Csák János interjúja.
Valószínűleg Csák is érezte, hogy kemény kérdésre kemény válasz dukál, így visszaszúrta: „térjünk vissza”.
De aztán sorra kapta a kőkemény kérdéseket a lap főszerkesztőjétől és újságírójától: „nem lehet nem azzal kezdeni egy beszélgetést ma egy hazai politikussal, mint ami az utcán történik: lassan minden reggel élőlánccal indítják a napot a tanárok, szülők, diákok. Igaz, hogy a közoktatás nem a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) alá tartozik, de szülőként, nagyszülőként mindannyian érintettek vagyunk. Ön hogyan éli ezt meg?”.
A miniszter – annak ellenére, hogy valóban nem hozzá tartozik az oktatáspolitika, hosszan beszél a rendkívül kemény kérdésekre adott válaszaiban az oktatás helyzetéről. Természetesen odaszúrt egyik válaszában a Nyugatnak is: azt mondta, „minden nyugat-európai országban probléma van a tanárok számával és minőségével”. Ennek szerinte két oka van: a tanári munka stressze, a másik pedig a világban tapasztalható tudásrobbanás, valamint az ebből fakadó értelmezési vita, hogy mit is kellene tanulnia a gyerekeknek. Arról viszont egy szót nem szól – és az Indexesek sem kérdeztek rá vissza – hogy mi a kormány víziója, már ha van egyáltalán ilyen az oktatás jövőjéről.
Beszélt a tanárok kirúgásáról is: azt mondta, csak öt tanárt mentettek fel, majd előhozta a Gulyás Gergely által a kormányinfókon unásig hangoztatott mondatokat is: „ha valaki nem megy be a munkahelyére, egy gyárba, laborba vagy minisztériumba, akkor először szól a főnöke, aztán ad egy írásbeli jelzést, fölhívja a figyelmet a törvényi helyre, de ha az illető ezt többedszer és módszeresen figyelmen kívül hagyja...”. Csák úgy látszik, az Indexesekkel együtt feledkezett meg a tanároknak kiküldött felszólító levelekről, megfélemlítésről és a beszámolók szerint mindenhol tapasztalható tankerületi nyomásról.
Csák azt is hangoztatta, hogy nem kényszerítik modellváltásra az egyetemeket. Nem alapítványi egyetem egyelőre sem a BME, sem az ELTE, a miniszter szerint pedig ők következetesen járnak el: „mindegyik egyetemnek van szenátusa, rektora, konzisztóriuma, gondolják végig, hogy merre akarnak menni, milyen intézményi formában kívánnak működni. (…) Senkit nem akarunk belekényszeríteni a váltásba, és senkinek nem akarjuk azt mondani, hogy ne is gondolkodjon rajta. Valójában ez jelenti az egyetemi autonómia tiszteletben tartását”.
Ez azonban picit másképp volt két éve, a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásánál. Itt valószínűleg az Indexesek is érezték, hogy kilóg a lóláb, így rákérdeztek a helyzetre, hangsúlyozva, hogy Csáknak – lévén még nem volt miniszter – nem volt szerepe a botrányban. „Az SZFE-vel kapcsolatban ugyanazt tudom mondani, mint a közoktatásról: az élet kompromisszumokból áll. Ha egy-egy intézményt elfoglal egy pillanatnyilag önmagát erősnek vélő álláspont, irányzat vagy kör, és az rövidlátó módon kiszorítja a más megközelítéseket, akkor az előbb-utóbb problémához vezet” – mondta Csák.
A miniszter beszélt a kínai Fudan Egyetemről is, aminek szerinte azért fontos Magyarországra érkeznie, mert „nagyon fontos, hogy ugyanolyan pontosan értsük a keletet, mint a nyugatot”.
Természetesen az év végén kifutó családtámogatások mellett sem lehetett elmenni szó nélkül: Csák azt mondta, olyan környezetet szeretnének elérni, „hogy az első kívánt gyerek minél előbb megszülessen”. Emellett azt mondta, gondolkodnak a jelenleg érvényben lévő családtámogatási rendszer bővítésén.
