Brutálisan nő a felhő, de nem fog hirtelen elfogyni a hely
A globális felhőpiac mostanában sok kihívással néz szembe, hiszen a digitalizáció egyre nagyobb, a Covid miatt előtérbe került a home office, sokkal több dolog kerül át nagyon gyors ütemben online és felhőszolgáltatásokba, mint korábban: a tavalyi adatokhoz képest a cloud használat 28 százalékkal növekedett. Ez akkora igényrobbanás volt, amivel nem lehetett teljesen előre számolni, még akkor sem, ha amúgy is jelentős növekedéssel számolt mindenki ezen a piacon.
Másrészről, ahogy mindent, ami manapság a hardvergyártással kapcsolatos, a felhős szolgáltatókat is érinti a globális chiphiány (és mindenféle egyéb alapanyaghiány is). Azonban az iparág még ezzel is megbirkózott eddig, mostanra jutottak el olyan pontra a cégek, ahol már a gyors bővíthetőséget veszélyezteti a hiány.
A konkrét esetet viszont nem önmagukban a fenti problémák okozták, hanem egy teljesen másik ok: az orosz-ukrán háború kitörése után a fizikai károktól és kibertámadásoktól tartva az ukrán kormány úgy döntött, hogy felhőbe költözteti a teljes kormányzati digitális infrastruktúrát, és ki is viszi az ország területéről. Ehhez végül – többek között – az Amazon AWS és a Microsoft Azure adott segítséget. Utóbbi egyik régiója nem fogadott új ügyfeleket ideiglenesen, hogy ez pontosan mit jelentett, azt mindjárt részletezzük. Viszont az AWS közölt adatokat arról, ez nagyságrendileg legalább mennyi adatot jelent: júniusig már 10 petabájt (10 millió gigabájt) adatot költöztettek át 27 ukrán minisztériumból, 18 egyetemről, a legnagyobb, online oktatással működő 12 osztályos iskolákból és magáncégektől. A legnagyobb bank például 45 nap alatt 4 petabájtnyi adatot költöztetett át az Amazon felhőjébe, mindezt úgy, hogy az ügyfelek ebből semmit nem vettek észre.
Azt viszont már észrevették mások is, amikor a Microsoft felhője maximális kapacitáson pörgött az adatok fogadása miatt. A Microsoft Azure-nak két úgynevezett régiója van Nagy-Britanniában, a UK South és a UK West, ezek nem fogadtak egy ideig új ügyfeleket. Ez nem azt jelenti, hogy a teljes felhő betelt volna: a világméretű felhőkapacitásokat, mint amilyen az Azure is, úgynevezett régiókra osztják. Ezek egyrészt tényleges földrajzi különbségek is: néhány szolgáltatásnál nagyon is számít, hogy valamilyen lekérés a felhőbe egy vagy két tizedmásodperc alatt készül el, ezért a szolgáltatók igyekeznek az ügyfeleket a hozzájuk legközelebb eső felhőrégióból kiszolgálni, mert a távolabbi kiszolgálás már időveszteséget jelentene. Másrészt, így talán üzletileg is jobban skálázhatók ezek a szolgáltatások, a régiók befogadhatóbb méretűek, jobban bővíthetőek, harmadrészt pedig a hibákat is igyekeznek lokálisan tartani legalább régió szintjén, így ha valami elromlik, és a felhő leállna, akkor csak egy része áll le, nem minden felhasználó érzékel kiesést. Emellett a régióknak jogi szerepük is van: máshogy kell adatvédelemmel foglalkozni például az USA-ban, mint Európában.
Érdekes azt is látni, hogy a fenti esetben nem konkrétan a tárhely fogyott el, sokkal inkább a számítási kapacitás: nemcsak új felhasználókat nem fogadtak egy ideig, hanem úgynevezett új virtuális gépeket sem lehetett létrehozni (ezek olyan, előre meghatározott, könnyen indítható szoftverkörnyezetek, amikben különböző, főleg számítási feladatokat lehet végezni).
Nem fog csak úgy elfogyni a felhő
Bár a felhőszolgáltatások terjedési üteme nehezen jósolható, hiszen az extrém terheléseket nem mindig lehet előre látni lásd egy háború kitörése. Normál esetben a Covid-okozta robbanáshoz képest kicsit csökkenni fog, de még így is gyorsan terjed tovább. A cégeknél egyre gyakoribb, hogy saját hardverek vásárlása helyett, ahol csak lehet, inkább kapacitásokat bérelnek a felhőben, mert ezek a költségek sokkal jobban tervezhetőek. Emellett az is fontos tényező, hogy a cégeknél is egyre több adat keletkezik, aminek a kezelése, feldolgozása, tárolása helyben sokkal problémásabb, mintha mindezt megfelelő felhőben oldják meg – ez a tényező is erősen a felhőszolgáltatások növekedését hozza.
