Bíróság: Jogsértő és félelemkeltő volt a Figyelő feketelistája, mindenkinek jár a bocsánatkérés és a sérelemdíj
Cikkünk frissül!
Nemcsak jogsértő, hanem félelemkeltő is volt a 2018-ban, a Figyelő hetilapban megjelentetett “Soros-lista” – mondta ki elsőfokú, még nem jogerős ítéletében szerdán a Fővárosi Törvényszék abban a perben, amelyben a lista szereplői közül 34-en perelték a sokáig a kormánypropaganda részeként működő, nyomtatásban egy ideje már nem megjelenő Figyelőt.
A Rainer Lilla vezette bírói tanács az ítéletben majdnem teljeskörűen a Figyelőt képviselő Mediaworks kiadóval szemben fellépő listázottaknak adott igazat. Eszerint a – mivel már a nyomtatott lap, ahol a jogsértés megtörtént, már nem létezik – Figyelő online felületén kell majd közzétenni a jogsértést megállapító ítéletet és egyúttal a bocsánatkérést a lista szereplői felé.
Mindennek a címlapon 24 órán át meg kell jelen kell lennie, a cikkoldalon pedig addig, amíg maga a sérelmezett cikk is elérhető, de legalább 30 napig. Emellett a Mediaworksnek mind a 34 felperes számára sérelemdíjat kell fizetni a jó hírnévhez fűződő joguk megsértése miatt. Az összeg változó: a nem közszereplőnek számító “listázottak” 500 ezer, a közszereplők 200 ezer forintot kapnak (plusz késedelmi kamatok)
Az ítélet szóbeli indoklásában elhangzott: azzal, hogy a Figyelő “A spekuláns emberei” címmel listát jelentetett meg azokról a civil aktivistákról, jogászokról, tudósokról és újságírókról, akik szerintük „Soros György zsoldosai” voltak, jogsértést követett el a lap, mert a tényállításnak nem volt jogalapja, ráadásul azt a hamis látszatot keltette, hogy a szereplők nem autonóm személyek.
A név szerinti listázásra amúgy sem lett volna szükség a bíróság szerint, ha csupán a Soros Györgyhöz köthető vagy általa támogatott szervezetek munkáját akarták volna kritikával illetni a cikkben, de itt más volt a szándék, a listázással személyükben támadták az azon szereplőket. Ráadásul – hívta fel a figyelmet a bíróság –
a lista válogatás nélküli és hevenyészett volt, még elhunytak is szerepeltek rajta.
Az ítélet hangsúlyos része volt, hogy “a történelmi előzmények után” a listázás “nemcsak rontja a felperesek társadalmi megítélését, hanem félelemkeltő is”. Vagyis az első fokú ítélet szerint az, hogy valaki egy adott szervezetnél dolgozik, “attól még nem állítható róla, hogy a nemzet ellensége”. Mivel az indoklás szerint hasonló eset “bármikor előfordulhat, a bíróság alperest eltiltja a további jogsértéstől is a jövőre nézve”.
A Figyelő 2018-as “listázásáról”, és arról, hogy ezt a listán szereplők hogyan élték meg, itt írtunk bővebben:
A felperesek jogi képviselője – aki maga is szerepelt a listán, és a felperesek egyike volt –, Fazekas Tamás az ítélethirdetés előtt arra hívta fel a figyelmet, hogy “a jogsértés bekövetkezett, ez nem kérdés, mert a cikk azzal az állítással, miszerint a listán szereplők Soros György utasításának végrehajtói, sőt hazaáruló zsoldosai, elvitatta tőlük az emberi méltóságból fakadó önálló személyiségüket”, ráadásul mindez “mérföldkő volt a politikai közbeszéd stigmatizáló jellegében, és ez már az a határvonal, amit senki, a közszereplők sem kötelesek eltűrni”.
Ezzel szemben a Figyelő nevében az alperes Mediaworks jogi képviselője a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a kereset teljes körű elutasítását kéri – a bocsánatkérésre és a sérelemdíj-fizetésre is kiterjedően –, mert álláspontja szerint a leírtak egyrészt tényállítások, másrészt "köztudomású tények", amúgy pedig más megállapítások a cikkben "értékítéletneK" számítanak, az ilyesmit pedig a listán szereplőknek – különösen azért, mert közszereplők – tűrniük kell.
Az ítélethirdetés előtt, a szerdai tárgyalási napon egyébként a listán szereplő 34 felperes közül többen is személyesen tettek nyilatkozatot a bíróság előtt, tőlük idézünk néhány fontos állítást:
Kőszeg Ferenc (a rendszerváltáskori demokratikus ellenzék alakja, 1990-1998 között országgyűlési képviselő, a Magyar Helsinki Bizottság egyik alapítója): A cikk rosszul érintett, mert ez alapjában véve zsidózás, de amúgy az összes állítása hazug és ostoba volt a cikknek. Nem ijedtem meg, inkább megvetést és undort éreztem. A listázásokra a családomból több példát is tudok mondani: apámat lista alapján munkaszolgálatra vitték és ott is halt meg, valahol a Don-kanyarnál, anyámat meggyőződéses szociáldemokrataként szintén listázták és letartóztatták, majd internálták.
Szegő Dóra (szociológus, a Helsinki Bizottság akkor munkatársa): A Figyelő cikke komoly törést okozott bennem és a családomban is, a lista közzététele romboló és veszélyes volt, a családomban ráadásul élt a listázások, az egyes embercsoportokat így kirekesztő diktatúrák emléke. Egy közeli hozzátartozóm – aki egy köztestületben dolgozott akkor – attól is tartott, hogy a Soros-címke rávetülhet, és rossz hatással lehet a szakmai megítélésére”.
Bakonyi Anikó (a Helsinki Bizottság munkatársa, 11 éve dolgozik a menekültügyi programban): Senkinek nem vagyok a zsoldosa, ahogy a cikk állította, és amely cikk egy olyan időszakban született, amikor a kormány a menekültek és az őket segítők ellen hangolt, vagyis nyomasztó légkör volt, készült közben a Stop Soros törvénycsomag is. Pedig szolidárisnak lenni, segíteni társadalmi érték, ezzel szemben a listázás tudjuk, hova vezet, hogyan csinál ellenséget a szomszédból.
Mohácsi Erzsébet (akkoriban az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány munkatársa): Nekem szinte az egész életemet végigkísérte a Soros Alapítvány és az általa támogatott programok, kezdve attól, hogy a mára modellértékű józsefvárosi tanoda programot elindítottuk, odáig, hogy a roma gyerekek iskolai szegregációja ellen küzdöttünk, például a gyöngyöspatai roma gyerekek ügyében, amit utóbb Orbán Viktor nyilvánosan kritizált, a kormánya pedig nemkívánatosként tekintett a szerveztünkre. Nem szégyellem, hanem büszke vagyok arra, amiket elértünk, de köszönet helyett igazságtalan, politikai bűnbakképzés áldozata lettem. Soros zsoldosaként bélyegeztek meg, amivel lejáratták az elesettek érdekében végzett munkámat.
Sebestyén Diána (10 éven át a Transparency International szervezetnél dolgozott): A Transparencynél töltött 10 év az életem legméltóbb időszaka volt, büszke vagyok az ottani programokra, mint a középiskolásoknak készült alapjogi tananyagunk vagy az oknyomozó újságírói mentorprogramunk. A Figyelő-lista megjelenése után nekem kellett a rettegő és felzaklatott apámat megnyugtatni, és volt olyan barátom, aki felajánlotta, hogy elbújtat, ha szükséges. A cikknek olyan hatása is volt, hogy a Transparency irodájába bejött egy nyugdíjas, és az arcomba üvöltötte, hogy hazaáruló banda. Az addig büszkén viselt Transparency-s pólómban már nem mertem végigmenni a városon. Úgy éreztem, civilként preifériára kerültem Magyarországon, ahol egyre nyomasztóbb lett a légkör, ezért felmondtam, Bécsbe költöztem és ott kezdtem új életet.
Hegedűs Arnó (akkoriban a Társaság a Szabadságjogokért szervezetnél dolgozott): Nem sokkal a cikk megjelenése előtt kezdtem dolgozni a TASZ-nél - kezdő jogászként adatvédelemmel, magánszféra-projektekkel foglalkoztam. Amikor megjelent a lista, a nagymamám, aki holokauszt-túlélő volt, nagyon megijedt, hogy listáznak engem, mint a haza ellenségét. Ez a cikk is az oka volt, hogy elhagytam az országot, Hollandiába mentem. Most, a covid-után hazajöttem, de az állásinterjúkon az ügyvédi irodákban még mindig előjön, hogy rajta voltam a Figyelő listáján. Ez a lista megengedhetetlen, mert a társadalom polarizálódásában mérföldkő, ráadásul elkönyvelhetnek miatta nem fideszesnek, holott én függetlenként dolgoznék jogvédőként, így az sem esik jól, ha támogatólag, barátilag viccelődnek azzal, hogy Soros-zsoldos vagyok.
Vigh Dávid (akkor a Helsinki Bizottság rendészeti programvezetőjeként dolgozott): Azért sérelmezem, hogy Soros zsoldosaként szerepeltem a listán, mert nem vagyok senkinek a katonája, nem teljesítek parancsot, hanem jogászként függetlenül, szakmai munkát végzek. A cikk megjelenése után sokan aggódva kerestek, hogy vajon mikor fordul ez a gyűlöletkeltés fizikai agresszióba. A cikk után egy egyetemi konferencián mégsem szólalhattam fel. A családomban a náci és a kommunista diktatúrák listázásairól is sok a rossz emlék, engem is nyomasztott, hogy a lista után akár fizikai abúzus is érhet.
Szekeres Zsolt (akkor és jelenleg is a Helsinki Bizottság jogi főmunkatársa): A Figyelő cikke megalázó és méltatlan volt számomra, aki korábban szociológiát akartam tanulni külföldön, de végül egy thaiföldi árvaházban végzett önkéntes munka hatására is úgy döntöttem, jogásznak tanulok itthon. A 2015-ös menekültválság pedig megerősített abban, hogy így akarok segíteni az elesetteken. A listázás személyesen is rosszul érintett, számomra különösen rossz üzenete volt.
Demeter Áron (az Amnesty International Magyarország programvezetője): 2013 óta vagyok az Amnesty programvezetője, és nem ismerem Soros Györgyöt, szervezetünk nem is kapott egyébként tőle támogatást. A cikk megjelenése a kontextus miatt is lényeges, hiszen Orbán Viktor még a választás előtt, nem sokkal korábban jogi és erkölcsi elégtételt emlegetett. Mégis, teljesen abszurd volt, hogy 2018-ban megjelenhetett ez a lista, ami engem és az egész civil szférát szorongással töltötte el. Az állami intézményeknél dolgozó szüleim főnökei is felemlegették, hogy láttak a listán, és bennem felmerült, hogy elveszíthetik emiatt a munkájukat. Én magam fenyegetéseket addig is kaptam és azóta is kapok, de abban az időben többet és durvábbakat kaptam.
Perczel István (történész, a CEU professzora) 1994 óta vagyok a CEU oktatója, és elmondható, hogy ez a cikk és más hasonló lejárató kampányok folyománya volt a CEU elüldözése. A cikk miatt én félelmet, szorongást nem éreztem, csak megvetést. Azért is, mert a cikk a wikipédiáról plagizált, az oktatók névsorát is, viszont így bekerült a listára több személy is, akik 2018-ban már régen nem éltek. Ez nem egy véleménycikk volt, hanem egy ostoba, rágalmazó írás, ráadásul pontatlan is. Az biztos, hogy nem Soros György utasítására lettem a keleti kereszténység szakértője – megjegyzem, az a kormány, amely fennen hirdeti, hogy a keleti kereszténység pártolója, sose kért még tőlem tanácsot.
Fazekas Tamás (a Helsinki Bizottság és korábban a TASZ jogásza): Az emberi jogok védelmére tettem fel a munkámat, és amit csinálok, azt lehet politikai szempontból "keretezni", de engem sem Soros sem politikai párt nem utasíthat semmire. Hogy a Figyelő-cikk szerint mégis utasítható lennék, az kétségbe vonja a szakmai és morális intetgritásomat. Ez a hazaárulózás "mélyebbre ment", mint az addigi bírálatok.
Tóth Balázs (ügyvéd, a Helsinki Bizottság munkatársa): 2004 óta dolgozom a Helsinki Bizottságnál, de sose voltam Soros-zsoldos, hanem ügyvéd, aki mindig csak az ügyfelét képviseli. Így volt ez akkor, amikor a 2006-os rendőri túlkapásokat vizsgáló parlamenti bizottság tagja voltam, és 2010 után is, amikor az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása nyomán elkezdtük monitorozni a jogállamiság helyzetét – nem utasításra vagy pénzért, hanem belső indíttatásból, szakmai megfontolásból. Amikor a lista megjelent, anyukém elcsukló hangon hívott, mondván: tudod mi lesz, ha valakit listáznak, hagyd abba. De nem hagytam abba, azóta se.
