Berlin nem égetné fel Moszkva felé a hidakat
Németország az orosz energiafüggőség csökkentésére vonatkozó kormányzati kommunikáció ellenére a reálpolitika szintjén továbbra is arra törekszik, hogy a háborút követően helyreállítsa az energiahordozók szállítását Oroszországból. Erre utal legalábbis, hogy a német kormány nem ellenezte, hogy a két legnagyobb német biztosító, az Allianz és a Munich Re megújítsa fedezetét a tavaly szeptemberben felrobbantott Északi Áramlat I. gázvezetékre, miközben más külföldi biztosítók és a legtöbb nyugati befektető leírták részesedésüket abban.
Az egy évtizedig az orosz gáz európai importjának egyik fő útvonalát jelentő Északi Áramlat I. vezetékpár mindkét szála megsérült, míg a beüzemelés előtt álló kettesnek az egyike robbant fel. A biztosítás meghosszabbítása azt jelzi, hogy
német döntéshozatal legmagasabb szintjein úgy számolnak, hogy a háborút követően újjáéleszthetők lesznek az energetikai kapcsolatok Moszkvával.
Ugyanakkor a német gazdasági minisztérium csupán annyival kommentálta az ügyet, hogy a biztosítás nem része annak a támogatásnak, amelyet a kormány korábban nyújtott a vezetékhez. (A szövetségi kormány 2010-ben exporthitel-garanciával és külön pénzügyi hitelgaranciával támogatta az Északi Áramlat 1 megépítését.)
Míg az orosz nyersolaj és kőolajtermékek behozatala – néhány kivételtől eltekintve – az EU-s szankciók értelmében tilos, addig az orosz gáz importja engedélyezett. Ennek ellenére a Nyugat jelenleg igyekszik alternatívákat találni. Hosszabb távon azonban a biztosítás megléte megkönnyítené a Balti-tenger alatti gázszállítások Európába történő folytatásához szükséges javítási munkálatokat, így kritikus fontosságú a vezeték jövőbeni sorsa szempontjából.
Hasonló szándékok olvashatóak ki abból, hogy az Északi Áramlat I. német részvényesei közül többen is támogatják a megrongálódott vezeték legalább megőrzését arra az esetre, ha a Moszkvával való kapcsolatok javulnának. (Oroszország 51 százalékos részesedéssel rendelkezik a vezetékpárban a Gazprom állami energetikai konszern leányvállalatán keresztül.) Berlin pedig, úgy tűnik, elfogadja az infrastruktúra ilyen jellegű kezelését, annak ellenére, hogy kijelentette: megszakadtak az energetikai kapcsolatok Oroszországgal, és nem tervezik a vezetékek azonnali javítását és újraindítását.
Michael Kretschmer, Szászország konzervatív (CDU) miniszterelnöke a Berliner Zeitung című lapnak januárban azt mondta, hogy a vezetéket meg kell javítani, és Németországnak meg kell tartania annak lehetőségét, hogy ismét importálhasson rajta. Ha a károkat nem javítják ki, az Északi Áramlat I. végleg használhatatlanná válik” – figyelmeztetett a CDU elnökhelyettese. „Az orosz földgáz kérdése nem merül fel, amíg tombol a háború, de Németországnak meg kell őriznie annak lehetőségét, hogy a nagyon drága cseppfolyósított földgáz helyett mást használjon a háború befejezése után.
Veronika Grimm, a kormány egyik vezető gazdasági szakértője ezzel szemben azt mondta, hogy Németország eddigi politikája, miszerint gazdasági versenyképességének növelése érdekében az olcsó orosz gázra támaszkodott, már nem életképes.
Még mindig vannak, akik egy régi logikát követnek az Oroszországhoz fűződő energiakapcsolatok újjáépítésével kapcsolatban az ukrajnai háború után
– mondta Grimm a Reutersnek.
Európa orosz gázimportja az EU gázellátásának nagyjából 40 százalékáról kevesebb mint 10 százalékára csökkent Oroszország tavaly februári ukrajnai inváziója óta, a német kormányzat hivatalos álláspontja szerint pedig a cél az, hogy egyáltalán ne használjanak Oroszországból és máshonnan származó gázt.
„Oroszország tavaly mindenkinek megmutatta, hogy nem megbízható partner, ezért több megújuló energiára van szükségünk, és függetlenné kell válnunk a fosszilis importtól” – mondta a német kormány szóvivője.
E hivatalos álláspont alapvető fordulatot jelent Németország korábbi, az orosz gáz teljes mellszélességgel való támogatásához képest, amely – dacolva más uniós országok és az Egyesült Államok figyelmeztetéseivel – odáig ment, hogy a Krím orosz annektálása és a donbaszi háború 2014-es kitörése ellenére is támogatta az Északi Áramlat II. vezeték megépítését. Ugyanakkor a háttérben sokan azon dolgoznak, hogy a gázvezetékeket a háborút követően újra üzembe lehessen állítani, még ha erre a közeljövőben kevesen is látnak esélyt.
Moszkva mindeközben nem vár arra, hogy Európa ismét felpörgeti gázimportját, ehelyett Kínának próbálja értékesíteni a kieső mennyiséget. (2020-ban nagyjából 156 milliárd köbméter gázt importált az EU Oroszországból.) Európa mint fő gázfogyasztó helyét azonban az infrastruktúra hiányosságai miatt egyik napról a másikra nem lesz képes átvenni Kína. Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök március végén moszkvai találkozójukon ugyan megállapodtak abban, hogy a 2019-ben átadott – 2023-ban 22 milliárd köbméter gázt szállító, majd 2027-ben teljes 38 milliárd köbméteres kapacitását elérő – Power-of-Siberia 1 gázvezetéket egy újabb Power-of-Siberia 2 vezeték is kiegészíti majd – amely 2030-ban kezdené meg a szállítást, teljes kapacitása pedig 50 milliárd köbméter lenne évente, csak kicsivel kevesebb, mint az 55 milliárd éves kapacitású Északi Áramlat 1 vezeték volt – ez azonban óriási befektetést, és az építkezés nagyon sok időt vesz még igénybe, miközben a háború rohamosan apasztja Oroszország pénzügyi, technológiai és humán erőforrásait.
Nyitóképünkön kompresszorállomás a Szibériából Európába földgázt szállító Yamal-vezeték németországi szakaszán, a lengyel határ mentén fekvő Mallnowban 2022. július 11-én. Ezen a napon megkezdődött az Oroszországból Németországba földgázt szállító csővezeték, az Északi Áramlat 1 tervszerű leállítása a rendes évi karbantartási munkák elvégzéséhez. Fotó: MTI / EPA / Filip Singer
