Berlin felszabadítja a mellbimbókat
„Én pont nemrég voltam félmeztelenül egy kisebb berlini wellnesshotel uszodájában. Nagyon szeretek úszni és ez fürdőruhafelső nélkül teljesen más érzés. Hozzátartozik az élményhez, hogy ezt a szállodát viszonylag védett közegnek éreztem” – mesélte a Deutsche Wellének a Berlinben élő Klára, aki a brandenburgi tavakban is szokott meztelenül úszni, ugyanakkor a berlini önkormányzat uszodáiban nem lenne kedve ugyanehhez. „Nem is volna túl sok értelme, hiszen ott a ruhanélküliség pont azt a bizonyos szabadságérzetet nem adná meg. Abban a közegben inkább demonstrációvá és politikai aktussá válna az egész.”
Talán pont ez utóbbi volt a célja Lotte Miesnek, aki tavaly decemberben dobta le a fürdőruhafelsőt a berlini Kaulsdorf kerület egyik fedett uszodájában. A 33 éves aktivista korábban érdeklődött a személyzetnél, gond-e a topless úszás, ők pedig azt válaszolták, hogy nem probléma. Amikor azonban később nem volt hajlandó eltakarni magát, kihívták rá a rendőrséget, úgyhogy Mies kénytelen volt távozni.
„Több, mint megalázó volt ez az ügy, hogy a nemem miatt másodrendű állampolgárként kezelnek. Miért nem dönthetem el én magam, hogy milyen élethelyzetben hogyan prezentálom a saját testemet?” – nyilatkozta Mies a DW-nek, aki az atrocitást követően panaszt tett a berlini ombudsmani hivatalnál, amely Berlin tartományban a helyi diszkriminációellenes törvény betartatásáért is felelős. Ez a jogszabály – az első ilyen Németországban – 2020 júniusa óta van hatályban. Az egyenlő bánásmódról szóló szövetségi szintű törvényi szabályozást veszi alapul, és azt egészíti ki a ruhaviselésre vonatkozó megkülönböztetés tilalmával, valamint azzal, hogy ez explicit a közszférára is vonatkozik.
A főváros önkormányzati uszodaüzemeltetője (Berliner Bäderbetriebe) a korábbi szabályzatában „általánosan elfogadott fürdőruházatot” követelt meg mindenkitől, és az adott uszoda személyzetére bízta annak eldöntését, hogy mit jelentsen ez a gyakorlatban. A Mies-ügy keltette visszajelzésekre reagálva az uszoda üzemeltetője egyértelműsítette a szabályozást: a nők ezentúl fedetlen felsőtesttel is fürdőzhetnek a fővárosi uszodákban anélkül, hogy kiutasítástól vagy akár az úszómesterek személyeskedő kommentárjaitól kellene tartaniuk.
A rendelet pontosított szövege kimondja, hogy „minden uszodavendég számára megengedett az úszás fedetlen felsőtesttel, kizárólag az elsődleges nemi jelleget kell eltakarni”. A Német Szövetségi Köztársaság diszkriminációellenes hatósága a melleket, a szakállat és a testszőrzetet másodlagos nemi jellegekként tartja számon, elsődleges nemi jelleg alatt pedig a szexuális reprodukcióhoz szükséges szerveket: a péniszt, a heréket és a vaginát érti.
A berlini antidiszkriminációs törvény betartásáért felelős ombudsmani hivatal vezetője, Doris Liebscher üdvözölte a fővárosi szabályok konkretizálását, mondván, ez a döntés „egyenlő jogokat biztosít minden berlini számára, legyen szó férfiről, nőről vagy nembináris identitású személyről”. Az új szabályozás, valamint a berlini fürdőüzemeltető döntése hatással lehet arra a perre is, amely egy hasonló ügyben már a berlini fellebbviteli bíróság előtt zajlik. 2021 nyarán egy Berlinben élő francia nőt utasították ki a Treptow-Köpenick kerületben lévő vízi vidámparkból, mert ötéves gyermeke oldalán toplessben mutatkozott. A frissen bevezetett antidiszkriminációs törvényre hivatkozva a 37 éves Gabrielle Lebreton a bíróságra ment, de első fokon vesztett, mert a bíró úgy látta, hogy „a nők melle más, mint a férfiaké, és ezért más szabályok is kell, hogy vonatkozzanak rájuk”.
„Sajnos pontosan az ilyenfajta indoklásoknál kezdődik a női mell diszkriminációja, mint amilyen a berlini tartományi bíróságé volt” – mondta a Lebretont képviselő ügyvédnő, Leonie Thum, aki szerint „abból kiindulni, hogy a női mell szexualizációja a biológiában gyökerezik, és ezért valamiféle alapvetésnek tekinthetjük, egyszerűen téves. Mindössze arról van szó, hogy túl kellene lépnünk egy olyan társadalmi beidegződésen, amelyet a törvény egyébként érintetlenül hagy, és amellyel ugyanakkor kiválóan meg lehet indokolni a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést.”
Lebreton ügye azért számít mérföldkőnek, mert a nyomában berlini aktivisták megalakították feminista szövetségüket „Egyenlő melleket mindenkinek!” néven. Kampányuk az amerikai „Free the Nipple!” („Szabadítsuk fel a mellbimbókat!”) elnevezésű mozgalomhoz hasonlóan a női felsőtest deszexualizációjáért küzd. A kampányolók fedetlen felsőtesttel kerékpároztak végig Berlinen. Ahogy mondták, akciójukkal a nők topless viselethez fűződő jogáért lobbiztak egy olyan városban, amelyet szerintük „a félmeztelen, szexualizált és irreális testképeket sugalló” reklámok uralnak.
A legtöbb berlini magyar meglehetősen nyitott a topless engedélyezésével kapcsolatban. A német fővárosban letelepedett Klára elvben helyesli, hogy mindenki ússzon, amiben meg ami nélkül akar. Ugyanezt gondolja a régóta ott élő Natália, aki úgy van a dologgal, „ha 160 kilós, lógó mellű pasiknak nem kell takargatniuk magukat a medencék környékén", akkor neki miért kellene. Van, aki kultúrtörténeti aspektusból közelíti meg az ügyet, és azt mondja: száz éve a has volt a határ, amíg megmutatható volt a test, most a mellbimbó.
Mások szerint a kérdést nem szabadna függetleníteni attól a ténytől, hogy a város lakóinak nagy része mélyen hívő muzulmán, és vallása előírásaira hivatkozva nemhogy fedetlen keblekkel, de még bikiniben sem mutatkozna egy berlini fürdőben. Klára is úgy gondolja, a topless úszás nem pusztán a feminizmus megnyilvánulása, hanem a közös városi térért folyó kemény harc is egyben. „Én úgy érzem, ha muszlim gyerekek – fiúk vagy lányok – kiszorulnak azért az uszodákból, mert mások meztelenül jönnek-mennek, akkor az a gyakorlatban már egyszerűen túl nagy ár az én ciciszabadságomért.”
A berlini iskolákban mindennapos a vita az iskolai úszásoktatásról a tanári kar és muszlim lányok szülei között. Utóbbiak közül sokan kivennék a gyereküket az úszásoktatásból, mert nem szeretnék, ha a lányuk „a testet nem megfelelően fedő öltözetben mutatkozna nyilvános helyen”, vagy „túl sok pucérságot látna”. Vannak olyan muszlim szülők, akik a lánygyerekeket fejkendőben és hosszúujjú, térdig érő fürdőruhában küldik úszni, amivel mellesleg az egyik berlini kerület, Jungfernheide strandját üzemeltető Axel Gleimann szerint nincs is semmi gond.
„Egy nap elhatároztam, hogy itt a strandfürdőben is engedélyezni fogom a burkinit, ezt a kimondottan muszlim nőknek tervezett, testet és hajat teljesen elfedő kétrészes fürdőruhát. Rögtön utána pedig az jutott eszembe, hogy ha engedélyezem a burkinit, akkor a toplessre is simán rábólinthatok. Úgy tűnik, hogy mindez nem zavarja a vendégeket. Eddig egyetlen panasz sem érkezett” – nyilatkozta még tavaly nyáron a strandvezető.
Egy másik szempont, amelyet gyakran hagynak figyelmen kívül a topless fürdőzésre vonatkozó szabályok megalkotásakor, az a transznemű és nembináris identitású emberek helyzete. Erről Leonie Thum, Lebreton ügyvédje a DW-nek a következőket mondta: „Amíg a szabályozásunk két nemből indul ki, azaz a bináris elven alapul, addig mindig diszkriminálni fogjuk a transz- és nembináris identitású embereket. A szabályt nem lehet megkerülni, ezért aztán folyamatos a hátrányos megkülönböztetés.”
2021 augusztusában például Alsó-Szászországban, Göttingenben utasítottak egy nembináris topless úszót, hogy hagyja el az egyik nyilvános uszodát. Az „Egyenlő melleket mindenkinek!” kampányra reagálva a város önkormányzata tavaly kísérleti projektet vezetett be, amely lehetővé teszi, hogy a város uszodájának négy medencéjében szombaton és vasárnap mindegyik nem képviselője fürdőruha-felsőrész nélkül ússzon.
Ezzel a szabályozással egyetért a Berlinben élő tanárnő, Ongjerth Hanna is, aki sok más, rendszeresen úszó magyarral együtt olyan uszodai légkörnek örülne, amelyben mindenki fesztelenül mozoghat. „A mi kerületünkben, a bevándorlók által viszonylag sűrűn lakott Weddingben gyakran látni hosszú fürdőruhás, fejkendős úszó nőket. Ha csak a saját szempontomat nézném, azt mondanám, hogy mindenki azt (nem) vesz fel a felsőtestére, amit akar. Én nagyon örülök, hogy végre mutatkozik valamiféle szándék a női mellbimbók felszabadítására. Másrészről valószínűnek tartom, hogy ami nekünk szabadság, az másokat távol tartana az uszodahasználattól. Ezért gondolom, hogy városi uszodákban be lehetne vezetni heti fix órákat, amikor nem lehet pucér felsőtesttel úszni.”
Azzal azért érdemes tisztában lenni, hogy Németország nem a prűdségéről híres. Teljesen meztelenül fürdőzőket országszerte gyakran látni strandokon. Parkokban napozókat ugyanígy, még az ország legkonzervatívabb részein is. Az országban komoly hagyománya van a pucéron strandolásnak, amely a 19. század végén kialakult naturista mozgalom, a „Freikörperkultur” („a szabad test kultúrája”), közismert nevén FKK egyik fontos eleme. Az egykori NDK-ban született prominens balpárti politikus, Gregor Gysi (Linke) 2017-ben arról panaszkodott egy Playboy magazinnak adott interjúban, hogy mennyire hanyatlik az FKK-mozgalom. A sajnálatos folyamatért a nyugati férfiakat okolta, mindenekelőtt szexualizáló alapbeállítottságukat és „kéjsóvár pillantásaikat”.
Gysi állításának határozottan ellentmond egy berlini magyar. Piros kizárólag FKK- strandra jár és meggyőződése, hogy ez a fajta fürdőhely az egyetlen hely a világon, ahol az elképzelésekkel szemben senki nem bámul senkit. „Szerintem egy társadalom gyermetegségét jelzi, amikor a szexualitás, a test közbeszéd tárgya lesz, közüggyé válik, ahelyett, hogy magánügy maradna.”
Németországban nagy divat a szaunázás is, ahol egészen szigorúak a szabályok: például csak teljesen meztelenül szabad belépni, és tilos a szaunában beszélgetni. Míg a szaunában nemhogy a topless, de a teljes meztelenség is aranyszabálynak számít, Lotte Mies és társai csupa gyalázkodást és szidalmat kénytelenek elviselni az internetes fórumokon, csak mert kiálltak női jogaik mellett. A skála széles: a kinézetükre tett becsmérlő megjegyzésektől kezdve a nemi erőszakkal való fenyegetésig. Nagyon sok kommentelő a nemi erőszak áldozatai esetében megfigyelt retorikával operál, vagyis felcseréli a tettes és az áldozat szerepét: „A végső következtetés az lett, hogy én leszek az oka, ha mostantól több nőt erőszakolnak meg” – magyarázta az aktivista a DW-nek, aki csak azt a jogát gyakorolná, hogy ne kelljen bikinifelsőt hordania a fürdőkben, ha épp nem szeretne.
Szerzők: Helen Whittle és Valaczkay Gabriella. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.
