Azon megy a vita Törökországban, hogy 85,5 vagy 176 százalék az infláció
85,5 százalékos volt az infláció a múlt hónapban Törökországban, ahol a kereskedelmi kamara és a független közgazdászok vitatják a statisztikai hivatal számait, melyeket a hatalom szigorúan ellenőriz. Az ENAG független kutató központ szerint a valós szám: 176 százalék!
Az év eleje óta a statisztikai hivatalt állandóan átszervezik Törökországban – írja a Bloomberg. Most az alelnököt rúgták ki, aki csak nyolc hónapja volt a helyén. Nem ő felelt közvetlenül az inflációs adatokért – sietett közölni a kormánypárti sajtó. Általános ugyanis a bizalmatlanság a statisztikai hivatal számaival szemben, mert a megfélemlített szakemberek nem mernek olyan számokat közölni, amelyek kicsaphatják a biztosítékot Erdogan elnöknél.
Idén már kirúgták az elnököt és hat helyetteséből hármat menesztettek. Egyiküknek sem volt ideje megunni a munkáját, a rekorder másfél évig tartotta magát, a többieket előbb kirúgták.
Líra a mélyben
Az óriási infláció egyik legfőbb oka a török líra gyengesége. Tavaly szeptemberben 1 USA dollár még 8 lírát ért, idén októberben már 19-et. A lakosság egyre nehezebben viseli el az inflációt: a családok kétharmada küzd megélhetési válsággal egy friss felmérés szerint. Jövőre pedig választások lesznek.
Emiatt Erdogan nem ortodox gazdaságpolitikát alkalmaz: miközben a világon mindenütt emelik az alapkamatot a nemzeti bankok, addig Törökországban továbbra is alacsonyan tartják azokat. “A török gazdaság túlhevült” – mondja Timothy Ash a Euronewsnak. A BlueBay Asset Management szakértője szerint “túl gyors a növekedés, túl magas a belső kereslet, túl nagy az import. Így túlhevül a gazdaság”.
Erdogan eddigis ezt tette a választások előtt: öntötte a pénzt a gazdaságba. “Erdogan oligarcha barátai, akik elsősorban az építőiparban érdekeltek, profitálnak is az olcsó hitelekből” – mutat rá Ash, aki szerint Erdogan azért sem hagyja, hogy a nemzeti bank emelje a kamatlábat, mert “az iszlám vallás tiltja a kamatot”.
Erdogan immár egyszemélyben irányítja a gazdaságot. “Uralma első tíz évében még ortodox gazdaságpolitikát alkalmazott, de az utóbbi időben már nem. A döntéseket már kizárólag egyedül hozza meg. A király meztelen” – utal Andersen meséjére az elemző Törökországban.
