Az orosz oligarcha, aki (eddig) elkerülte a szankciókat
„Jelenleg 1236 személy található az EU szankciós listáján. A névsorban azonban nincs ott Vlagyimir Liszin, az orosz acélipari óriás, az NLMK vezetője és fő tulajdonosa. Liszin az egyik leggazdagabb orosz üzletember és nagyon közel van Vlagyimir Putyin orosz államfőhöz. Meg tudja magyarázni az Európai Bizottság, hogy Liszin miért nincs a szankcionáltak között? – tette fel a kérdést a napokban az Európai Parlamentben az egyik néppárti litván képviselő, Andrius Kubilius egykori litván kormányfő.
A kérdés teljesen jogos. A pályáját villanyszerelőként, majd acélgyári munkásként kezdő 66 éves üzletember az orosz ipar egyik meghatározó szereplője, és az általa vezetett NLMK Csoport által kibocsátott acél jó részéből olyan harckocsi lett és lesz, amely részt vesz az Ukrajna ellen február 24-én kezdett orosz invázióban. „A Disclose és a vele együttműködő cégek 2014, a Krím annektálása óta legalább 18 szerződést írtak alá az orosz hadiipari cégekkel, és Liszinék egyebek mellett rozsdamentes acélt és hengerelt acélárut szállítottak a fegyvergyártó vállalatoknak” – írta a francia oknyomozó portál, a Disclose. A nyomozás szerint Liszin cégei 2017-ben olyan védelmi cégeknek is szállítottak, amelyek már jó ideje rajta vannak az amerikai szankciós listákon. Az NLMK egyebek mellett azoknak a cégeknek is adott el acélt, amelyek a T-90-es orosz harckocsik lövegtornyát gyártották.
E mellett az oknyomozó újságírók azt is kiderítették, hogy Liszin cégei szállítanak az orosz nukleáris fegyvereket fejlesztő és gyártó cégeknek. Ez különösen figyelemreméltó annak fényében, hogy az orosz politikusok, köztük Putyin is nem egyszer fenyegetőzött azzal, hogy Moszkva akár a Nyugat ellen is bevethet az atomfegyvereket. Az oligarcha a szállítmányozásban is érdekelt: résztulajdona van egyebek mellett a szentpétervári és a tuapszei kikötőben, és több hajózási céget is megvásárolt.
Liszin egyébként azon kevés orosz oligarchák közé tartozik, akik nem hallgattak az Ukrajna elleni háború megindítása után. Március elején Liszin nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozta, az emberéletek elvesztése olyan tragédia, amelyet nem lehet semmivel igazolni. Az üzletember arról is beszélt, hogy véleménye szerint csak diplomáciai eszközökkel lehet rendezni az országok közötti vitás kérdéseket.
Március óta Liszin nem szólalt meg újra, az NLMK most elsősorban arra koncentrál, hogy bizonyítsa a világnak, az óriáscég nem vesz részt a fegyvergyártásban és valamennyi európai szabályt betartva működik. (Az EU ugyan vezetett be szankciókat az orosz acélexportra is, ám ez csak a késztermékekre vonatkozik, a félkészekre nem. Utóbbiak jelenleg is érkeznek Európába, ahol a helyi cégek folytatják a feldolgozást.)
Kiterjedt hálózat
A Liszinnel kapcsolatos európai és amerikai engedékenység – Ukrajna és Ausztrália már felvette saját szankciós listájára az üzletembert – részben azzal is magyarázható, hogy az NLMK-nak kiterjedt vállalathálózata van az EU-ban és az USA-ban. Európában egyebek mellett Olaszországban, Dániában, Franciaországban és Belgiumban működnek Liszinhez köthető üzemek, a tengerentúlon pedig Indiana és Pennsylvania államban vásárolt üzemeket a cég. Liszin egyébként egy Cipruson bejegyzett Fletcher Csoport igazgatójaként ellenőrzi az acélipari holdingot: a Fletcher 79 százalékos tulajdonosa az NLMK részvénytársaságnak.
Európában és az USA-ban valószínűleg sokan tartanak attól, hogy amennyiben Liszint és cégeit is felvennék a szankciós listákra, akkor az több ezer ember állásába kerülne. Ugyanezek a megfontolások vezetik azokat is, akik ellenzik az orosz acélexportra vonatkozó büntető intézkedések megszigorítását.
Változó hangulat
Az európai és a tengerentúli félelmek ellenére egyre többször kerül elő Liszin neve és mind többen szorgalmazzák az üzletember szankcionálását. Az is arra utal, hogy kezd megfagyni a levegő az üzletember körül, hogy december elején a Nemzetközi Sportlövő Szövetség (ISSF) tanácskozásán nem adtak még egy elnöki mandátumot Liszinnek és helyette egy olaszt, Luciano Rossit választották meg. A párharc érdekessége, hogy négy évvel ezelőtt is ők harcoltak az elnökségért, akkor viszont még Liszin kapott több voksot. Lehet, hogy részben azért is, mert Liszin volt az, aki a Moszkvához közeli Liszja Norában megépítette Európa egyik legnagyobb sportlőterét.
