Az MNB ítéletet mondott a kormány kamatstopja fölött: igazságtalan, indokolatlan, káros
A Fidesz politikája: egyszerű, látványos, de a szociális szempontokat és a hosszú távú hatásokat figyelmen kívül hagyó intézkedések alkalmazása. 2022-re e megállapítás általában véve közhely, ezúttal a jegybank mondta ki a verdiktet egy konkrét intézkedésről, a kamatstopról friss Pénzügyi stabilitási jelentésében:
a kockázatok felülmúlják az előnyöket.
Leginkább tehetős adósoknak kedvez
Ami az intézkedés igazságtalanságát illeti,
a kamatstop által érintett jelzáloghitelek 21 százaléka esetében az adós a legfelső jövedelmi tizedbe tartozik darabszám szerint, adósságállomány szerint az érintett hitelállomány 27 százaléka esetében az adós a legtehetősebb rétegből kerül ki.
Más szóval a kamatstop nagy arányban azoknak az adósoknak kedvez, akiknek kedvezményre nincs szükségük, mivel a jövedelmük magas, így egy vaskosabb havi törlesztőrészlet kifizetése sem kellene, hogy gondot okozzon.
A kamatstoppal az adósok jól járnak – legjobban azok az adósok, akik a legkockázatosabb döntést hozták, és változó kamatozású hitelt vettek fel, vagy nem váltottak arról kamatfixáltra. Ráadásul mivel a kamatkörnyezet eddig egyre emelkedett, egyre jobban jártak a 2021. októberi szinten befagyasztott referenciakamatokkal. A jegybank szerint 2022 első félévében a tipikus havi törlesztőrészlet-kedvezmény 12 ezer forint körül alakult a piaci lefutáshoz képest. A hitelek negyede esetében a havi nyereség 26 ezer forint körül mozgott. A kormány nemhogy kivezette volna a kamatstopot, de meghosszabbította 2023 közepéig. 2023 első félévére már 21 ezer forint lesz a tipikus adós nyeresége.
Aztán jön a fekete leves: júliustól másfélszeresére nő a havi törlesztőrészlet. Feltéve persze, hogy a kamatstop júniussal kifut – jelenleg eddig szól az intézkedés, de semmi sem garantálja, hogy a kormány nem hosszabbítja meg újra. Adva, hogy 2023 közepéig a kamatkörnyezet jelentős mérséklődése nem várható, erre minden esély megvan.
A pénzügyi tudatosság megy a levesbe
A jegybank különösen nehezményezi, hogy a kormány a kamatstopot a kamatfixált, vagyis éven túli kamatperiódusú hitelekre is kiterjesztette. Az ilyen adósok ugyanis – saját bölcs döntésüknek köszönhetően – amúgy is sokkal jobb helyzetben vannak, mintha változó kamatozású hitelt választottak volna. Egy tipikus adós a jegybank kamatemelési ciklusának kezdete, tehát 2021 közepe előtt mindössze havi 3 ezer forinttal fizetett többet, mintha változó kamatozású hitelt vesz fel. Ám 2022 második negyedévében már 20 ezer forinttal fizetett kevesebbet, 2023 második negyedévében havi 73 ezer forint lenne a differencia.
A rögzített kamatozású hitelt felvevőknek 2017 közepe és 2023 vége között összesen 609 milliárd forinttal alacsonyabb az adósságszolgálatuk ahhoz képest, mintha változó kamatozású hitelt vettek volna fel.
Ami azért nem mellékes tény, mert a jegybank elég sok energiát fektetett abba, hogy a kamatfixált hiteleket vonzóvá tegye és a lakosságot azok felé tolja. A kormány pedig az egészet aláássa, amikor alacsony kamaton stoppolja a változó kamatozású hiteleket. Ezek után nyilván nem lesz egyszerű meggyőzni az embereket, hogy ne rizikózzanak – hiszen nincs rizikó, ha a kormány úgyis közbelép, mikor rosszra fordulnának a dolgok. A kamatstopokkal a kormány a lakosság pénzügyi tudatosságát rombolja, ami nemcsak a lakosságnak rossz, de az államnak és a bankoknak is, hiszen minden szereplőnek az az érdeke, hogy a soron következő válság minél kisebb kockázatú hitelállomány mellett érje az országot.
Ez nem a devizahiteles válság
A kamatstop amellett, hogy igazságtalan, indokolatlan is. Persze az érintett háztartásoknak anyagilag jól jön – bármilyen mértékben is vannak rászorulva – ha kevesebbet kell fizetniük, és természetesen akadnak olyanok, akik számára létkérdés, hogy a törlesztőjük ne emelkedjen drasztikusan – ám számukra működnek kárenyhítési mechanizmusok (pl. adósságátütemezés), és a kormány nyújthatna rászorultsági alapon célzott szociális segítséget. Mivel a kamatstoppal elég sok háztartás jól jár, az intézkedéssel a kormány népszerűsége nő.
A nemzetgazdaság és a bankrendszer szempontjából azonban az intézkedés indokolatlan, a változó kamatozású hitelek kibocsátása lényegében már megszűnt, így – és a hitelkiváltásoknak köszönhetően – a változó kamatozású hitelek részesedése folyamatosan épül le a teljes hitelállományban. 2022 második negyedévének végén a változó kamatozású jelzáloghitelek állománya 1206 milliárd forint volt, ez mindössze 22 százalék a teljes jelzáloghitel-állományban. Ráadásul mivel mondhatni kifutó termékről van szó, a hitelek még fennálló tőketartozása jellemzően alacsony, a közepes (medián) hitel esetében 2,6 millió forint. Az alacsony hitelállomány-arány miatt a változó kamatozású hitelek nem jelentenek komoly rendszerkockázatot, még ha az adósok közül sokan szembesülnének fizetési nehézségekkel, sőt esnének nem teljesítésbe.
Nem olyan a helyzet tehát, mint a devizahitelek tömeges elszállásakor, amely nagyon sok adóst érintett jelentősen, így kiterjedt szociális válsággal fenyegetett, nem mellesleg komoly kockázattal a bankrendszer számára.
Arról nem beszélve, hogy a devizahitel-válság kialakulásában nem csak a felelőtlenül hitelt felvevő adósok felelőssége vethető fel, akkoriban nem volt olyan állami/felügyeleti szabályozás, amely a kockázatos devizahitelek terjedésének gátat szabott volna, a bankok pedig kis túlzással erőltették ezeket a termékeket a hitelfelvevőkre. Mindennek fényében lehet amellett érvelni, hogy az állami beavatkozás nem csak szükséges volt, de annyiban igazságos, hogy az állam saját korábbi mulasztását korrigálta. Ami nyilván sovány vigasz azoknak, akik akkoriban felelős döntést hozva forintban adósodtak el, így végül a devizahitelesek kimentése után rosszabbul jártak, mintha devizahitelt vettek volna fel.
A változó kamatozású hitelek kiszorítása évek óta jegybanki/banki cél, beleértve, hogy az érintett adósok számtalan lehetőséget kaptak a hiteleik fixálására
(fixált konstrukcióval való kiváltására). Sőt erre 2019 óta a bankok az MNB elvárásának megfelelően levélben noszogatják a régi változó kamatú hiteleseket. Szóval igazán senki sem mondhatja, hogy azért került nehéz helyzetbe, mert a bankja nem tájékoztatta megfelelően a kockázatokról, az állam engedte az egészet stb. – mint ahogy ezek az érvek a devizahitelezés kapcsán többé-kevésbé joggal elhangzottak.
A bank nem fejőstehén
Magyarán a kormány nem egy kockázatos jelenséget kezel a kamatstoppal, hanem mindössze némi pluszjövedelemhez juttat egy réteget – ráadásul elsősorban nem azokat, akik leginkább rászorulnának. Ami azt illeti, a kamatstop rendszerszinten indokolatlan, de legalább káros. A lakosság pénzügyi kultúrájának rombolását már említettük.
Rövid távon rosszabb, hogy a kamatstop gátolja a monetáris transzmissziót – azt, hogy a jegybanki kamatemelések átmenjenek a gazdasági szereplők számára elérhető hitel- és megtakarítási termékekbe. A jegybank nem passzióból emelte a kamatokat, az infláció letöréséhez és a forint erősítéséhez erre van szükség. De a kamatemelések hatása értelemszerűen csak korlátozott mértékben tud érvényesülni, ha a kormány jelentős termékcsoportokat hatósági eszközökkel megstoppol.
További rendszerszintű káros hatása az intézkedésnek, hogy újabb sarc a bankrendszeren, hiszen a kamatemelési tilalom a bankok számára kieső beételt jelent. A jegybanki értékelés szerint
az állami plusz terhek (az „extraprofit” adó, a bankadó, a tranzakciós illeték, a kamatstop, a már negyedik szakaszában járó fizetési moratórium, az agrármoratórium) összesen mintegy 500 milliárd forintot vonnak el a bankrendszertől 2022-ben.
Ebből a legnagyobb tétel, 226 milliárd forint az „extraprofit” adó. A kamatstop 2022 második félévére történt meghosszabbítása 52 milliárd forint veszteséget okoz, a 2023 közepéig történt meghosszabbítás és kiterjesztés további 85 milliárdot. A kkv-hitelekre bevezetett kamatstop költsége 54-58 milliárd forint.
A bankokat nem szokás sajnálni, de nem árt szem előtt tartani, hogy a gazdaságot jelentős mértékben hitelek mozgatják, tehát a jól működő, jövedelmező bankrendszerre szükség van. Az állami pluszterhek csökkentik a bankok tőkebevonási és hitelezési képességét, egyszerűen fogalmazva a pluszterhek miatt a bankok kevesebbet tudnak hitelezni. A Fidesz 2010 óta 3210 milliárd forintot vont el a bankrendszertől, kamatokkal számolva ez a summa mára 5590 milliárd forint elvonást jelent – mondta korábban a Portfoliónak adott interjúban Kovács Levente, a Bankszövetség főtitkára. A bankok sanyargatásával közel 26 ezer milliárd forint gazdaságfinanszírozási képességet vett ki a rendszerből a Fidesz.
