Az igazi horror az úgynevezett normálisak között vár a kitaszítottakra
Tim Burton és az Addams Family találkozása annyira adja magát, hogy az egyetlen felmerülő kérdés az, vajon miért nem került rá sor hamarabb. A rendező, aki állítása szerint kiskorában jobban félt a rokonaitól, mint bármelyik moziban látott szörnyetegtől, előszeretettel készít filmeket meg nem értett és különc gyerekekről, mindeközben pedig rendkívüli együttérzéssel, humorral és szeretettel ábrázol mindent, ami túlvilági, kísérteties és bizarr. Nem csoda hát, hogy az eredeti Addams Family franchise-ban tündéri kinézetű, de morbid lelkivilágú, mostanra kamasszá érett Wednesday is úgy beleillik Burton univerzumába, mint kés a vajba.
„Az élő emberek nem vesznek tudomást arról, ami furcsa és szokatlan. Én magam furcsa és szokatlan vagyok” – jelenti ki Tim Burton egy korai klasszikusában, az 1988-ban bemutatott Beetlejuice – Kísértethistória című filmben a Winona Ryder által alakított kamaszlány, miután egy kísértet házaspár kérdőre vonja, amiért az élők közül egyedüliként képes látni őket. Ezt pedig akár Wednesday Addams is mondhatná a nemrég bemutatott, Tim Burton nevével fémjelzett Netflix-sorozatban. Azzal az aprócska különbséggel, hogy furcsának és szokatlannak lenni a 2022-es Addams Family spin offban már kvázi elvárás.
A történet szerint Wednesday egy „kitaszítottak” – vérfarkasok, vámpírok, szirének és egyéb, nem mindennapi képességekkel és érdeklődési körrel rendelkező diákok – számára fenntartott bentlakásos iskola tanulója lesz, ahová egykor a szülei, Morticia és Gomez is jártak. A mizantróp és flegma tinédzser persze még a különcök között is különcnek bizonyul a fekete ruháival, a groteszk, a szenvedés és a morbiditás iránti rajongásával. Ilyen személyiségjegyekkel a korábbi sorozatok tanúsága szerint általában háromféle karrierút áll a mindenkori főhős előtt – lehet belőle ügyvéd, orvos vagy esetleg nyomozó. Tim Burton legújabb alkotásának látnoki képességekkel megáldott főszereplője ez utóbbit választja, és önkéntes detektívként ered a felgöngyölítendő rejtély nyomába.
Charles Addams bizarr karaktereivel először a New Yorker olvasói találkozhattak 1938-ban egy fekete-fehér rajzon, amelyen egy porszívóügynök próbálja rásózni a „zajtalan és rázkódásmentes” termékét a későbbiekben Morticia és Gomez Addamsként elhíresült, ekkor még névtelen házaspárra. A rövid kísérőszöveggel ellátott rajzokból az elkövetkező évtizedekben összesen 58 darab készült, ezek szolgáltatták az alapot az 1964-ben indult első Addams Family sorozathoz, amely a televíziózás elterjedésének hála sokkal szélesebb körben tudott görbe tükröt mutatni az ideális amerikai családnak.
A sorozatbéli férj, a munkamániás családfőket kiparodizáló Gomez Addams egész nap otthon lézeng és a változatos hobbijainak él: színdarabot ír, vív, tangózik, vagy éppenséggel a modellvasútjával szórakozik, miközben a felesége, Morticia petúniák helyett húsevő növényeket nevel, a gyerekeik, Pugsley és Wednesday pedig dinamittal, illetve – már csak a történelmi hűség kedvéért is – levágott fejű Marie Antoinette babával játszanak. És ha mindez nem lenne elég, ott van még az arisztokrata família szedett-vedett rokonsága és személyzete is: a talpig szőr borította Hogyishívják Kuzin, Izé, a testetlen kéz, a mosómedvére hajazó Fester bácsi és a boszorkányos Nagymama, valamint Lurch, az inas, aki az óriás termetével és a reszelős hangjával minden vendégre a szívbajt hozza.
A sorozat készítői nemcsak arra ügyeltek, hogy a karakterek sajátosak legyenek, hanem az ódonvilla-díszletet is úgy találták ki, hogy annak minden berendezése egy-egy geg forrása lehessen. Az önálló életet élő kertkapu, az akasztófa hurokra emlékeztető csengőzsinór, a lehangolódott csemballó, a kvázi játszószobaként funkcionáló kínzókamra vagy a telefonasztalka ládikája, amelyből újra ás újra előpattan Izé.
Az Addams Family varázsa azonban korántsem csak a sitcomok alapját adó helyzet- és jellemkomikumban rejlett, hanem a sorozat magvát alkotó nyíltan érzelmes, szerető családban. Egyes források szerint Gomez és Morticia volt az első olyan házaspár a tévésorozatok történetében, amelynek tagjai azt a benyomást keltették, hogy aktív szexuális életet élnek, ezt pedig sokan irigyelték akkoriban a kimért 60-as években. Az olthatatlan szenvedély, amelyen a két szereplő gyakorta képtelen úrrá lenni, szintén visszatérő humorforrás a sorozatban: Morticiának elég csak kiejtenie egy francia szót, a férje máris heves csókzáporral borítja el.
A mindössze két évadot megélt sorozat 64, egyenként 25 perces epizódból állt, ez mégis elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy a világhírig repítse az Addams családot. A 70-es években már egy animációs sorozatban is találkozhattak a nézők az excentrikus famíliával – legelőször egy Scooby Doo epizódban, amelyben nem más, mint Jodie Foster szinkronizálta Pugsleyt –, a mostani generációk számára azonban alighanem az 1991-es Addams Family – A galád család című filmnek és a pár évvel későbbi folytatásának köszönhetően lettek ismertek. A Men In Black trilógiát is jegyző Barry Sonnenfeld rendezésében készült két alkotás nem kis részben a Morticiát megformáló Anjelica Huston és a Wednesday-t alakító Christina Ricci briliáns játéka miatt maradt emlékezetes.
A Netflix-sorozat alkotói is egyértelműen a Ricci által felvázolt morbid hajlamú, pszichopata tendenciákat mutató kislányt használták kiindulásnak az idősebb verzió megalkotásához, aki nem mellesleg a családja legéletképesebb tagja is egyben. A kőgazdag arisztokrata szülei és rokonai ugyanis, akik abszolút nincsenek tudatában a saját furcsaságuknak, sőt mi több, az összes többi embert tartják csodabogárnak, a naivitásuk folytán rendszeresen esnek csalók áldozatául. Döntően erre épült mind a 60-as évekbeli sorozat, mind pedig a két film cselekménye, ami miatt az Addams család tagjai az elmúlt hat évtizedben meglehetősen passzív szerepbe kényszerültek.
A korszellem azonban alapjaiban változott meg az Addams Family első, 1964-es képernyőre kerülése óta. Másnak lenni már nem az egyformaság paródiája, sem pedig egy egysíkú geg forrása, ami elégséges munícióval szolgál ahhoz, hogy több évadon át életben tartson egy egész sitcomot. Másnak lenni ma már sokkal inkább ünnepelni, mint nevetni való dolog, amit jól tükröznek a streamingszolgáltatók kínálatában elérhető középiskolai közegben játszódó sorozatok. Így a Jenna Ortega főszereplésével készült Wednesday Addams-sorozat sem tudott volna igazán működni vígjátékként vagy hétköznapi tinidrámaként – noha ez sem hiányzik belőle. Ha megkapargatjuk a felszínt és leszedünk róla minden fekete mázt, tulajdonképpen Wednesday sem különbözik olyan nagyon a többi tinédzsertől: undok az anyjával, feszegeti a határait, egyszerre veti meg és szomjazza a kortársai társaságát, és persze az első szerelem csapdáját sem kerülheti el.
A másságnak azonban megvan az árnyoldala is, amelynek bemutatását a korábbi Addams Family-feldolgozások könnyed hangvétele nem tette lehetővé. A Tim Burton-sorozat világa viszont jóval baljósabb, a helyszíne sem a groteszk, de szórakoztató Addams családi fészek, hanem a már említett bentlakásos iskola, amely egy 17. századi telepesek alapította város közvetlen közelében helyezkedik el. Bár Wednesdayt a nyomozása az amerikai történelem egy sötét korszakába, a boszorkányégetések időszakába vezeti vissza, hamar kiderül, hogy a hajdani városatyával egyetemben a kirekesztő eszméi sem vesztek a feledés homályába.
Az igazi horror pedig nem az iskola falain belül, hanem azokon kívül, az úgynevezett normálisak között vár a „kitaszítottakra”.
Innen pedig nem nehéz párhuzamot vonni az idegengyűlölő telepesek és a mai rasszisták között, pláne úgy, hogy a Netflix-sorozat még átjárhatóvá is teszi a két idősíkot.
Tim Burton Wednesdayjében összességében adott minden, ami egy jó ifjúsági sorozathoz kell: egy ismert franchise, egy izgalmas krimi, tinédzser l’amour és egy sziporkázó humorú főhős, akinek tényleg mindenre van egy megbotránkoztató beszólása vagy egy zseniálisan beteges szóvicce. Egy valami hiányzik csupán, az Addams Family többi tagja, amit leginkább akkor érez meg az ember, amikor egy-egy epizód erejéig mégis feltűnnek. Különösen nagy öngólnak tűnik ez annak fényében, hogy az ikonikus házaspárt, Morticiát és Gomezt egyébként olyan kiváló színészek alakítják, mint Catherine Zeta-Jones és Luis Guzmán.
