Az én pénzemen akar inflációt csökkenteni az állam – kisboltosok beszéltek az árstopról a hvg.hu-nak
“Hallom, van cukrotok” – akkor hallják ezt a szöveget az egyik kis nógrádi kis falu egyetlen boltjának eladói, amikor érkezik a friss szállítmány. “Magunk sem tudjuk, honnan tudják meg” – mondják az asszonyok, akik szerint úgy is napokon belül elfogy a szigorúan kötelezően tartandó mennyiség, hogy mindenkinek csak egy kilogrammot szabad vásárolni az államilag rögzített árú termékből, és persze így is jönnek a “vadászok”, akikről messziről látszik, hogy nem helyiek, csak az olcsó árut keresik. A liszttel is hasonló a helyzet:
viszik, mint a cukrot.
Sokan ebből sütnek otthon kenyeret – mondják az eladók, akik szerint hiába mondogatják nekik, hogy arra a kenyérliszt való, a vevők – jórészt a falu idősebb lakói, akik nem tudnak eljárni bevásárolni a közeli Vácon lévő nagyáruházakba, vagy nem látják el őket onnan az alapvető termékekkel gyerekeik és unokáik – inkább az alacsony áron rögzített finomlisztet használják a kenyérsütéshez is.
A kormány idén február 1-vel rendelte el, hogy az élelmiszerüzleteknek a 2021. októberi áron kell árusítaniuk hét alapvető terméket – a kristálycukrot, a búzafinomlisztet, a csirkemellet, a sertéscombot, a csirke far-hátat, a 2,8 százalékos zsírtartalmú UHT-tejet és a napraforgó étolajat. Akkor még csak három hónapos időszakról volt szó, de ezt előbb két, majd újabb négy hónappal meghosszabbították, legutóbb pedig szeptember közepén az év végéig tolták ki, sőt november elején kiterjesztették a burgonyára és a tojásra is az árstopot.
Az élelmiszerárstoppal a kormány hivatalosan az inflációt szeretné letörni, de ebbéli igyekezete kudarcnak tekinthető a 40 százalékos hazai élelmiszer-inflációt nézve. A lépés csak káoszt és áruhiányt okozott, és persze sok tízmilliárdos veszteséget a kereskedőknél, akik közül olyan is van, aki emiatt is az Európai Bizottság közbelépését várja.
Az inflációkezelésben Mekk mesterként működő kormány maga is érzi talán, hogy ez, és persze a rezsiköltségek emelkedése sokak számára okoz megoldhatatlan problémát, be is lengettek a kisboltoknak egy összesen nyolcmilliárd forintos támogatási programot. Kérdés, mire lesz ez elég, ha már csak az idei év első felében kétezerrel csökkent a boltok (leginkább az élelmiszer- és italboltok) száma. Nógrád, Heves és Békés megyei boltosokkal beszélgetve jártunk utána, mit szólnak ők mindehhez, és hogyan birkóznak meg az energiaárak elszállása és az árstop jelentette terhekkel.
A legszembetűnőbb, hogy túlnyomó többségük csak név nélkül vállalta a nyilatkozatot. Többen tartottak például attól, hogy ha kiderül, megosztják az árstop és a rezsiköltségek növekedése miatt nem épp hízelgő véleményüket, akkor bukják az éppen aktuális pályázatukat. A 2000-főnél kevesebb lakosú településeken működő kisboltoknak ugyanis nem a mostani lesz az első lehetőség, hogy állami támogatáshoz jussanak.
A tavaly szintén a Magyar Falu Program keretein belül elindult pályázattal a boltok megmaradását igyekezett biztosítani az állam, bár az összességében 50 milliárdos támogatásnak ára is volt.
Több mint 20 éve vagyok a szakmában, de ennyi támogatást még soha nem kaptunk – utal a két pályázatra az egyik kereskedő, akit több környékbeli boltja közül az egyik, pályázati pénzből tavaly felújított üzletben érünk el telefonon. De mégis azt mondja, hogy
ilyen nehéz még sosem volt.
Van olyan üzlete, ahol bő négyszeresére nőtt a villanyszámla, még úgy is, hogy új, energiatakarékosabb hűtőket állítottak üzembe, miközben csak az árstop havi félmilliós veszteséget okoz, a forgalom pedig havi 2-3 millió forinttal esett vissza.
Félkilós túrót már nem is merek rendelni
– mondja. A magas villanyszámlát napelemek segítségével igyekszik csökkenteni, amiket szintén az előző pályázatból sikerült megfinanszírozni. “Ha nem kaptuk volna meg ezeket, nagyon-nagyon nehéz lenne, ennél több hűtőt nem tudunk kihúzni.”
Számít az új pályázatra is, bár egyelőre nem világos számára, hogy azok is indulhatnak-e rajta, akik már nyertek a tavalyin. Az is kérdéses, hogy az előzetes információk szerint egyszeri, milliós nagyságrendű támogatás mennyit segít, ha csak az árstopos termékek havi félmilliós mínuszt okoznak, miközben a havi villanyszámla 130 ezer forintos többletkiadást jelent. (A pályázat részleteinek kidolgozására december 15-ig kapott időt Gyopáros Alpár, a modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos.)
Néhány faluval és pár párás-ködös völggyel odébb a túlélésre rendezkedik be egy másik kisbolt tulajdonosa. Az évtizedek óta működő családi üzletben érzik a felelősséget, amit az üzlet működtetésének fenntartása jelent a falu és saját alkalmazottjaik felé, ezért ki kell tartaniuk – annál is inkább, mert ők is nyertek a tavalyi pályázaton, és ennek feltétele, hogy legalább öt évig nem zárhatnak be.
Pedig az árstop okozta veszteséget itt is tetézi a többi termék árának növekedésével visszaeső forgalom, és hogy december 31. után – amikor lejár a korábban megkötött szolgáltatói szerződés – majdnem háromszorosára emelkedik a villanyszámla. Ők ráadásul még nem készültek el a tavalyi támogatásból finanszírozott beruházással sem: a berendezéseket, új hűtőket megvették, de a beszerelésük még hátravan. Ennek oka részben, hogy nehéz szakembert találni – magyarázza a tulaj –, részben pedig hogy még saját erőből is ki kell egészíteniük a pályázati pénzt, mivel az már nem fedezi teljesen az időközben megnövekedett egyéb költségeket és munkadíjakat. Azt egyelőre nem tudják, hogyan fogják kitermelni a 250-280 ezer forintosra becsült megemelt villanyszámlára valót.
A következő 1-2 évben az életben maradás a cél
– mondja a fiatal tulajdonos. Pedig ő még reménykedhet a további állami segítségben, mert 2000 főnél kevesebb lakosú településen van a boltja. Nem így az a férfi, aki egy több ezres kisvárosban visz boltot Délkelet-Magyarországon, érthető, hogy indulatosabb is.
Az én pénzemen akar inflációt csökkenteni az állam
– összegzi elégedetlenségét. “A cukrot 560-610 forint között veszem a nagykerben, és 340-ért kell árulnom. Minden kilón majd’ 300 forintot bukom.”
Őt nem csak saját vesztesége dühíti, hanem az, hogy más is rajta nyerészkedik: “a pálinkafőzés idején például megvette tőlem a főző a 8 kiló cukrot 2400 forintért, de ő már ötezerért számolta el, piaci áron, amit betett a cefrébe, mivel rá nem vonatkozik az árstop”.
Nincsenek illúziói a frissen rögzített árú tojással és burgonyával kapcsolatban sem. Most még tudja adni mindkettőt, mert még épp be tudja szerezni az előírt ár alatt, de a tojásbeszállító már jelezte neki, hogy még karácsony előtt 50 forinttal emelni fogja a darabárat, emellett a még jó áron beszerezhető hazai burgonya is hamarosan elfogy, az import viszont várhatóan drága lesz.
Ki fog tojást tartani, ha 130-ért veszi, és 89-ért kell adja a nagymamának, aki tízesével viszi, hogy megsüsse a karácsonyi süteményt?
– kérdezi a kereskedő, aki a többi boltoshoz hasonlóan így érvel: a nagy láncokkal ellentétben nem tudják szétteríteni a veszteséget a többi árun. “Mit érek vele, ha megemelem, teszem azt a Domestos árát? Abból jó, ha kettő elmegy egy hónapban. Hát mikor fogja nekem visszahozni?”
A hvg.hu által felkeresett üzletek vezetői közül többen is hasonló példával igyekeztek megvilágítani az árstopok okozta csapdahelyzetet: nem tudják beépíteni a többi, eleve folyamatosan dráguló termék árába a veszteséget, mert eleve kevesebb fogy belőlük, és a további áremeléssel tovább csökkenne a forgalmuk.
Nem csoda, hogy mindenütt életben van a mennyiségi korlát, és jön a trükközés. A Békés megyei boltos tud olyan kollégájáról, aki csak a pult alatt, vagy a raktárban tart ártsopos termékeket, hogy ott legyenek, ha az ellenőrzés jön, de ne termeljenek veszteséget.
Ő ugyan csak másodállásban viszi a boltot, és szabálykövető, de van szerinte, akinél ez a trükk az életben maradást jelenti, mert annyira ki van centizve, hogy az egy-egy hatósági áras terméken keletkező pár tízezres havi veszteséget sem engedheti meg magának. Ennek persze megvan a kockázata is: az egyik nógrádi kisbolt eladói fojtott hangon említették, hogy az a hír járja, az egyik szomszéd faluban már valakik feljelentettek egy boltot, ahol nem tartottak hatósági áras terméket, és meg is bírságolták az üzletet.
A trükközésről, bár más formában, Bencsik Attilának, a tarnabodi Tarnaboltot üzemeltető informatikai és biotechnológiai vállalkozónak is van története. “Az utolsók között voltunk, akik bevezették a mennyiségi korlátot a hatósági áras termékekre. Addigra már olyan is volt, hogy 60 kilogrammnyi cukrot vittek egyszerre” – meséli. Szerinte tőlük vitték a környékbeli boltokba és az élelmiszer-uzsorásoknak az árut. Előbbiek így igyekeztek minimalizálni veszteségeiket, utóbbiak pedig maximalizálni nyereségüket: a boltok polcairól többnyire hiányzó terméket odaadják hitelbe a rászorulóknak, majd annyi pénzt kérhetnek vissza később tőlük, amennyit nem szégyellnek.
A szociális megfontolásokból eleve alacsony árréssel dolgozó Tarnabolt nem termelt profitot, amióta a faluban a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködésben más vállalkozásokat is működtető Bencsik Attila átvette, így, hogy legalább továbbra is nullán maradjanak, a mennyiségi korlátozás mellett ők is kreatív módszerekkel próbálkoznak: olajat például meghatározott értékű, pecsételő füzettel igazolt vásárlás után is adnak – de akkor ajándékba. “A helyi törzsvásárlóinknak szeretnénk így kedvében járni.” A bolt mérlegét pedig a többi cégnél keletkező (akár anyagi, akár fizikai) szabad kapacitásokkal és sok saját munkával igyekeznek valamennyire egyensúlyban tartani. Például az idényben a falu határában szintén általuk vitt szociális kertészetből látták el többféle zöldséggel is az üzletet.
Mint arról tavaly írtunk, a falusi kisboltok megtartására kiírt pályázaton ők is indultak, mostanra fel is újították az üzletet, és hamarosan elkezdik a gyógyszerforgalmazást – ez előnyt jelentett a támogatás elnyerésekor –, és épül már a közösségi helyiség – ami feltétel volt –, meg egy kávézó lesz, ahova egy a céges kapcsolati hálón keresztül megszerzett minőségi olasz karos kávégépet állítanak majd be. “Az egész megyében itt lesz a legjobb kávé!” – mondja Bencsik Attila, aki a napokban szembesült egy, a korábbihoz képest ötszörös áramszámlával, annak ellenére, hogy igyekeznek az üzletet fűtő hőszivattyús klímákat (gáz egyáltalán nincs a faluban) takarékosan működtetni. Az elszálló költségek nyomán ők is pályáznak majd a most bejelentett támogatásra.
A Békés megyei boltosál “csak” megduplázódott az áramszámla az áremelkedés nyomán, de ezt is csak úgy tudja tartani, hogy spórol, ahol csak tud. Nyáron lekapcsolta a klímát, és – akár a többi üzlet – több hűtőt is kihúzott. Ezzel viszont egy ördögi körrel szembesült:
a sört, ha nem hideg, nem veszik meg, de akkor sem viszik, ha beépítem az árába a hűtés miatti pluszköltséget.
Az általunk megkérdezett kereskedők szinte mindegyikéhez hasonlóan ő is úgy véli, hogy a teljes ellátási láncra ki kellett volna terjeszteni a hatósági árat: az érintett termelőknek kompenzációt adni, a nagykereskedők és a kiskereskedők számára pedig előírni, hogy beszerzési áron értékesítsék a kérdéses termékeket. A jelenlegi helyzetben viszont az árstop miatt megszaladt kereslet nyomán a nagykerek is folyamatosan emelik az árat, a veszteség pedig náluk, kisboltosoknál csapódik le egyre fokozottabban, és leginkább azokat sújtja, akik kimaradnak a kistelepülési üzletek különböző támogatásokkal segített köréből.
Mi fizetünk azért, hogy az állam jó színben tűnjön fel
– vonja le a tanulságot.
