Az ÁSZ-elemzés nyomában: tényleg a túl sok diplomás nő az ország legnagyobb baja?
A fiúk kevésbé szorgalmasak, mint a lányok, pedig ha valaki látott kisfiút, amint a „dekázást” gyakorolja, vagy éppen szétszed és összeszerel valamit, az láthatja, hogy a fiúk (és a férfiak) rendkívül nagy koncentrációval és intenzitással tudnak feladatokat végezni.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tanulmányának ezt a kiszólását nehéz nem szekunder szégyenérzettel olvasni a hatalmas sikert elkönyvelő női labdarúgó-Eb után. De ennél még kuszább következtetéseket is tartalmaz a dokumentum.
Az ÁSZ-nak a hírekbe csütörtökön berobbanó, „Pink education” jelenség Magyarországon?! – A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők túlreprezentáltságának tényezői és társadalmi-gazdasági hatásai című elemzése azzal a szándékkal készült, hogy megvizsgálja: „a hazai oktatási rendszer egyenlő esélyeket biztosít-e a fiú és lány tanulóknak, illetve, hogy milyen szerepet játszik a folyamatban a pedagógus szakma elnőiesedése.” Mint írják, arra a kérdésre is keresik a választ, hogy a közoktatási rendszer előnyben részesíti-e a „nőies” tulajdonságokat, illetve, hogy emiatt sérülhet-e a nemek közti esélyegyenlőség. Minderre pedig azért van szükség, mert a „lányos” tulajdonságok előnyben részesítése veszélyezteti az ország versenyképességét és demográfiai helyzetét.
Ehhez hétszáz szülőt és pedagógust kérdeztek meg, akik – talán nem meglepő módon – felmondták az összes létező társadalmi sztereotípiát, amit a fiúkhoz és a lányokhoz kapcsolunk. Az elemzés nem tér ki arra, hogy a kérdőívek kérdéseire megfogalmazott vélemények miből táplálkoznak, mire alapozzák őket, mégis kellő súlyt kapnak ahhoz, hogy levonják a következtetést:
túl sok nő tanul, és emiatt túl kevés gyerek születik, felvillantva a megoldást is, miszerint meg kell fordítani az arányokat.
Az elemzés nem győzi hangsúlyozni, hogy „Magyarország Alaptörvénye rögzíti, hogy a nők és a férfiak egyenjogúak”, mégis olyan következtetésre jut, amely abból a feltevésből indul ki, hogy a nemek mégsem egyenlőek, ha az ország versenyképességéről vagy demográfiai kérdésekről van szó: azt sugallja, hogy a férfiaknak versengeniük kell, a nőknek pedig szülni, ezt kívánja a haza.
A jelenség társadalmi-gazdasági következményei című részben például azt írják: a „férfias” tulajdonságok és kompetenciák nem megfelelő szintű és mértékű fejlesztése gazdasági károkat okoz, és előnytelen az ország versenyképessége szempontjából.
Ez a következtetés is azonban elbukik azon, hogy az egész elemzés tudománynak álcázott szexista sztereotípiákra alapoz, és kőbe vési a „nőies” és „férfias” tulajdonságokat.
Szakadék, ami nincs
A legtöbb, így a magyar társadalom valóságát is befolyásolja az az elképzelés, hogy a férfiak és a nők alapvetően különböznek egymástól a fizikai képességeiket, az érzelmeik kifejezését, a személyes érdeklődéseiket illetően. Vannak, akik szerint ezt társadalmi és környezeti tényezők alakítják így, mások a biológiai szükségszerűséggel magyarázzák. Ezek az elképzelések az élet számos területére hatással vannak a fizetésekben megmutatkozó különbségektől kezdve, a vezetői pozíciók betöltésén át a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatvállalásokig.
Az ÁSZ elemzésében a megkérdezettek hatalmasnak állítják be ezeket a különbségeket, és egyértelmű címkéket ragasztanak a fiúkra és a lányokra.
„Az átlagértékek alapján a leginkább nőies tulajdonságok az érzelmi, szociális érettség; a szorgalom; a szófogadás; a kézügyesség; a jó szóbeli- és írásbeli kifejezőkészség; a monotóniatűrés és a precizitás, pontosság. Ezzel szemben a leginkább férfias tulajdonságok a technikai-műszaki érzék; a kockázatvállalás; az élénkség, mozgékonyság; a térlátás; vállalkozószellem és a logika”
– írják a megadott válaszok alapján.
Az elemzés újra meg újra visszautal a 16 tételes szakirodalom-listára, ahonnan azonban hiányoznak olyan kutatások, amely árnyalják azt, hogy ezek a különbségek valójában mennyire számottevőek.
Ezeknek a kutatásoknak az átfésülését szerencsére elvégezte Angela Saini tudományos újságíró, aki a nagysikerű Inferior című könyvében gyűjtötte össze a nemi sztereotípiákat megsemmisítő tudományos álláspontokat. Például a tévképzetét, hogy születéstől kezdve létezik tipikusan férfi agy és tipikusan női agy. A kutatások szerint valójában ha létezik is különbség, az is minimális a fiúk és lányok motoros képességeit, térbeli tájékozódását, matematikai képességeit, szókincsét és szóbeli kifejezőképességét illetően. Valójában a hasonlóságok annyira számottevőek, hogy a kutatóknak nehézséget okozott megismételni azokat az eredményeket, amelyek bármiféle lényegi különbségre utaltak.
Nincs tudományos bizonyíték arra sem, hogy a férfiak jobbak, ha egy bizonyos feladatra kell koncentrálni, míg a nők a multitasking terén kiemelkedőek. És elfelejthetjük azt a tévképzetet is, hogy a nők természetszerűleg kevésbé intelligensek mint a férfiak, mert az agyuk kisebb és könnyebb: ennél sokkal egyszerűbb a helyzet, az agy ugyanis a test méretével arányos, vagyis nem az van – ahogy Saini egy 19. századi gondolkodót idéz –, hogy az elefánt okosabb mindannyiunknál. Saini könyve tudományos kutatások idézve olyan sztereotípiákat is darabokra szed, mint hogy a nők empatikusabbak, a férfiak jobban tájékozódnak és a promiszkuitás terén is náluk az előny.
Saini arra figyelmeztet, hogy a nemek közötti különbségek esetében nagyon nehéz leválasztani a biológiai adottságokat a társadalom, a kultúra és a környezet hatásaitól.
Az ÁSZ elemzése mégis fontosnak tartotta, hogy ezekre a sztereotípiákra építve fogalmazzon meg ajánlásokat. Az elemzésnek igaza van abban, hogy az iskolák a maguk elvárásaival tulajdonképpen szembemennek a NAT-tal. (Legalábbis a NAT bevezetőjével, amivel egyébként szembemegy magának a NAT-nak második része is.) „A NAT szerint a tanulási tevékenység legfőbb céljának része a kreatív és logikus gondolkodás fejlesztése” – írják, csakhogy a megkérdezettek szerint az olyan tulajdonságok, mint a szorgalom, verbális képességek, alkalmazkodókészség fontosabbak, mint a technikai-műszaki érzék vagy a logika, „ami nélkül értő tanulás, tartós, hasznosítható tudás, probléma megoldás nehezen képzelhető el”. Az ÁSZ azonban ezt is fiú-lány problémára egyszerűsíti.
A munkaerő-keresletre vonatkozó adatok azt mutatják, hogy súlyos munkaerőhiány leginkább a technikai, műszaki területeken mutatkozik – írják az elemzésben, de nem azt a következtetést vonják le, hogy akkor minél több diákot érdemes lenne erre a pályára irányítani, hanem azt, hogy a „lányos tulajdonságokat” kell visszaszorítani az oktatásban, vagyis a lányokat kell visszafogni. Ráadásul épp a műszaki és informatikai területeken hiány van általában is, de éppen a nőkből van feltűnően kevés. Ebből kihozni azt, hogy kevesebb női diplomás kéne, meglehetősen sajátos logika.
A legnagyobb logikai bukfencet pedig a végére tartogatják. Az elemzés szerint lényegében azért lenne üdvös a „fiús” tulajdonságok előnyben részesítésével visszaszorítani a lányokat az oktatásból, hogy növeljék a nők gyerekvállalásának az esélyét.
Minél kevésbé alkalmazkodnak az iskolához, annál jobb
A fiúk és a lányok iskolai helyzetét szerencsére olyan szakértők is körbejárták, mint Vekerdy Tamás. A legendás pszichológus eleve azon a véleményen volt, hogy az iskola megbetegít, de a genderkérdésben is volt egy érdekes és fontos meglátása.
Több interjúban beszélt arról – Nemes Líviának és munkatársainak a kutatására utalva –, hogy az iskolában a lányok valóban jobb tanulók, jobb magatartásúak, szorgalmasabbak, és sokkal fontosabb nekik, hogy a tanító néni szeresse őket. Csakhogy ez szó szerint megbetegíti őket.
Miközben a lányok általánosságban egészségesebbek, mint a fiúk, ahogy bekerülnek az iskolába, elkezdenek csupa pszichoszomatikus tünetet produkálni: szédülést, fejfájást, szemkáprázást, hányingert, hányást, gyomorgörcsöt, szorulást, hasmenést. Ezzel fizetnek azért, hogy alkalmazkodnak a mai iskolai körülményekhez – mondja Vekerdy, aki szerint a fiúk inkább „rosszalkodnak”, de ebben az időszakban egészségesebbek maradnak azáltal, hogy kevésbé alkalmazkodnak az iskolához.
A magyar oktatási rendszernek rengeteg problémával kell szembenézni, a tanárhiánytól kezdve a pedagógusfizetéseken és a PISA-teszteken át legújabban az iskolák fűtéséig. Ebben a helyzetben luxusnak tűnik problémaként beazonosítani azt, amit az ÁSZ annak gondol: hogy lányok túl jól tanulnak.
