„Az állami támogatás az éhenhaláshoz sem elég” – a hajléktalan emberek ötöde éhezik
Huszonötödik alkalommal végezte el a Menhely Alapítvány az éves felmérését, ami a hajléktalan emberek és hajléktalanellátó szervezetek helyzetét hivatott feltárni. 2023-ban közel 64 településen összesen 7300 hajléktalan ember - harmaduk a fővárosban - töltötte ki a kérdőívet.
Fontos megjegyezni, hogy a felmérés nem a hajléktalan emberek számát méri, így az adatok csak a minimumszintet mutatják: ezek alapján annyit lehet megállapítani, hogy idén február 3-án legalább 1530-an aludtak fedél nélkül, és valószínűsíthető, hogy több mint tízezer hajléktalan ember él ma Magyarországon.
Az elmúlt év rekordinflációja és a rezsiválság miatt számítani lehetett rá, hogy a hajléktalan emberek a korábbinál is nehezebb helyzetbe kerültek, de az eredmények még a szakemberek számára is sokkolóan hatottak. Olyan alapvető élelmiszerek, mint a kenyér, a sertészsír, a tojás vagy épp a tejtermékek ára ugyanis az egy évvel ezelőtti kétszeresére drágult, márpedig a legszegényebb társadalmi rétegek számára (is) ezek a legkeresettebb termékek közé tartoznak. Mindeközben a jövedelmek és támogatások összege megmaradt a tavalyi szinten, bizonyos statisztikák pedig tovább romlottak. Végül kiderült:
a válaszadók 57 százaléka és a 60 év alatti hajléktalanok kétharmada nyilatkozott úgy, hogy havonta kevesebb mint harmincezer forintból él – vagy legalábbis próbál megélni.
Tovább súlyosbítja a problémát, hogy a hajléktalanná vált emberek nagy többsége idős, tartósan beteg vagy fogyatékkal élő, így nem is tud munkát vállalni, a fiatalabbakat pedig felhalmozott tartozásuk miatt nem akarják gyakran alkalmazni. Ennek megfelelően a „relatíve legjobb helyzetben” az öregségi nyugdíjból élők vannak, ők ugyanis stabilan számolhatnak a havi bevétellel – ennek minimum összegét azonban 2008 óta nem igazították az inflációhoz, így miközben a 28600 forintos összeg hat éve még az átlagos nettó jövedelem harminc százalékának felelt meg, mára mindössze a tizenöt százalékát éri el. „Havi 28600 forint jelenleg az éhenhaláshoz sem elég, a nem cselekvés csimborasszója, hogy az állam semmilyen lépést nem tesz a helyzet enyhítésért” – értékelték a lesújtó adatokat a szakértők és hozzátették, a legkevesebb, amit az állam köteles lenne megtenni, hogy mindenkinek biztosítja az „életbenmaradási minimumot”.
Az élelmiszerdrágulás eredményeként az idei kutatás szerint
minden ötödik hajléktalan ember éhezik és minden harmadik utcán élő fél attól, hogy az áremelkedés miatt éhezni fog.
Bár a napi egyszeri meleg étel biztosítása eddig nem okozott komolyabb problémát az ellátószervezeteknek, hamarosan éppen ez a kulcsszolgáltatás kerülhet közvetlen veszélybe, ugyanis a program uniós forrásból működik, így ezt is érintheti a pénzek visszatartása.
Miközben a hajléktalan emberek számára az infláció jelentette a legnagyobb gondot tavaly, a segítő szervezetek a rezsiválság miatt kerültek a bezárás közelébe – ezek ugyanis annak ellenére nem vásárolhatnak csökkentett, lakossági árú energiát, hogy elsődleges tevékenységük a lakhatás biztosítása. Ugyan egyszeri támogatásban több szálló is részesült, szinte mindenhol kénytelenek voltak spórolni akár az elérhető szolgáltatások ritkításával, akár a fűtés lejjebb tekerésével. A jelenlegi energiárak mellett tartós megoldást egyedül az épületek energiahatékonyságának fejlesztése jelentene, ugyanis a magyar hajléktalanszállók kivétel nélkül régi ingatlanokban üzemelnek, új szálló harmincöt éve nem épült – mondták a Menhely Alapítvány munkatársai. Ekkora beruházásra azonban sem a civil szervezeteknek, sem az önkormányzatoknak nincs elegendő forrásuk, erre irányuló állami program pedig nem létezik.
„Négy-öt éve még a hajléktalanságból kilépés és a visszaintegrálás volt a segítő szervezetek fókusza, mára azonban az olyan alapvető életfeltételek biztosítása vált a legfontosabb feladattá, mint az étkeztetés” – érzékeltették a helyzet súlyosságát a szakemberek. Hozzátették, komoly probléma a szociális szektort fokozottan sújtó munkaerőhiány is, de mindezek ellenére is számos program működik, ami a munkakeresést vagy állandó lakóhelyhez jutást segíti elő, de ezeknél a szolgáltatásoknál is érvényesül a kereset-kínálat elve. Amíg ugyanis a hajléktalan emberek jelentős része éhezéstől fél, sok esetben nem is figyel fel az átfogóbb, hosszabb távú programokra. Az egyetlen pozitívum – már ha lehet így nevezni –, hogy sokan épp a meleg étel miatt keresnek fel egy-egy ellátóhelyet, ahol időnként sikerült más programokba is bevonni a legelesettebb helyzetben lévőket.
Talán a fedél nélküliek magas számánál is aggasztóbb, hogy sok százezren élnek ma Magyarországon a hajléktalanság peremén, akik bármelyik nap elveszíthetik otthonukat. Miközben épp azoknak jut a legkevesebb támogatás az államtól, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá és az ő helyzetük az elmúlt évben drasztikusan nehezebb lett, a kutatásra adott egyik válasz mégis azt mutatja, hogy a „remény hal meg utoljára”. A megkérdezettek közül ugyanis 44 százalék gondolja úgy, hogy élete során lesz olyan helyzetben, hogy nem lesz hajléktalan – pontosan ugyanannyian, mint egy évvel ezelőtt.
