Az 5 munkahelyi szeretetnyelv, amivel megbecsülik a dolgozót
Gary Chapman és Paul White népszerű könyve, A Munkahelyi Elismerés 5 Nyelve öt olyan motivációs eszközt ad a vezető kezébe, amivel élhet a kollégák teljesítményének elismerésekor. A szeretetnyelv fogalmát Chapman amerikai párterapeuta elsősorban a párok közötti kommunikáció fejlesztésére alkotta meg, de véleménye szerint más típusú emberi kapcsolatok, például a munkahelyi kommunikáció javítására ugyanúgy alkalmazható.
Hiszen ha tudjuk, hogy a dolgozóink milyen szeretetnyelven „beszélnek”, azon tudjuk a legjobban kifejezni számukra az elismerésünket. Az öt nyelv, amit egy jó vezetőnek beszélnie kell: az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés.
Az elismerő szavak nem szorulnak hosszabb magyarázatra, hiszen a jól teljesített feladat után természetesen jönnie kell a dicséretnek, ennek csak az időzítésére kell figyelnie a jó vezetőnek, és arra, hogy valóban összekösse az eredményt az elismeréssel.
Akinek a minőségi idő a szeretetnyelve, azt a főnöke az osztatlan figyelem idejével tudja megajándékozni. Lehet ez például olyan négyszemközti beszélgetés, amikor a vezető lenémítja a telefonját, és csak a beosztottjára figyel, vagy egy munkaebéd, ami alatt meghallgatja a beosztottja gondolatait, ötleteit vagy akár a kétségeit is. Az apró szívességek – mint az elismerés kifejezésének eszközei – lehetnek például adott élethelyzetben olyan változtatások, amilyenekkel segítjük a dolgozónkat, többek között gyermekszületés esetén a home office lehetőség a kispapa számára. S bár ajándékozni munkahelyen csak úgy nem szoktunk, a vezető nyugodtan ajándékozhat elismerése jeléül a beosztottjainak egy-egy szabadnapot a keményen ledolgozott hét után. Vagy az estébe nyúló túlóráért – persze a túlóra kifizetése mellett – egy jó kávét másnap mindenkinek a munkakezdéshez. A testi érintés a munkahelyen talán első pillantásra furcsának tűnhet, de ha belegondolunk, hogy milyen hatása van egy jól irányzott, elismerő vállveregetésnek férfiak között, rögtön értjük, mire gondolt a szerzőpáros.
