„Amikor Japánból visszatértünk Magyarországra, először a sok meggyötört tekintet tűnt fel"
A hazai a speed-folk-freak-punk zenekart már többször bemutattuk, legutóbb a Gubancos című albumuk megjelenésekor beszélgettünk velük. Október végén pedig azért ültünk le Szűcs Levente frontemberrel és Fehér Gábor basszusgitárossal, hogy az akkor zárult koreai-japán turnéjukról meséljenek.
Az lassan megszokott, hogy magyar popzenekarok tűnnek fel Nyugat-Európa klubjaiban, ám japán sikerektől – kis túlzással – talán utoljára a Neoton Família büszkélkedhetett. Csepregi Évának komoly – Erdős Péterhez köthető – állami hanglemezgyári menedzsment segített annak idején, a Bohemian Betyars tagjai viszont önmaguk érték el, hogy immár negyedszer hívják meg őket a Távol-Keletre.
„Az egész onnan ered, hogy Kakas (Palágyi Máté ének, hegedű – a szerk.) egy évig Párizsban járt egyetemre, és volt egy »osztálykirándulásuk« Sanghajba, ahol találkozott egy fesztiválszervezővel. Ezután a fejébe vette, hogy támadjuk le valahogy a Keletet” – mondja Fehér Gábor a kezdetekről.
Mindez 2017-ben volt, amikor is az első útjukat közösségi finanszírozásból oldották meg. Akkor még ez az egy sanghaji kapcsolatuk volt csak fix, de – aktív levelezés révén – végül sikerült bekerülniük a tokiói Shibuya Showcase Fesztiválra, és néhány kis klubkoncertet is tudtak már akkor adni.
„Semmi pénzünk nem volt, még normális transzportra sem futotta, úgyhogy gitárral, 15 kilós hátizsákkal a hátunkon mentünk metróval, busszal, vonattal mindenhova. Nagy kihívás volt, de olyan élmény, olyan kultúrsokk, hogy ez feldobott mindenkit, és átsegített minden holtponton” – emlékszik vissza Szűcs Levente.
A következő évben már – több klubkoncert mellett – egy szöuli fesztiválon is játszottak (ide szintén Kakas legendás levelezése alapján hívták meg a zenekart), ahol a – most már hivatalos – japán menedzserük, valamint több koreai fesztiválszervező is felfigyelt rájuk. Mindez megágyazott a harmadik és negyedik útnak is.
„Az első három turné most érett be. Idén három többezres fesztiválon is felléptünk, ráadásul feltűntek olyan rajongóink, akik már visszatérő koncertlátogatóinknak számítanak. Az egyik koreai srác az első sorban lobogtatta most is a magyar zászlót Szöulban” -– mondja Fehér Gábor.
Az idei turné Dél-Koreában kezdődött, ahol többek közt felléptek a két Korea közötti demilitarizált övezetben rendezett DMZ Peace Train fesztiválon. „Ami egy érzékenyítési fesztivál lenne a két ország között, a baj csak az, hogy azon csak az egyik Korea vesz mindig részt.” A másik nagyobb buli a Jarasum nevű jazz-fesztivál volt. Innen nézve fura, hogy egy jazz-fesztivál műsorába hívják meg a borsodi folk-punkokat, de ott ez is simán belefért. Ismert jazzelőadók között léptek fel, és forrósították a hangulatot.
Volt még egy szöuli koncertjük a korábban megismert zenész barátaikkal, utána utaztak át Japánba, ahol szinte minden napra jutott egy koncert. Évek óta készültek arra, hogy fellépjenek például az Asagari Jam fesztiválon, ez 2019-ben majdnem sikerült, de egy tájfun elfújta azt a lehetőséget: az éjszakát egy tokiói óvóhelyen voltak kénytelenek tölteni akkor.
„Ez azért volt nagyon fontos fellépés, mert a menedzserünk erre építi a japán ismertségünk kiterjesztését. Ez a fesztivál kábé »Ázsia VOLT Fesztiválja«, és ez nagy lépcső ahhoz, hogy legközelebb bejussunk »Ázsia Glastonbury Fesztiváljára«, a Fuji Rockra.” A betyároknak Tokióban volt még 3-4 klubkoncertjük, ahol már többen a zenekar pólójában jelentek meg.
„Az elég vicces volt, hogy Szöulban is meg Tokióban is találkozol az utcán random emberekkel, akik Bohemian Betyars-pólóban vannak” – teszi hozzá Szűcs, aki szerint arrafelé és Koreában is az ír punk kifejezetten divatos zene, kicsit ebbe a skatulyába teszik őket is valószínűleg. Sőt a Mano Negra által fémjelezett latin-punk elterjesztése kifejezetten a szívügye a japán–argentin származású kinti menedzserüknek. „Számtalan olyan együttessel játszottunk, ami a kocsmazenét, a folkot keveri a punkkal. Persze azért más nincs, ami olyan zenét játszana, mint mi” – teszi hozzá Fehér.
Talán emiatt ki is tudnak tűnni a bőséges japán zenei felhozatalból. „Az Asagari Jamen előttünk is, utánunk is olyan zenekarok léptek fel, akik ilyen nyugodt, liftzenét játszottak, és akkor kaptak egy ilyen intenzív valamit, mint a betyárok. Mindenki nagyon mosolygott, ugrált, ment a pogó rendesen.”
Kifejezetten szerették tehát miskolci csapatot Japánban és Dél-Koreában is, de a tagoknak is jót tett a turné. „Éhes volt egy ilyen intenzív turnéra a zenekar, hiszen három éve csak Magyarországon, meg egy picit Európában játszottunk. Minket mindig is hajtott, hogy meghódítsunk újabb városokat, országokat.” Jövőre talán Koreába is visszatérnek, de úgy tűnik, újabb „hódítás” következik: Kanadába van meghívásuk.
A koncerteken egyébként magyar nyelven énekeltek, ami nem is zavarta az embereket. „Világzenei produkció vagyunk, ezért szerintem az emberek nyitottabbak az eredeti nyelvre. Meg szerencsére van nálunk azért háj-na-na, meg hopp-hopp-hopp, ami univerzális dolog, jól tud működni” – nevet Szűcs.
A japán menedzser közreműködésével már hanghordozókon is megjelent kint a Bohemian Betyars. Korábban kijött egy album, most kiadtak egy bakelit kislemezt és a Gubancos is kapott egy speciális, három pluszdalt tartalmazó „japán editiont”.
Nagy pénzeket persze még nem hoz a konyhára a tagoknak egy ilyen turné. „A sok klubkoncert sokszor arra jó, hogy összegyűljön annyi pénz, amivel kábé nullára fut a büdzsé. Csak a repülőjegy három és fél millió forint volt hetünknek oda-vissza. Ráadásul egy vagon pénzt elköltöttünk hangszerekre, Tokióban nagyon jó hangszerboltok vannak. Kábé mindenki hazahozott vagy egy elektromos gitárt vagy egy basszusgitárt, vagy a dobos egy pergőt, meg két lábgépet.”
A koncertezés-utazás-pihenés mellett nem nagyon volt módjuk turistáskodni, meg a hangszerboltok is sok időt elvettek, de azért voltak nagy találkozásaik, barátkozásaik kinti emberekkel. A tokiói szállásuk mellett egyszer kipakoltak az utcára asztalokat, és ott beszélgettek, iszogattak. Azzal szórakoztak, hogy „open bart” nyitottak: bárkit, aki arra járt, leültették, megkínálták. „Az emberek kíváncsiak voltak ránk, nagyokat nevettünk, beszélgettünk.” A menedzserük viszont kiakadt, mert a rendőrség akár keményen megbüntethette volna őket a köztéren való italozásért.
„Az emberek Japánban nagyon tisztelettudóak. Azt éreztem, hogy ott, de egyébként Koreában is, mintha sokkal tisztább tekintetűek lennének, mint Magyarországon. Nyugodtabban viselkednek. Amikor 2-3 hét után visszatértünk Magyarországra, először a sok meggyötört tekintet tűnt fel. Úgy éreztem, sokkal több negatív töltetű tekintetet látok” – meséli Szűcs.
Korábbi beszélgetésünk alkalmával két álmukat is elárulták, az egyik az, hogy elmondhassák, minden földrészen volt már Bohemian Betyars-koncert. Amikor rákérdezek, hogy állnak ezzel, kiderül, sokat nem léptek még azóta előre ebben: „Afrika nem volt még meg, Dél-Amerika se és Ausztrália se. Van még ebben a tervben perspektíva.”
A másik tervük egy olyan lemez készítése, ahol kooperálnak különböző külföldi zenekarokkal, akiket ismernek, akikkel már játszottak. Ebbe a körbe tartozik például Manu Chao vagy a Gogol Bordello és más előadók. Mint mondják, novemberben végre lesz idejük zenét írni, talán elő tudják készíteni a kooperatív dalok alapját. „Sétálok, jön az őszi melankólia, végre lehet zenét írni. A nyári pörgésben ez kizárt” – mondja Levi. Most tehát inkább angol nyelvű dalokat írnak, már csak azért is, mert több kiadóval tárgyaltak külföldön, akik ezt igényelnék.
Közben a magyar rajongók több helyen is találkozhatnak a zenekarral, legközelebb Szarvason, Sopronban lépnek fel, illetve november 25-én szülővárosukban, Miskolcon, a Helynekem 10. születésnapján.
