Amikor egyedül vagyunk, még akkor sem vagyunk egyedül
Értékes kapcsolataink kialakítása nagyban függ énképünktől, ugyanakkor stabil viszonyaink megerősítik a pozitív önértékelést – állítja írásában Szondy Máté. A pszichológus egy fiatal nő példáján keresztül megmutatja, miért életbevágó sokaknak a pozitív visszajelzés, és hogyan tudunk engedni e kényszer szorításából.
Szintén kényszer lehet, hogy sokszor azért létesítünk kompromisszumkapcsolatokat, mert rettegünk az egyedülléttől. Ha azonban meg tudnánk szeretni ezt az állapotot, vagyis önmagunk megismerése által önmagunkat, többé nem a félelem hajszolna a választásainkba. Erről olvashatunk Tisza Kata író, interkulturális pszichológiai szakértő cikkében.
Ezt a gondolatot erősíti meg Nógrádi Csilla pszichológus is: Hogy miképp lát minket a partnerünk, vagy miképpen látjuk mi őt, csak kismértékben függ attól, milyenek is vagyunk mi ketten. Sokkal inkább befolyásolja az, hogy milyen a kötődési stílusunk.
„Milyen volt az előző pároddal a szex? Jobb volt, mint velem?” – provokálják sokan a párjukat. Valójában szinte képtelenség egymáshoz hasonlítani a különböző szexpartnereket, hiszen minden helyzet és személy másmilyen. Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus írásából kiderül, vajon hogyan működünk mi magunk a különböző partnerekkel, különböző szituációkban.
Ősidők óta izgat minket, miképpen élnek más emberek: szeretünk betekinteni a mindennapjaikba, pletykálkodni, sőt ítélkezni felettük. Mi ennek a lélektani háttere? Almási Kitti pszichológus azt a különbséget járja körül, amely a hasznos és az ártalmas kíváncsiskodás között feszül.
Család rovatunk cikkei többek között az alábbi problémákhoz adnak segítséget: Mit jelent a szülői öngondoskodás, hogyan lopjon időt a szülő önmaga számára? Mit tegyen, ha gyermeke szándékosan sebet ejt önmagán? Mi az, ami segít, és mi az, ami nem?
Amikor bekerült a színészek közé, azt érezte, lábujjhegyen kell járnia az angyalok között, mert neki patája van, ami kopog: Mucsi Zoltánnal soha nem éreztettek ilyesmit a kollégái, mégis magára vette ezt a terhet. A színész nagyinterjúnkban elmeséli, hogy már nem hisz abban, hogy a színházzal meg lehet változtatni a világot, de ettől még lehet hatása a közönségre, nem is akármilyen.
„Ha Csányi Vilmos bármi mást kutatott volna, azt is örömmel csináltam volna.” Kubinyi Enikő 18 évesen, elsős biológushallgatóként kapcsolódott be a Csányi Vilmos vezette etológia tanszék munkájába, amelynek egy évtizedbe telt elismertetni a világgal, hogy a kutyaetológia igenis komoly tudomány. Ma már nemcsak Csányi, hanem Kubinyi kutatásainak is komoly nemzetközi visszhangja van – tudható meg a mesterrel és tanítványával készített dupla interjúból.
