Amikor a fotelbe költözik a kocsmakvíz
A lényeg ugyanaz marad: a jól felépített kérdéssorokra csapatoknak kell válaszolniuk, s függetlenül attól, hogy a végén ki hol áll a versenyben, valamennyi résztvevő tudása gyarapszik. Aki még nem látott kvízkönyvet azt gondolhatja, nem kell sok furfang felsorolni néhány száz vagy ezer kérdést, a könyv végén pedig megadni a helyes válaszokat. A Nagy fotelkvíz viszont bizonyíték arra, hogy a jól felépített és változatos kérdés- és feladatsorok sokkal szórakoztatóbbak, mint az, ha a kvízjátékosoknak csupán az egymásra hajigált kérdésekre kellene válaszolniuk.
A 2019-ben megjelent Nagy Kocsmakvízkönyv folytatásának számító kötet formájú társasjáték a tárgyai tudás mellett logikát is követelő infotainment – a játszva tanulás – mintapéldája, felépítése pedig könnyen áttekinthető. Hét hétre vannak felosztva a kérdések, majd a kérdéssorok után a megoldókulcsok. Az összesen hétheti anyag nagyon különböző témájú és típusú kérdéseket tartalmaz. Hétfőtől péntekig vegyes kérdéssorokat találunk, szombaton és vasárnap pedig tematikus kérdések jönnek, mert a szerző szerint erre is megnőtt az igény, ugyanakkor a régimódi kocsmakvízek formátumát is sokan kedvelik. Bartha Álmos Sanghajban járt egyetem, s a kínai városban találkozott a kocsmakvízzel. „Egy amerikai fickó bárjában mindenki ez játszotta. Amikor hazajöttem, kerestem lehetőséget a játékra, de itthon még nem létezett, nem tudtam hol játszani kocsmakvízt. Kénytelen voltam én létrehozni Magyarországon ezt a műfajt. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy kvízmester vagyok. Pedig az eredeti szakmám energetikai szaktanácsadó” mesélte, hozzátéve, hogy már főfoglalkozásként űzi a kvízmesterséget.
Közben azért sokat kellett dolgozni azon, hogy a kocsma szó ne váljon pejoratív kifejezéssé, és hogy a helyszínekhez a tudás edzésének gondolata kapcsolódjon, és ne az ivás. „Amúgy a játékhelyszíneink nem lerobbant kocsmák vagy naftalinszagú művelődési házak, hanem inkább színvonalas éttermek, bárok: hiszen ez a játék nagyon is mai és eleven” – magyarázta. A szerző célja az volt, hogy az általa nem kedvelt televíziós vetélkedőktől különböző szórakozást ajánljon. „A tévés vetélkedők alapvetően lexikális tudásra épülnek, de egy csapatkvíz nem erről szól. Ebben az esetben stratégiát kell építeni, és a saját külön tudásunkon felül találni rá valami közösre, többre. Az a tudás ugyanis a tiéd, amire te magad jössz rá. Szoktam figyelni az arcokat játék közben, és látszik, hogy a legszebb érzés számukra az, amikor egy csapat közösen gondolkodik, és hirtelen felragyog a szemekben a „aha-élmény” – mondta. A könyv mellett természetesen élőben is folytatódnak a kocsmakvíz vetélkedők, és a közelmúltban megnyílt Bartha Álmos hazai pályája is: a budapesti QuizStúdió.
