• 2023 november 25.

„Amíg azt sem tudjuk, hogyan működik egy egyenrangú párkapcsolat, nem fogjuk felismerni a bántalmazást sem”

„Egy jól működő párkapcsolat alapja az egyenlőség, az erőszakmentesség, bántások csak ritkán fordulnak elő, a problémákat a felek meg tudják beszélni, a beszélgetés pedig változást hoz – tisztázza rögtön az elején Péterfi Vera jogász, a nők elleni erőszakkal foglalkozó Patent Egyesület munkatársa. - Azonban még egy rosszul működő párkapcsolat sem feltétlenül bántalmazó, mint ahogyan a bántás sem egyenlő a bántalmazással. Lehet, hogy egy rossz kapcsolatban sokat veszekszenek, hogy felborul az összhang, de a bántalmazó kapcsolathoz képest lényeges különbség, hogy egyik fél sincsen elnyomva vagy alárendelve, nem jellemző az alá-, fölérendeltség, vagy a kiszolgáltatottság."

Péterfi Vera szerint azt is fontos tisztázni, hogy míg a párkapcsolati kérdésekben lélektani folyamatokról beszélünk, addig a Patent és más, nők elleni erőszakkal foglalkozó civil szervezet szerte a világon emberi jogi keretrendszerben kezeli a bántalmazást.

Nem mondhatjuk azt, hogy a bántalmazó nárcisztikus, az áldozat pedig társfüggő

Az erőszak fogalma tehát társadalmi és emberi jogi meghatározás, nem pedig pszichológiai. „Megpróbálnak ráhúzni kereteket, mint amilyen a társfüggőség az áldozati oldalon, vagy nárcisztikus személyiségzavar az elkövetői oldalon, de egyik sem vonatkoztatható a párkapcsolati erőszakra” – magyarázza Péterfi Vera. Szerinte ugyanis egy áldozat nem azért marad benne a kapcsolatban, mert társfüggő, hanem az erőszak természetrajzából adódóan.

Az erőszak pedig nagyon alattomosan jelenik meg.

A bántalmazás szisztematikus hatalomgyakorlás, aminek mindig ugyanaz a célja: a bántalmazó a másik fél felett kontrollt szeretne gyakorolni, és szeretné átvenni a másik élete felett az irányítást.

Ez megnyilvánulhat például abban, hogy ellenőrzi az áldozat idejét, elszigeteli őt, kontrollt gyakorol az érzelmei, az emberi kapcsolatai, a pénze, vagy a teste felett, adott esetben nem nyílt erőszakkal, hanem manipulatív kommunikációval.

A bántalmazók abban különböznek másoktól, hogy azt gondolják, „joguk van ezt tenni”, pszichológiailag azonban semmilyen eltérés nem mutatható ki náluk – emeli ki a szakértő hozzátéve, hogy az elkövetők 95-98 százalékánál semmilyen személyiségzavar nem mutatható ki, ők teljesen egészséges lelki világgal rendelkeznek.

Amiben különböznek másoktól az az, hogy úgy látják, joguk van lehülyézni, lekurvázni a partnerüket, megkérdőjelezni, hitelteleníteni, megütni, fojtogatni, leköpni, megerőszakolni, vagy elszigetelni a családjától, esetleg anyagilag ellehetetleníteni. Egy bántalmazó mindegyik partnerével így viselkedik, és az áldozatát tartja hibásnak, nem véletlen, hogy Péterfi Vera úgy emlékszik vissza, nem tapasztalt a bántalmazók részéről őszinte megbánást egyetlen esetben sem, amikor a tárgyalóteremben lehetőségük lett volna erre.

Egy párkapcsolat soha nem fordul át bántalmazóba, hanem minden esetben már az elejétől fogva bántalmazó

– teszi hozzá Péterfi Vera. A bántalmazó csupán álcázni tudja viselkedését a kapcsolat elején, amivel gyakran meg is téveszti az áldozatát. Ő utólag adott esetben már tisztán látja, hogy az elejétől kezdve erőteljesen kontrollálta őt a párja, de az elején azt élte át, mint a közmondásos béka, amelyet, ha forró vízbe teszünk, akkor kiugrik, ha viszont betesszük a hideg vízbe és alágyújtunk, akkor meg lehet főzni.”

A hatalomgyakorlás nagyjából azonos forgatókönyv szerint alakul minden bántalmazó kapcsolatnál. „Vannak lépcsőfokok, ahol mindig fokozódik az erőszak, főként ott, ahol az elköteleződés mértéke megváltozik – magyarázza a szakértő. – Ilyen például a házasságkötés, azonban a leggyakrabban a terhességnél és a szülés után lépnek szintet a bántalmazók, amikor a gyerek miatt már kényszerpályán van a nő, így jobban el tudja engedni magát a bántalmazó.”

Az erőszakra jellemző a ciklikusság is: „Először jön a mézeshetek periódus, majd a feszültség felgyülemlésének az időszaka, amelyet az erőszakkitörés követ, és aztán újból elölről kezdődik a mézeshetek, amikor nagyon kedves ígéreteket tesz a bántalmazó arra, hogy meg fog változni.”

Összességében mindig addig fog elmenni egy bántalmazó, amíg megteheti következmények nélkül, vagyis amíg az áldozata ki nem lép a kapcsolatból. A végső célja pedig az, hogy olyannyira kontrollálja áldozatát, hogy az már egyáltalán ne merjen kiszállni a kapcsolatból, ilyenkor már gyakran a mézeshetek időszak is eltűnik, mert nincs rá szüksége.

A rendszer hibája, hogy a bántalmazó eljuthat a tettlegességig

Péterfi Vera azt mondja, „a bántalmazónak sokszor semmi baja nem lesz abból, ha »csupán« megveri az áldozatát, mert ebben a rendszerben a nők túlnyomó része el se megy a rendőrségre, mert tudja, hogy hiába, úgysem fog érdemben segítséget kapni, ha pedig eljárást is indít, azt lesöprik az asztalról a hatóságok.”

A szakértő szerint a társadalmunkban az erőszak kulturálisan normalizált, és olyan hétköznapi helyzetekre vezethető vissza, mint amikor füttyögnek a nők után az utcán, vagy a villamoson fogdossák őket. Szerinte az áldozathibáztatás is abból nő ki, hogy

az erőszakos megnyilvánulásokat társadalmilag közösen bagatellizáljuk, relativizáljuk és a szőnyeg alá söpörjük: „Sokszor becsukjuk a szemünket, és csak ismételjük a bántalmazó érveit, vagyis azt, hogy ő nem tehet róla, hiszen csak kiprovokálta az áldozat, vagy éppen azt, hogy ebben a helyzetben bárki ezt csinálta volna.”

„Ha egy férfi nagyon féltékeny, akkor nagyon szerelmes” – az ilyen és ehhez hasonló sztereotípiák miatt lehet nehezen felismerni Péterfi Vera szerint a bántalmazást, ugyanis, az emberek nagy része még manapság is hisz ezekben. Még elkeserítőbb szerinte, hogy sokan arról sem tudnak, hogy létezik egyáltalán bántalmazó kapcsolat, és úgy véli: „amíg nincsenek arról valós ismereteink, hogy milyen egy egyenrangú párkapcsolat, és arról sem, hogy mik a figyelmeztető jelei egy bántalmazó kapcsolatnak, nem fogjuk felismerni sem.”

A Patent Egyesületnél az áldozatok hozzátartozói sokszor tankönyvi gyanús jelekről számolnak be. Például arról, hogy már a kapcsolat elején nem tetszett nekik, amilyen stílusban a bántalmazó beszélt. Feltűnik, hogy egy idő után a család már nem tudott találkozni az áldozattal, vagy éppen azt vették észre rajta, hogy megváltozott, bizalmatlanná vált a rokonaival szemben. Ezeket a gyanújeleket azonban gyakran a környezetnek és magának az áldozatnak is nehéz beazonosítani. „Aki egy bántalmazó párkapcsolatban benne van, egy darabig biztosan érzelmileg bevonódik, majd, amikor ez elmúlik, akkor is kötődik a másikhoz. Szereti, annak ellenére, hogy párja bántja őt – ez nem ellentmondás, ha ismerjük a bántalmazás működését” – magyarázza Péterfi Vera.

Jól segíteni nagyon nehéz, de talán az egyik legfontosabb szempont az, hogy a segítők maradjanak kapcsolatban az áldozattal, mert amikor majd eljut oda, hogy kilépjen, akkor fontos, hogy tudjon hova fordulni. Az elszigetelésnek ugyanis pont az a célja, hogy amikor az áldozat segítséget akarna kérni, már ne legyen kihez fordulnia.

„Bár előfordul az, hogy egy nő a bántalmazó, a párkapcsolatok csupán kis százalékában: a magyarországi statisztika szerint 95 százalékban a férfi bántalmazó, és a maradék 5 százalékban benne vannak az azonos nemű párok is” – mondja Péterfi Vera, aki szerint mindez a nők és a férfiak között az évszázadok során kialakult társadalmi, hatalmi különbségből adódik: „Olyan mértékű jogosultságkülönbségek vannak a társadalomban férfiak és nők között, hogy egy nő soha nem fogja ezt tudni kiegyenlíteni magától a férfi akarata ellenére, nemhogy fölé kerekedjen.”

Péterfi Vera szerint ráadásul igen csekély az esélye annak, hogy amennyiben egy bántalmazó magára ismer, változtatni is akarjon, ugyanis a társadalmunkban az elnyomás és az erőszakos viselkedés kifizetődő. „Ha a társadalom elítélné, a jogrendszer pedig szigorúbban büntetné a bántalmazást, az elrettentené a bántalmazókat.”

A NANE segélyvonala nemcsak áldozatok, hanem olyanok hívását is várja, akik a környezetükben lévő áldozatot szeretnék segíteni.

Ha önt vagy ismerősét erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes 06-80-20-55-20 számon, vagy a nap 24 órájában ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonalat a 06-80-225-225-ös számon.

Személyesen az Önhöz legközelebbi Áldozatsegítő Központban kérhet segítséget, az Áldozatsegítő Központok címlistája itt található: http://vansegitseg.im.gov.hu