Amiben a MÁV lehet a minta: eljött az éjszakai vonatozás reneszánsza?
A német fővárosban élő konferenciatolmács, Rózsa Natália bármikor újra belevágna az éjszakai hálókocsis vonatozásba a gyerekeivel a Berlin-Budapest szakaszon. Nemcsak a környezetvédelmi szempontok miatt – egyszerűen mindannyian élvezték az utazást.
„Délután hat óra körül indultunk a berlini Hauptbahnhofról. Megörültünk, mennyire tiszta a háromágyas fülke, beleértve az ágyneműt is. Én Németország területén mindenhová 50 százalékos vasúti kedvezménnyel utazom, 14 év alatti gyerekeimnek pedig csak helyjegyet kellett váltanom, így összesen 213 eurót fizettem. Reggel háromnyelvű étlapról választhattuk ki a reggelit: összesen fejenként hat tételt, egyszerű dolgokat, instant kávét. Lefekvés előtt le tudtam kapcsolni a villanyt, beállítani a hőmérsékletet – ez a magyarországi vonatokon nem mindig opció. Budapestre kipihenten érkeztünk meg, és nem tízórás vezetés után kellett beülnöm egy konferencia tolmácsfülkéjébe” - sorolta az előnyöket Natália.
Ahol a MÁV a minta
A berlini magyar közösségben persze vannak ezzel ellentétes tapasztalatok is, de a költségkímélőbbnek tűnő Flixbus (11 ezer forint/fő/út) még a vonatnál is megosztóbb. Az összességében kimondottan elégedett Natália kritikaként szintén megjegyzett egy dolgot: „utaskísérőnk egyszer bekopogott hozzánk és azt javasolta, hogy ne csak csukjuk, hanem láncoljuk is be a fülkénk ajtaját, mert tolvaj utazik velünk” – mesélte, hozzátéve, hogy a rendőrök addigra már felszálltak a vonatra.
Most sokan gondolhatják, hogy a német Deutsche Bahn nyilván jó szolgáltatásokat kínál. De a valóság az, hogy a Berlin-Budapest vagy a München-Budapest-desztinációkat a MÁV-Start Zrt. üzemelteti. Magyarország pedig Ausztriával együtt - ahogy arról korábban a G7 is beszámolt - élen jár az éjszakai vonatozásban Európában. A legtöbb éjszakai vonat a kontinensen Bécsből és Budapestről indul, és ezeknek mind kiemelkedő a kihasználtságuk. Egyébként is Kelet-Európában általában jobb az éjszakai vonathálózat, mint Nyugaton.
A DB kiszáll
Ugorjunk vissza az időben 2016-ig, amikor a Deutsche Bahnról levált az éjszakai járatokat magában foglaló City Night Line részleg. A kilencéves együttműködésnek gazdasági megfontolásokból vetettek véget, az éjszakai vonatok ugyanis a DB adatai szerint évente több mint 30 millió eurós veszteséget termeltek a vasúttársaságnak.
A DB szóvivője szerint az éjszakai vonatok üzemeltetése összetett és költséges feladat, a vonatszerelvények összeállításától kezdve a karbantartáson és a speciális műhelyeken át a kimondottan ezeknek a járatoknak a működtetésére kiképzett alkalmazottakig. A vállalat nem szállt ki teljesen az éjszakaivonat-bizniszből: a vasúthálózatát rendelkezésre bocsátva európai partnerekkel együttműködik, csak saját vagonjai nincsenek.
"Az ÖBB megmutatja, hogyan kell ezt csinálni”
Ahogy írtuk, az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) is jó példa arra, hogyan lehet az éjszakai vonatközlekedést prosperálóan üzemeltetni. 2016-ban átvette a DB-től egyes éjszakai járatainak a működtetését, az utasok száma pedig azóta – a legdrámaibb, 2020-as járványévet leszámítva - emelkedik. Az ÖBB előtt sem ismeretlenek az éjszakai járatok üzemeltetésével együttjáró kihívások. Bernhard Rieder szóvivő így fogalmaz: „Nyilvánvaló, hogy magukból az éjszakai járatokból nem lehet meggazdagodni. Azzal, hogy egy társaság egy termékcsomagban kínálja a ’szállodai ellátást’ és az utaztatást, jóval nagyobb költségeket termel, mintha csak nappali vasúti hálózatot üzemeltetne.”
Emiatt is különösen büszkék az osztrákok a 2019-es pozitív mérlegre. Nem panaszkodhatnak arra sem, hogy nincs elég foglalásuk, az ÖBB szóvivője szerint a vonataik őszig tele vannak. Céljuk hárommillió utas, ráadásul hosszútávon. Hogy ezt biztosan elérjék, 33 vadonatúj vonat készül a részükre.
Egyszerű trend vagy korszakváltás?
Az ÖBB adatai azt mutatják: egyre többen akarják igénybe venni az éjszakai járatokat. Bernhard Knierim mobilitási szakértő szerint a növekvő kereslet, az éjszakai vonathálózat bővítése, valamint azt a tény, hogy mostanában nem szüntetnek meg további jelentős éjszakai vasútvonalakat, együttesen már értelmezhető trendként.
De mindez szerinte önmagában kevés egy valódi mobilitási fordulat megindulásához. „Ehhez először is olyan európai vasúthálózatra volna szükség, amelynek minden szakasza használható, és amelyben nincsenek ekkora szolgáltatási hézagok, mint a mostaniban.” – mutatott rá a legnagyobb problémára Knierim.
Bővül az éjszakai vasúthálózat
A nyugat-európai területi lefedettség érdekében egymással együttműködve dolgozik négy nagy vasúttársaság: az ÖBB, a Deutsche Bahn, a francia nemzeti vasúttársaság, a SNCF, továbbá a Svájci Államvasutak (SBB). 2020 végén jelentették be közösen, hogy bővíteni akarják az európai éjszakai vasúthálózatot. Azóta egyre több európai nagyváros érhető el Németországból hálókocsis vonatokkal. A tervek szerint 2023 végétől további 13 járatot indítanak berlini, brüsszeli és párizsi induló- és célállomásokkal.
Az olyan nagy vonatrajongók, mint például a németországi zöld párt közlekedéspolitikai szóvivője, Matthias Gastel, előszeretettel ábrándoznak egy akár 2000 kilométer hosszú európai éjszakai vonathálózatról. „Ez olyan elképesztő távolság, amelyet már a légi közlekedésben is közepes távnak neveznek.” A szóvivő olyan vasúthálózatról álmodozik, amely teljesen feleslegessé tenné az Európán belüli repülőjáratokat.
Ám amíg idáig el nem jutunk, addig is bővítenünk kell az infrastruktúrát, és hatékonyabban kihasználnunk a digitalizálás adta lehetőségeket, állítja a szakember. És természetesen meg kell szüntetni a közlekedési iparágban zajló verseny egyenlőtlenségeit: például azt a körülményt, hogy a környezetszennyező repülés ilyen aránytalanul olcsó legyen, mondja Gastel.
A legszennyezőbbnek a legnagyobb támogatás
Az 1990-es évek elejétől kezdve az EU egy csomó, légiközlekedést érintő adókedvezményről döntött. A fapados légitársaságok hirtelen mindenhol mindenki számára elérhetővé váltak. A két legfontosabb kedvezmény a kerozinadó eltörlése és a nemzetközi repülőutak áfájának elengedése volt. Bernhard Knierim mobilitási szakértő szerint a fapados légitársaságok fellendülése óta alig történtek beruházások a vasútba, így törvényszerű, hogy a vonatozás renoméja is egyre romlott.
Az a körülmény, hogy a légi közlekedést évtizedeken át ilyen erősen szubvencionálták, az éjszakai vonatközlekedést észrevétlenül megfosztotta korábbi jelentőségétől. Az ÖBB-t képviselő Bernhard Rieger ennek a presztíszveszteségnek tulajdonítja azt is, hogy sok európai vasúttársaság kiszállt ebből a piaci szegmensből, és nem üzemeltet már éjszakai járatokat. (30 év alatt a legtöbb országban a desztinációk száma megfeleződött, több országban teljesen meg is szűnt az éjszakai nemzetközi vasútközlekedés.)
Kortesbeszéd az éjszakai vonatokért
Pedig a vasút környezetterhelése töredéke a repülésnek. Ha például a Berlin-Budapest útvonalat vasúton teszik meg, ez személyenként körülbelül 43,5 kilogramm szén-dioxid-kibocsátást eredményez. Repülőgépen ez 126 kilogramm az EcoPassenger internetes eszköz szerint. De mára a fapados járatokkal kapcsolatban is annyi rossz tapasztalat gyűlt össze, hogy a repülésről sem a kényelem jut az embereknek elsőre eszébe, hanem a várakozás, a zsúfoltság, a járattörlés vagy a csomagok elkeveredésének a kockázata.
Ha a nemzeti hálózatok és a menetrendek megfelelően lennének összehangolva európai szinten, és a vasúthálózati infrastruktúra és azzal összefüggésben a menetidők (lásd: lassú jelek) se korlátoznák a megfelelő együttműködést, akkor még több potenciál lenne a nemzetközi éjszakai járatokban. A fő kérdés természetesen az árazás, ami a fapadosokat is helyzetbe hozta: a vasútnak versenyképesebbnek kellene lennie a többi közlekedési móddal szemben – ami persze nem érdeke az autó- és repülőipari lobbinak sem.
Szerzők: Lisa Stüve és Valaczkay Gabriella. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.
További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.
