Akkora az élelmiszerhiány, hogy humanitárius katasztrófa fenyeget Észak-Koreában
80 rakétát próbált ki tavaly Észak-Korea – köztük nagy hatótávolságúakat is – Kim Dzsongun pedig újra atomháborúval fenyegette meg a világot. Erre leállt a humanitárius segély, és a boltokban és a piacokon egyre nehezebb élelmiszerhez jutni. A feketepiac egyre fontosabb, az árak pedig elszabadultak – állapítja meg a washingtoni The Stimson Center nevű kutatóintézet friss tanulmánya.
A szerzők őszintén beismerik, hogy nem lehet pontos képet kapni a humanitárius katasztrófa méreteiről, hiszen Észak-Korea statisztikai adatszolgáltatása teljesen megbízhatatlan. A 24 milliós Észak-Korea eddig is elzárkózott a világtól, de a koronavírus-járvány odavezetett, hogy végképp elvágták a szálakat még Kínához és Oroszországhoz is. Honnan lehet így információkat szerezni?
Dél-Koreából, ahol a hírszerzés árgus szemekkel figyeli az északi szomszédot, amely újra nukleáris háborúval fenyegetőzik. A déli hírszerzés lehallgatja az északi mobiltelefonokat, és ebből próbál valamiféle képet kialakítani a lakosság helyzetéről. Így derült ki, hogy Hejszan városában egy fűtetlen lakásban megtalálták egy anyát és a fiát, akik mindketten éhen haltak.
A koreai félszigeten hetek óta nagyon hideg van, nem ritka a mínusz 25 fok sem. Észak-Koreában nemcsak élelmiszerből van hiány, hanem energiából és gyógyszerből is. A jelentés egyik készítője elmondta a német közszolgálati Deutsche Wellenek, hogy a kilencvenes években 1,5 millió tonnás gabonahiány okozta több millió ember éhhalálát Észak-Koreában. Jelenleg a gabonahiányt félmillió tonnára becsülik.
A helyzet rossz, de egyelőre még nem olyan tragikus, mint a kilencvenes években – mondja az amerikai szakértő.
Fáradságos menetelés
Így nevezte el a hatalom a tömeges éhhalál éveit a kilencvenes években. Miért éhezteti halálra Észak-Korea népét a kommunista Kim-dinasztia, amely 1945 óta van hatalmon Észak Koreában? „A rendszer prioritása az atomfegyverek, a rakéták fejlesztése, és általában a hadsereg. Ezért nem hajtanak végre reformokat, amelyekkel meg lehetne oldani az élelmezési válságot. Az éhhalállal kapcsolatban az a hatalom álláspontja, hogy az szerencsétlen véletlen, éppen olyan, mint egy természeti katasztrófa” – nyilatkozta a Deutsche Wellenek Marcus Noland, a Peterson Institute for International Economics alelnöke, a tanulmány egyik szerzője.
Noland rámutatott arra, hogy az élelmiszer-ellátás tulajdonképp sohasem állt igazán helyre a nagy éhezés óta, amikor a kilencvenes években milliók veszíthették életüket. Most azért éleződött ki újra a helyzet, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyre szigorúbb szankciókat alkalmaz Észak-Koreával szemben. Korábban Donald Trump amerikai elnök tárgyalt Kim Dzsongunnal, és fennállt a remény, hogy Észak-Korea lemond a fegyverkezésről, cserébe a szankciók eltörléséért. Miután Trump kezdeményezése kudarcba fulladt, az ENSZ szigorítani kezdte a szankciókat. Régebben csak a hadsereget akarták meggyengíteni a szankciókkal, de ma már az egész gazdaság célponttá vált. A humanitárius segély is elapadt, miután a donor országok azt látják, hogy Észak-Korea tovább folytatja fegyverkezési programját. A külföldi segélyeket az elit és a hadsereg kapja meg, miközben a nép éhezik.
„Most még istenes a helyzet, de mi lesz akkor, ha elfogy a tavalyi termés? Az igazi élelmezési válság áprilisra-májusra várható.” – jósolja Marcus Noland az Észak Koreáról készült jelentés egyik szerzője, aki a Deutsche Wellenek nyilatkozott.
