Akad, aki a fél életét menopauzában tölti
A korai menopauza nem azonos a korai petefészek-elégtelenséggel
A legtöbb nőnél 45-55 éves kor között következik be a klimax, az az összetett fizikai és lelki tünetegyüttes, amely a szervezet hormonális átállása a termékeny periódus végén. Ha egy nőnél ez a korszak 45 éves kor előtt érkezik, korai menopauzáról van szó. Sokan összekeverik azonban a petefészek-elégtelenséggel, pedig a két jelenség nem teljesen azonos.
Korai menopauzában ugyanis a menstruáció és a terhesség lehetősége teljesen megszűnik, míg a korai petefészek-elégtelenségnél időről időre jelentkezhet menstruáció, és a teherbeesés sem kizárt, noha annak valószínűsége jóval kisebb, mint egy hormonálisan aktív nőnél.
Petefészek-elégtelenség esetén a petefészkek működése 40 éves kor alapvetően megváltozik, mert már nem termelnek elegendő ösztrogént, ezért a női nemi hormon megcsappant szintje a termékenység csökkenését és egyes szervek korai öregedését vonja maga után (leginkább a bőr, az erek, a csontok, az emlők és a nemi szervek az érintettek). Legjellemzőbb ilyenkor a rendszertelen, kimaradozó menstruáció, amely szerencsére ösztrogén adásával jól kezelhető. További tünetei a természetes menopauzáéval megegyezők. Ilyenek a visszatérő hőhullámok, az éjszakai izzadás, a hüvelyszárazság, az ingerlékenység vagy a koncentrációzavar.
A szokásosnál korábban beköszöntő klimax okai
Sokszor nem derül ki és nincs is pontos oka annak, hogy a változókor miért jön előbb, mint kellene, de az is előfordulhat, hogy genetikai tényezők (úgynevezett törékeny X-szindróma), családi halmozódás, bizonyos autoimmun betegségek vagy egyes fertőzések (malária, tbc vagy mumpsz) állhatnak a háttérben, illetve környezeti és életmódbeli hatások is beleszólhatnak a kialakulásába.
Sajnos a rosszindulatú daganatok esetén alkalmazott kemoterápia vagy a sugárkezelés mellékhatásaként is jelentkezhet korai menopauza akár átmenetileg, akár tartósan. Ebben az esetben további rizikófaktor az életkor. A fiatalok ugyanis értelemszerűen jobban tolerálják az erős rákellenes kezeléseket, mint későbbi életkorban. Főleg a koponya és a medence területén alkalmazott sugárterápia növeli a korai klimax kockázatát, főleg, ha amiatt esetleg el kell távolítani a petefészkeket, ami gyakran méheltávolítással jár együtt.
Ezért azoknak, akiknél fiatalkorban kerül sor egy olyan hasi műtétre, amely a petefészek vérellátását is veszélyezteti, vagy onkológiai terápiára, érdemes megfontolni a petesejt- vagy esetleg a petefészekszövet-fagyasztást. A korábban jelentkező kellemetlen változókori tünetek kiküszöbölésére a nőgyógyászok – amennyiben annak nincs ellenjavallata – különböző hormonpótló készítményeket tudnak ajánlani, tekintetbe véve, hogy ma már az alacsony hormontartalmú készítmények is jó hatásfokkal csökkentik a klimax okozta panaszokat.
A magas kort megélt nők közel az életük felét is menopauzában élik le
Akiknél tehát idő előtt érkezik a klimax, egyértelműen több időt töltenek el ebben a megváltozott hormonális állapotban. Ám egyre többen vannak azok is, akiknek 50-55 éves korukban marad el a menzeszük, de a jobb körülmények miatt megemelkedett átlagéletkorból fakadóan több évtizedet élnek le a menstruációjuk elmaradása után. Korábban a nők életük közel egyharmadát voltak kénytelenek nemi hormonok hiányában élni, most azonban már nem ritka, hogy akár az életük felét is így töltik.
Mindez azt jelenti, hogy a premenopauzától folyamatosan hanyatlik a petefészkek hormontermelése, a perimenopauzán át a posztmenopauza állapotába érve pedig már a teljes nemihormonhiány jellemző a női szervezetre. Utóbbinak számos szövődménye lehet, amelyekkel az egyre idősebb kort megélő nőknek számolniuk kell, hiszen a korábban védelmező szerepet betöltő hormonoknak ilyenkor már hűlt helyük. Az élet derekán beköszöntő változókor kellemetlen tünetei természetesen nem állnak fent évtizedekig, ám előbb-utóbb jelentkeznek a hormonhiány késői következményei.
Az ösztrogének a szervezet legerősebb antioxidáns vegyületei közé tartoznak, így hiányukban az oxidatív stresszre visszavezethető betegségek, mint például az érelmeszesedés, a koszorúér-betegségek, a daganatos betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség vagy az Alzheimer-kór is egyre gyakoribbá válnak. A posztmenopauza talán egyik legveszélyesebb szövődménye a csontritkulás. Ennek a következménye, hogy időskorban „összetöpörödnek” a nők, mivel a csigolyák megroppanhatnak, továbbá a csonttörések kockázata is rendkívüli módon megnő, amiből sokan sajnos nem tudnak felépülni.
Ezért a változókor során az egyik legfontosabb a csontok állományának megőrzése a napi kalcium- és D-vitamin-bevitellel, valamint a rendszeres testmozgással, főleg, ha van olyan szerencsés az illető, hogy a nemi hormonok védőszárnyai alól kikerülve is évtizedeket élhet le még menstruáció nélkül.
