„Ahol ők élnek, még villany sincs, hát mit ünnepeljenek?”
Hiába szerepelt az ukrán emberek karácsonyi kívánságlistáján első helyen a béke, azt nem fogják megkapni a fa alá (már ott, ahol egyáltalán lesz fa). Volodimir Zelenszkij ukrán elnök december közepén azt kérte Moszkvától, hogy legalább karácsonykor tartsanak tűzszünetet, vonja vissza Putyin a seregeit, bizonyítva ezzel, hogy képes félretenni az agressziót. A G7-csúcsra videóhíváson keresztül becsatlakozó Zelenszkij így fogalmazott: „Ez az az időszak, amikor a normális emberek a békére gondolnak, nem az erőszakra.” Úgy érvelt, hogy Oroszország válasza a fegyverszüneti kérelemre majd világosan meg fogja mutatni, mit is akar valójában a több mint 300 nappal ezelőtt inváziót indító agresszor: békét vagy háborút. Moszkva pedig egy pillanatig sem habozott a válasszal: a Kreml szóvivője egyértelművé tette, hogy nincs napirenden az ünnepi fegyvernyugvás. Ami egybe is vág azzal, amit kicsivel korábban az Egyesült Államok is világossá tett, miszerint semmi jel nem mutat arra, hogy az orosz-ukrán háború még az év vége előtt véget érhetne.
Vagyis két hónap híján egy éve ostromolják már az oroszok Ukrajnát, a 2021-ben még békés téli ünnepekre készülő ukránok jelentős részének így idén már nem nagyon van mit és hol ünnepelnie. A veszteségek nagyok, otthonok váltak a földdel egyenlővé, családok szakadtak szét és mentek tönkre. Megközelítőleg 8 millió ember kényszerült elhagyni Ukrajnát Európa más országaiba, a belső menekültek száma pedig 5,5–6,5 millióra tehető. Majdnem tízmillióan vannak azok, akik jelenleg lakhatási és/vagy élelmezési segélyre szorulnak. Az ENSZ óvatos becslése szerint eddig több mint 400 gyerek halt meg a háborúban, és mintegy 700 gyerek szenvedett maradandó sérülést. A második világháború óta a mostani orosz invázió eredményezte a legnagyobb menekültválságot Európában, és az ukrajnai lakosság már nemcsak a bombázások elől kénytelen menekülni, hanem – mivel az oroszok az ukrán infrastruktúrát, áramhálózatot, erőműveket is ostromolják, a vízellátás több helyen pedig megszűnt – konkrétan a halálra fagyás és az éhezés elől.
Akik pedig maradtak, azok sötét és hideg karácsonyra készülnek. „Miközben a Szentatyával való találkozásra vártam a Vatikánban, kinéztem az ablakból a Szent Péter térre, ahol már díszítették a karácsonyfákat. Elgondolkodtam, hogy vajon mi Zaporizzsjában képesek vagyunk-e fát állítani a téren. Nem hiszem. Ugyanakkor az egyházban és az otthonokban készülni fogunk Jézus megérkezésére” – ezt nyilatkozta Harkiv-Zaporizzsja egyházmegye segédpüspöke, Jan Sobiło a Vatican Newsnak néhány nappal ezelőtt. Azt mondta, az ukránok számára az advent most nem annyira a külsőségekről, mint inkább a lelki felkészülésből áll. „Krisztus egy sötét, hideg barlangban született egyetlen szál gyertya fénye mellett, és mi a szívünk teljes melegével fogjuk fogadni az újszülött Jézust, a körülöttünk lévő hideg ellenére.” Sobiło is kihangsúlyozta, hogy ez a karácsony nagyon más lesz, mint az eddigiek, de az egyház a maga részéről mindent meg fog tenni azért, hogy senki ne üljön le üres asztal mellé karácsonykor. „Egy családként akarjuk megélni [a karácsonyt], a háború paradox módon összehozott bennünket.”
Ha most nem is állítanak a háború miatt mindenhol karácsonyfát Ukrajnában, Kijev vagy Bucsa éppen a háború dacára döntött az ünnepi fa mellett. A karácsonyfa ugyanis a remény minden eddiginél erősebb szimbóluma, és egyben az oroszokkal szembeni ellenállás jelképévé vált az utóbbi hetekben.
Kijev megüzente, hogy a város „nem fogja hagyni Putyinnak, hogy ellopja a karácsonyt”, Vitalij Klicsko főpolgármester pedig kijelentette, hogy bár Oroszország mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse az ukránok megszokott életét, de „nem hagyjuk, hogy a legfontosabb ünneptől is megfosszák a gyerekeinket”. Noha Kijevben az infrastrukturális létesítményeket ért támadások hosszú ideje okoznak áramkimaradásokat és leterhelték a hálózatot, egy dízel generátorral azért megoldották, hogy a város 12 méter magas fájának egyik fele kék-sárga kivilágítást kapjon, a másik felére pedig fehér békegalambokat tűztek. „Senki nem fogja eltörölni a karácsonyt és az újévet” – fogalmazott Klicsko.
Szerényen díszített karácsonyfa áll, de mégiscsak áll egy Bucsa központjában is, abban a Kijevhez közeli városban, amely az elsők között volt kénytelen megtapasztalni a háborús horror legborzasztóbb oldalát. Bucsában a megszálló orosz katonák brutális vérengzést tartottak tavasz elején, több száz civilt kivégeztek, és a holttesteket vagy az utcán heverve hagyták, vagy tömegsírokba dobálták őket. A nyolc hónapja felszabadított, súlyos traumát átélt településen a minimális ünnepi dekorációról nem is mert egyedül dönteni az önkormányzat: egy szavazás formájában kérdezték meg a lakosságot, hogy hogy esne nekik, ha minden szomorúság ellenére feldíszítenének egy fenyőfát. A többség a karácsonyfa mellett szavazott.
Idén kicsit többet jelent a betlehemi békeláng is, amelyet az ukrán cserkészek december közepén Zelenszkijnek is elvittek az elnöki palotába. A lángőrök a békét, a szeretetet és az egységet jelképező Betlehem fényét karácsony előtt minden évben elviszik több ukrán településre, kórházakba, iskolákba, kormányzati épületekbe. Idén „egyfajta karácsonyi ajándékként” a fronton szolgáló egységekhez juttatták el a lángot. Volodimir Zelenszkij a cserkészek fogadásakor az áram nélkül maradt ukrán háztartásokra utalva azt mondta, hogy „ma ez a láng nemcsak szimbolikus jelentőségű, de gyakorlati haszna is van”. Azzal bátorította az elé járuló gyerekeket, hogy „a tűz megmutatja, hogy nem félünk, amikor együtt vagyunk”.
A remény megszilárdításának, mentális ellenállásnak, de nevezhetjük akár kulturális immunerősítésnek is azt, amit tudatosan gyakorol Ukrajna egy része 2022 karácsonyán. Nem véletlen, hogy az ukrán Scsedrik Gyermekkórus még úgy is kitartóan készült a New York-i, Carnegie Hallban tartandó fellépésére, hogy a próbákat egy kijevi sötét óvóhelyen, zseblámpák fénye mellett kellett megtartaniuk. Ahogy az sem véletlen, sőt üzenetértékű, hogy nemcsak a kórus, hanem spanyol, dán és más nemzetiségű NATO-katonák is nemrég a híres karácsonyi dalt, a Carol of the Bellst, illetve annak eredetijét énekelték el. Az amerikai filmekből ismert szerzemény ugyanis eredetileg a Scsedrik, vagyis kisfecske című ukrán népdal feldolgozása, pontosabban a Mikolaj Dmitrovics Leontovics nevű ukrán zeneszerző által készített népdalátirat angolnyelvű átemelése.
Mindeközben majdnem megduplázódott azoknak az ukránoknak a száma, akik úgy gondolják, hogy január 7. helyett december 25-én kellene karácsonyozni a jövőben. Az ortodox hagyományok és a Julián-naptár alapján az ukrán karácsony eredetileg január 7-én van, ugyanakkor az ünnep decemberi megtartása az oroszoktól való távolodást és a Nyugat felé közeledést jelzi. Annyira, hogy Ukrajna ortodox egyháza hivatalosan is megengedte az alá tartozó gyülekezeteknek, hogy december 25-én ünnepeljenek, a karácsonyi miséket is ekkor tartsák, ha az egyházközség azt preferálja. A háború kirobbanásáig az egyházközségek nagyjából harmada húzott a római katolikusok karácsonyi dátuma felé, ez az arány bizonyára nőtt idén.
Persze, érthetően vannak olyanok is, akik egyáltalán nem tartják meg idén a karácsonyt. A hvg.hu-nak nyilatkozó Csernyik család, akik a kelet-ukrajnai Liman városából menekültek Magyarországra például biztosan nem fognak ünnepelni, ahogy a kint maradt rokonaik sem. „Nehéz lehet átállni egyik dátumról a másikra, mert több évszázadon keresztül januárban ünnepelték az ukránok a karácsonyt. Az Ukrajnában maradt szüleim nemhogy nem állnak át, de egyáltalán nem is fognak karácsonyozni. Ahol ők élnek, ott jelenleg még villany sincs, hát mit ünnepeljenek? Úgy, ahogy van, kihagyják az ünnepet” –fogalmaz Irina Csernyik.
Ő és férje, Andrej Csernyik a 15 éves fiúkkal élnek jelenleg Budapesten, az egyik egyházi fenntartású kórház jóvoltából van hol ideiglenesen lakniuk. A kamaszfiút edzőtársaival a háború kitörésekor menekítette át egy magyarországi edzőtáborba az edzőjük, de itt Denis súlyos kerékpárbalesetet szenvedett, amelynek következtében hosszan tartó kórházi kezelésre szorult –innen a kórházi kapcsolat. A fiú szülei Limanból busszal, Litvánián és Varsón keresztül csak júniusban tudtak a gyerek után jönni, az apát, Andrej Csernyiket a gyerek állapota miatt engedték át a határon a hadkötelezettsége ellenére.
Most éppen a 11. kerületben élnek egy bútorozott, de szemmel láthatóan még nem belakott lakásban. Nincs is értelme azt igazán otthonossá tenni, mert hamarosan egy másik lakásba kell költözniük, ami a harmadik lakhelyük lesz azóta, hogy megérkeztek. A hátrahagyott életükről beszélve Irina Csernyik azt mondja: az októberben felszabadított Limannak, tudomása szerint, a 60 százaléka elpusztult. A házuk még áll, de a közelben zajló bombázások miatt a tető tönkrement, tehát az épület jelenleg lakhatatlan. A barátok, szomszédok, rokonok, mindenki, akivel karácsonyozni szoktak, továbbra is Ukrajnában vannak; az apa testvére ugyan Ungvárra, a magyar határ közelébe menekült, de onnan nem engedik át az ünnepekre Magyarországra.
A hagyományos ukrán karácsony fadíszítéssel, rokonlátogatásokkal és egy 12 fogásból, salátákból, finomságokból álló vacsora tálalásával telik. Idén a Csernyik családban azonban nem lesz fa. Egy kék-sárga színű karácsonyi gömb, amit a gyerek csinált, meg egy gyertya lesz az egész dekoráció. A 12 fogásból is valószínűleg csak egy készül el, a búzaszemekből, aszaltgyümölcsökből, mézből, mákból, dióból, tejből kevert kutya nevű tradicionális karácsonyi édesség.
Ha minden jól megy, akkor talán majd videóchaten tudnak beszélgetni karácsony este a kinti családtagokkal, ez lesz az egyetlen öröm. „Nekünk itt nincs senkink Olgán [Kolosz Olga tolmács, aki a hvg.hu-nak is segített közvetíteni a Csernyik családdal való beszélgetés során – a szerk.], meg egy másik menekült családon kívül. Nem érezzük azt, hogy bármit is ünnepelnünk kellene” – zárja rövidre az édesanya.
