Agyondíjazták a legnagyobb esélyest, egy meglepetés jutott az idei Oscar-gálára
Balhé nélküli Oscar-gálák száma: 001
Az idei Oscar-díjátadó legvégén fordította át nulláról egyre a számlálót Jimmy Kimmel műsorvezető A sziget szellemei szamara és a Kokainmedve medvéje mellett állva. Idén valóban nem pofozott fel senki senkit, bár Will Smith tavalyi maflása persze hamar szóba került: „Nagyon komoly szabályokat hoztunk: aki bármilyen módon is erőszakos cselekményt követ el, azt a legjobb színész Oscar-díjával jutalmazzuk” – utalt a gála elején Kimmel arra, hogy a pofon után pár perccel Will Smith (újra) felsétálhatott a színpadra, hogy ott megtapsolják az Oscar-díjával együtt. De minderről persze beszámoltunk percről percre tudósításunkban is: aki szeretné újraélni a gála vicces vagy megható pillanatait, itt tudja visszaolvasni közvetítésünket:
Minden, mindenhol, minden díj
A legfontosabb díjat, a legjobb filmét a Minden, mindenhol, mindenkor nyerte, ami egyszerre meglepetés és a meglepetés szöges ellentéte: meglepetés, mert a film távol áll a megszokott, jólfésült Oscar-jelöltektől őrült és szokatlan ötleteivel, virsliujjú vagy dildóval verekedő főhőseivel, és cseppet sem meglepetés, mert amióta a film berobbant és elkezdett sorra nagydíjakat nyerni, majd bezsebelt 11 Oscar-jelölést is, mindenki ezt tartotta a legnagyobb esélyesnek.
Sokat elmond a gála papírforma-szerűségéről, hogy korábbi cikkünkben az iparági elemzések alapján kilenc kategóriának tippeltük meg a díjat, és ebből hetet pontosan el is találtunk.
A két el nem talált kategória közül az egyiknél ugyanakkor mi is azt írtuk, nagyon szoros a verseny a Tár főszereplője, Cate Blanchett és a Minden, mindenhol, mindenkor botcsinálta szuperhősét alakító Michelle Yeoh között – végül az utóbbi kapta a díjat, alighanem elismerve ezzel egy negyvenéves, eddig az Amerikai Filmakadémia számára észrevétlen pályát. Ez a film kapta tehát a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb női főszereplő, a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb férfi és a legjobb női mellékszereplő díját (ezzel a négy színészdíjból hármat a Minden, mindenhol… hozott el), és még a legjobb vágásét is, ezzel egészen nyugodtan ki lehet mondani, hogy
a Minden, mindenhol, mindenkor lett az este abszolút nyertese.
A másik „meglepetés” is csak az iparági elemzésekhez képest az: kritikánkban megjósoltuk Brendan Fraser Oscar-díját nagy visszatéréséért, A bálna című film műhájjal 270 kilósra tuningolt főszereplőjéért, azonban mivel sok olyan díjat nem ő kapott meg korábban, ami előre szokta jelezni az Oscart, Austin Butlert tartották esélyesnek az Elvis címszerepéért. Az Elvis ezzel szemben a gála egyik legnagyobb vesztese lett.
Baz Luhrmann filmje ugyanis teljes egészében díj nélkül maradt: az Elvist 8 kategóriában jelölték, de egyszer sem nyert. Talán a legnagyobb csalódást mégis az jelentette, hogy az egyébként 9 Oscar-díjra jelölt, csodálatos A sziget szellemei sem vihetett semmit haza, egyik kategóriában sem ezt a filmet hozták ki győztesként. Nem kapta meg a harmadik Oscar-díját Cate Blanchett sem a Tárban nyújtott alakításáért, sőt a legjobb film díjára is esélyesnek tartott film is mindenestül díj nélkül maradt, és Steven Spielberg erősen önéletrajzi ihletésű filmjét, A Fabelman családot sem díjazták.
Nagyot ment viszont a kritikánk szerint is egészen nagyszerű Nyugaton a helyzet változatlan: a film természetesen megkapta a legjobb nemzetközi film Oscarját is, amit gyakorlatilag biztosra lehetett venni, hiszen 9 kategóriában, még a legjobb filmek között is jelölték, emellett pedig a német háborús eposzé lett a legjobb filmzene, a legjobb látvány és a legjobb filmzene díja is – utóbbi kettőben egyébként nagy esélye volt a Filmakadémia által amúgy is látványosan mellőzött Babylonnak is, de az a film is díjak nélkül maradt.
Leszarom-díj
A két jelölt blockbuster, az Avatar és a Top Gun második részei egy-egy technikai díjjal mentek haza. Az Avatar: A víz útja eléggé érthető módon a legjobb vizuális effektek díját kapta meg: James Cameron rendező komplett új technológiát dolgozott ki ahhoz, hogy a film olyan hihetetlenül és lélegzetelállítóan nézzen ki, ahogy kinéz; a Top Gun: Maverick pedig a legjobb hang Oscarját kapta meg. Tom Cruise azonban nem volt ott a gálán, ahogy egyébként James Cameron sem: Jimmy Kimmel fel is hívta rá a figyelmet, hogy „a két ember, aki rábeszélt minket, hogy újra járjunk moziba, nem jött el a moziba”.
Kimmel poénjai egyébként meglehetősen laposak voltak, mintha az lett volna az elsődleges szempont a szövegírók számára, hogy nehogy véletlenül valaki is megsértődjön, vagy úgy érezze, oka van felpofozni bárkit. A gála legviccesebb pontja így szándékolatlan volt: Ashley Graham műsorvezető vörös szőnyeges interjúja Hugh Granttel, aki nagyon látványosan egyáltalán nem akart részt venni ebben az egészben, és úgy tett, mintha fizikai fájdalmat jelentene számára minden válasz, amit ki kell préselnie magából. „Hugh Grant kapja a Leszarom ezt az egészet-díjat”, „Hugh Grant szerint ő csak egy nyomorult ajtót nyitott ki a Tőrbe ejtve 2-ben, minek kellett egyáltalán eljönnie?”, „A legjobb alakítás díját Ashley Graham kapja azért, amikor azt mondta, jó volt Hugh Granttel beszélgetni” – ilyen és ehhez hasonló kommentárokkal osztották meg a közösségi médiában az interjút, aminek biztos lesz még némi vitriolos utóélete.
Szép pontja volt az estének, hogy a mindig valami újat hozó Lady Gaga egy kinyúlt, fakó pólóban és látszólag smink nélkül énekelte el a Top Gun: Maverick betétdalát – noha eredetileg úgy volt, hogy munkái miatt nem is tud részt venni a gálán –, Rihanna pedig domborodó hassal énekelte el a Fekete Párduc 2. főcímdalát, bár persze ő a meglepetésfaktort már a Super Bowl döntőjén kimaxolta, amikor élő adásban mutatta meg, hogy ismét gyereket vár.
Azért megérte
Ugyanakkor vannak pillanatok, amik miatt még a különösebb izgalmak nélkül, a papírforma szerint alakuló Oscar-gálát is érdemes végignézni. Ilyen volt, amikor Ke Huy Quan, a Minden, mindenhol, mindenkor férfi mellékszereplőjeként átvehette élete első Oscar-díját. A vietnami szülőktől származó színész könnyek között mondta el, hogy alig tudja elhinni, hogy az élete gyakorlatilag egy menekülttáborban kezdődött (7 éves volt, mikor elhagyták a családjával Vietnamot), most pedig ott állhat a Dolby Színház színpadán. „Nem hiszem el, hogy ez történik most velem, ez az amerikai álom” – kiáltott fel. Elmondta, hogy a 84 éves édesanyja is nézi a díjátadót, neki a képernyőn keresztül üzente meg: „Anya, most nyertem egy Oscart!”
Jamie Lee Curtis is hasonlóan meghatódott élete első Oscar-díjától, amelyet ugyancsak a Minden, mindenhol, mindenkor mellékszerepéért kapott, csak a női kategóriában. Curtis hosszú évek óta az egyik legfoglalkoztatottabb zsánerfilmes színésznő (a Halloween-filmek főszereplője), és azt mondta, hogy nagyon hálás a műfaji filmek lelkes rajongóinak támogatásáért. Curtis azt is kiemelte, hogy az Oscar-díjat valójában nem is ő nyerte egyedül, ő azt emberek százait képviselve veszi át, és megüzente a Minden, mindenhol, mindenkor stábjának, a férjének, a lányainak és a szüleinek – akik szintén Oscar-jelölt színészek voltak –, hogy valójában most együtt, mindannyian nyertek Oscart.
Könnyekből kijutott bőven az Amerikai Filmakadémia gálaestjén, mert bár a kezdeti, kifejezetten megható beszédek után meglehetősen ellaposodott a műsor közepe, a legfontosabb díjak átadásakor jött az első, és talán az egyetlen fordulat, amikor Austin Butler helyett Brendan Fraser vehette át az Oscar-szobrát. Fraser győzelme nem volt teljesen váratlan, mégis kellemes meglepetésnek bizonyult, és a könnyeiből kiindulva, láthatóan egy kicsit ő is meglepődött. A bálna című film főszereplésével most lett teljes a visszatérése.
Ugyancsak borítékolható volt Michelle Yeoh Oscar-díja a legjobb női főszereplő kategóriájában, de Yeoh-nak, aki már 40 éve a pályán van, nagyon régóta kijárt ez a díj. Yeoh lett az első ázsiai színésznő, aki főszerepért Oscart kapott. A díjat a saját és a világ összes édesanyjának ajánlotta fel, mert „ők tényleg szuperhősök”, akik nélkül ma senki nem lehetett volna itt.
Az összes díj listája:
Legjobb film: Minden, mindenhol, mindenkor
Legjobb női főszereplő: Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb férfi főszereplő: Brendan Fraser (A bálna)
Legjobb női mellékszereplő: Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb férfi mellékszereplő: Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb rendezés: Minden, mindenhol mindenkor
Legjobb eredeti forgatókönyv: Minden, mindenhol, mindenkor
Legjobb adaptált forgatókönyv: Women Talking
Legjobb animációs film: Guillermo del Toro: Pinokkió
Legjobb operatőr: James Friend (Nyugaton a helyzet változatlan)
Legjobb nemzetközi film: Nyugaton a helyzet változatlan
Legjobb haj és smink díja: A bálna
Legjobb rövidfilm: An Irish Goodbye
Legjobb dokumentumfilm: Navalnij
Legjobb rövid dokumentumfilm: The Elephant Whisperers
Legjobb jelmez: Fekete Párduc 2.
Legjobb animációs rövidfilm: The Boy, the Mole, the Fox and the Horse
Legjobb látvány: Nyugaton a helyzet változatlan
Legjobb filmzene: Nyugaton a helyzet változatlan
Legjobb betétdal: Naatu Naatu (RRR)
Legjobb vizuális effektek: Avatar: A víz útja
Legjobb hang: Top Gun: Maverick
Legjobb vágás: Minden, mindenhol, mindenkor
