A szülők általában megoldják az iskolakezdést, csak nem mindegy, hogy honnan hiányzik az a pénz
Van arról pontosabb információ, hogy hány család küzd iskolakezdéskor a tanszerek beszerzésével?
Országos adatunk nincsen. Elég nagy szervezet vagyunk, de mindent nem látunk. A karitatív szervezetek többsége valamilyen módon próbál segíteni ebben az időszakban. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az ország háromszázötven pontján van jelen valamilyen intézménnyel vagy önkéntes csoporttal. Hosszú ideje gyűjtünk helyi szinten iskolakezdés előtt felszereléseket, és még az évnyitót megelőzően odaadjuk az érintett családoknak. Ezt tavaly szélesítettük ki országos akcióvá: iskolatáskákat gyűjtöttünk általános iskolákban, illetve kitelepültünk az INTERSPAR-üzletekbe – ahol tanszereket árulnak –, ugyanúgy, mint ahogy karácsony előtt szoktunk. Az önkéntesek a bejáratnál szólítják meg a vásárlókat, hogy akinek van lehetősége, segítse a rászoruló családok gyerekeit. A megvásárolt tanszereket – például színes ceruzát, vonalzót, körzőt, kreatív eszközöket – a pénztárak után felállított adománygyűjtő asztaloknál adhatják át.
Kikhez kerülnek az adományok?
Ezeket részben a szervezettel régóta kapcsolatban álló nagycsaládok gyerekeinek szánjuk, részben pedig a legszegényebb kistelepülésekre visszük. Ezek a területek a felzárkózó települések program helyszínei, száztizennyolc faluban már zajlik a program, ebből harminckilencnél dolgozik a Máltai Szeretetszolgálat, rengeteg család van a látókörünkben. Ezen felül a szervezetünk tizenöt közoktatási intézményt működtet, de elsősorban az általános iskolákba visszük az adományokat. Mindegyikben – öt általános iskolánk van az országban – halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak: Gyulajon például az alsó tagozatosoknál évek óta az a gyakorlat, hogy nincs táskájuk a kicsiknek. A gyerekek nem szoktak semmit hazavinni a nap végén, vagy másnap behozni.
A Máltai Szeretetszolgálat intézményeiben, ahol csak lehet, arra törekszünk, hogy a szülőkre nehezedő terheket minél inkább mérsékeljük. Éppen ezért az sem előírás, hogy tornaórára a gyerekek hogyan öltözzenek: annyi a kérés, hogy legyen valamilyen váltóruha és zárt cipő. Az iskoláink a szülőktől mindig csak a legszükségesebb felszereléseket kérik, illetve amit sikerül akár adományokból, akár bármilyen más módon beszerezni, azok a tárgyak az iskolákban maradnak.
Mennyien tanulnak ezekben az intézményekben?
Háromezer gyerek jár összesen a Máltai Szeretetszolgálat oktatási intézményeibe, és próbáljuk racionalizálni a családokra nehezedő anyagi terheket, miközben gyűjtünk is. Mindent elfogadunk, csak annyit kérünk, hogy olyan állapotú tárgyakat hozzanak a szülők, amit még a saját gyereküknek is odaadnának: például ha egy táska kopott, az nem baj, ha azonban nem lehet behúzni a cipzárt, az már igen. Fontos, hogy teljes értékű holmi legyen, hiszen ezek a gyerekek nagyon ritkán jutnak új felszereléshez, és ha valamiből újszerűt kapnak, vagy jó minőségűt, az egy olyan élmény, ami sokáig megmarad nekik. Az alelnökünk tizenöt évvel ezelőtt Tarnabodon járt, ahol a máltai irodában egy anyuka cipőt kért a kislányának, az alelnök aznap délután a legközelebbi városban vett egy rózsaszín, csillogó kövekkel ékesített cipőt, azzal visszament a kislányhoz, aki életében először kapott vadonatúj cipőt, ami annyira meghatározó élmény volt számára, hogy elhatározta, arra teszi fel az életét, hogy másokat is hasonló élménnyel ajándékozzon meg. Ez a lány ma a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa.
Milyen településekre visznek a tanszerekből?
A távolabbi helyszíneink elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében találhatóak, de Heves megyében is van több településünk, illetve Baranya déli részén. Itt nagy számban élnek rászoruló családok, de Debrecentől Győrig mindenhol akadnak a szeretetszolgálathoz segítségért fordulók, köztük olyanok, akikkel sokéves a kapcsolat, és karácsonykor, tanévkezdéskor, vagy esetleg olyan alkalmakkor, amikor valami váratlan esemény történik velük, rendszeresen támaszkodnak a szervezet segítségére.
Van arról bármilyen adat, hogy egy általános iskolában átlagosan mennyibe kerül egy tanévkezdés?
Ezt nem tudom megmondani, mert a leginkább rászoruló családok teljesen más nagyságrendben gondolkodnak, mint egy átlagos család. Viszont a táskákba bekészített adományokat idén tízezer forintban határozták meg a kollégák. Ez egy hozzávetőleges összeg, hiszen a hátizsákokat nem csak a boltban vásárolt termékekkel töltik meg, illetve a táska ára sincsen benne, mivel azokat nem vásároljuk, hanem adományként kapjuk.
Érzékelik esetleg, hogy évről évre egyre több, akár átlagosabbnak tekinthető anyagi helyzetben lévő család is segítséget kér önöktől a tanévkezdés előtt?
Azokon a kistelepüléseken, ahol jelen vagyunk, az iskolák nem szoktak nagyon költséges felszerelést előírni: nem határozzák meg a póló színét a tornaórára vagy azt, hogy hány B-s ceruza kell. A kistelepüléseken egészen biztos, hogy sokkal több ilyen gyakorlatias megoldással hidalják át az eszközigényeket.
A családok döntő többsége valahogyan megoldja az iskolakezdést, az iskolakezdési támogatás abban segít, hogy ez a szeptembert megelőző időszak ne legyen sokkszerű, és ne borítsa fel a családi költségvetést. Valószínűleg, hogyha nem kapnának ajándékba tanszereket, a legtöbben valamilyen módon beszereznék azokat, de így az áruk nem fog hiányozni máshonnan. A leginkább rászoruló embereknél egyértelmű a helyzet – a Máltai Szeretetszolgálat iskoláinak tanulóinál nagyrészt erről beszélhetünk –, de hál’ istennek, nem ez a tipikus élethelyzet. Az átlagos anyagi helyzethez közelítő családok esetében a szülők megoldják: a gyerekek tanszerrel mennek az iskolába, csak nem mindegy, hogy ezért mekkora árat kell fizetni, honnan hiányzik az a pénz.
Milyen lelki következményei lehetnek, ha egy gyerek nem tudja bevinni az összes tanszert az osztályba?
Eltérő szituációkat eredményezhet, főleg ott, ahol egy-két ilyen gyerek van, akik egyébként is kilógnak a sorból, nem úgy öltöznek mint a többiek, nem visznek uzsonnát magukkal, nem tudják befizetni az osztálykirándulás árát, tanévkezdéskor pedig nincs meg minden felszerelésük. Ha mindez pár gyereket érint, ők lehetnek azok, akiknek ez lelki terhet jelenthet. Ahol azonban több hasonló gyerek van, nagyobb a szegénység, ott a csoportszellem miatt ebből a szempontból lelki természetű problémát nem fog okozni a hiány. Ráadásul ilyenkor az iskola is kicsit belátóbb, mondván, ez egy jelenség. Tudják, hogy az itt élők nem engedhetik meg maguknak a felszerelések beszerzését, és erre valamilyen más megoldást kell találni. Ezeken a településeken az önkormányzatok is évente változó mennyiségben szoktak tanévkezdési segélyt biztosítani a szociális segélyekre jogosultak körében.
Sokan kopogtatnak a Máltai Szeretetszolgálat ajtaján?
Folyamatosan jelentkeznek: gyakorlatilag nincs olyan nap, hogy ne érkeznének segélykérő üzenetek. Ahol jelen vagyunk, ott sokszor előfordul, hogy a Máltai Szeretetszolgálat intézményeihez, önkénteseihez sétálnak be a rászorulók, és elmondják, hogy milyen helyzetbe kerültek, és mire van szükségük, a kollégák pedig oda irányítják őket, ahol megfelelő segítséget kaphatnak.
