A szénkivonás is sokkal nagyobb terhet jelent az EU szegényebb országainak
Az Európai Unióban óriási pénzeket költenek szénkivonásra, csakhogy az ezekhez létesített tározók messze vannak, és csak tengeren érhetők el. Mindez pedig komoly gond azoknak a cégeknek, amelyeknek szükségük erre a 2050-re elvárt karbonsemlegesség érdekében.
“Komoly kockázata van annak, hogy a kelet-európai és délkelet-európai tagállamokban, ahol kevés a tárolási lehetőség, ez visszafogja az ipar fejlődését, sőt annak leépüléséhez vezethet” – nyilatkozta a brüsszeli Politicónak a Clean Air Task Force civilszervezet szakértője. Edhbart Pernot arra hívta fel a figyelmet, hogy Dánia és Hollandia az élen jár a tárolók építése ügyében, de ezeket a célpontokat csak nehezen és drágán lehet megközelíteni olyan uniós tagállamoknak, amelyeknek nincs tengerük. Ide tartozik Magyarország és Szlovákia, de még Szlovéniában is gondot okoz ez – írja a Politico –, mert hiába van az országnak tengerpartja, az Északi-tenger attól messze van.
“Egy rövid ideig fizetem a szállítási költségeket az Északi-tengeri raktárakig, de azután szükség lesz közelebbiekre, a Földközi-tenger mentén” – mondja egy szlovéniai cementgyár egyik vezetője. Csakhogy jelenleg a karbontározók szinte kizárólag az Északi-tenger környékén vannak, ahol a kimerült olaj- és földgázmezőkön bőségesen van lehetőség a szénkivonásra.
8 millió tonna szén-dioxidot tud például tárolni 2030-ig az a létesítmény, amelyet Dánia északi-tengeri partjainál építenek, és amely elsősorban Belgiumból érkező karbont fogad majd be. Ez a Greensand program része, amelyhez hasonló a dán energiaügynökség húszéves szerződése egy óriási karbonközpont létrehozására. Ez félmillió tonna szén-dioxidot von ki, amelyet a szomszédos hőerőművek hoznak létre. Hollandiában a Porthos program keretében épülnek raktárak a kimerült földgázmezőkön, ezek 2,5 millió tonna karbont tudnak majd raktározni 2030-ig.
Az Európai Unió azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra a karbontárolók 50 millió tonna szén-dioxid befogadására legyenek alkalmasak. Szakértői jelentések szerint Dánia egymaga képes ekkora kapacitás megteremtésére.
A karbonprobléma csökkenti a versenyképességet
Az erősen környezetszennyező iparágak mint az acélgyártás vagy a cementipar, amelyek az Európai Unió CO2-programja alapján adóznak, egyelőre nem fizetnek külön karbonadót, mert ez versenyképtelenné tenné őket a világpiacon, de ez a helyzet nem tartható fenn örökké. Brüsszel tervei szerint 2034-től jönne a karbonadó a számukra is.
“Az Európai Unió érdekeltté szeretné tenni a súlyosan környezetszennyező cégeket a zöld átállásban, de ezek közül sok vállalat még nem vette észre, hogy Brüsszel politikája változóban van” – fogalmazta meg finoman a tényállást egy uniós szakértő a Politicónak. Arra is rámutatott, hogy amikor észreveszik a súlyosan környezetszennyező cégek, hogy már nekik is fizetni kell karbonadót, akkor a tározók iránt is megnő majd a kereslet.
“Egész Európában szükség van karbontározókra, mert csakis így lehet a vállalatok költségeit észszerű határok között tartani, hiszen így nem kellene hosszú és drága szállítási utakat megfizetni” – hangsúlyozza Eve Tamme, a Zero Emissions Platform főnöke. Ez a szervezet az Európai Unió főtanácsadója karbonügyben.
Brüsszel már kidolgozott egy tervet arra, hogy miképp lehetne elérni az 50 millió tonnás karbonkivonási célt 2030-ra, de a finanszírozás körül vita támadt. Az Európai Bizottság ugyanis azt javasolta, hogy az érintett olaj- és földgázcégek fizessék a költségek egy részét, de a lelkesedés nem volt általános. A dánok és a hollandok azzal érvelnek, hogy az olaj- és gázipar részt vesz azzal a programban, hogy a kimerült mezők helyén telepítenek tározókat. Mások viszont azt állítják, hogy az olaj- és földgáziparnak pénzt kellene áldoznia a karbontározókra, hiszen jelentős részben miattuk van ezekre szükség. Végül a dánok és a hollandok győztek, de az uniós szabály előírja, hogy az olajcégek csakis akkor mentesülnek a fizetés alól, ha a kvótákat már a tagállamok teljesítették.
Lesz-e elég karbontározó Kelet- és Délkelet-Európában? “Egyre több olyan építési terv érkezik ebből a régióból, amelyhez uniós támogatást kérnek. Ezeket a terveket gyorsított eljárással vizsgáljuk és hagyjuk jóvá”– mondta ezzel kapcsolatban a Bizottság energetikai főigazgatóságának vezetője. Ditte Juul Jorgensen hozzáfűzte: "korábban a hozzánk érkező tervek az Északi-tengeri régióból érkeztek, de most már jönnek a Balti-tenger környékéről és a Földközi-tenger keleti és nyugati részéről is”.
Nagy kérdés, hogy ez elég lesz-e Közép és Kelet Európa számára? -– teszi fel végül a kérdést a Politico, hiszen végső soron az Európai Unió legszegényebb államainak kellene a legtöbbet fizetnie ahhoz, hogy a szállítmányok elérjék a raktárakat.
