A sorozat, amire megérte nyolc évet várni és rákölteni egy kisebb ország GDP-jét
A gonosz nem alszik, Elrond. Csak kivár. És elbizakodottságunkban elvakít minket.
Amikor az Amazon streamingszolgáltatója elkezdte fejleszteni A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi című sorozatot – például amikor hihetetlen összeget, 250 millió dollárt (100 milliárd forintot) költöttek pusztán csak arra, hogy megvegyék Tolkien örököseitől a jogok egy részét –, még nem is volt annyira aktuális ez a történet, mint amilyenné most, Európa új háborúja alatt vált. A hatalom gyűrűi ugyanis egy olyan korban kezdődik, amikor már hosszú ideje nem volt háború, és a föld lakói már kezdik elhinni, többé nem is kell félniük semmilyen hasonló veszélytől. A fő ellenség, Morgoth elbukott, orkjainak vezetője, Szauron pedig réges-rég nem adott életjelet.
De a gonosz nem alszik. Csak kivár.
2014-ben készült utoljára olyan mozgókép, amely a J. R. R. Tolkien által teremtett világban, Középföldén játszódik. Ekkor mutatták be A Gyűrűk Ura-trilógiát is megfilmesítő Peter Jackson A hobbit-filmjeinek utolsó darabját, amelyről sokan tartják, hogy csak a profitmaximalizálás miatt lett a kisujjnyi könyvecskéből három hosszú film. Pedig Peter Jackson többet tett a sárkányos mese megfilmesítésénél. A Gyűrűk Ura előzményét készítette el vele, okosan kiegészítve a gigantikus tolkieni mitológia Harmadkorát, mivel A hobbit cselekményét már úgy ábrázolta, mint a világot fenyegető gonosz készülődésének első előjelét. Nála a sárkányt sem azért kellett elpusztítani, mert ellopta az arany kincseket, hanem hogy a visszatérő Szauron ne leljen túlzottan erős szövetségesre.
A hatalom gyűrűi pár ezer évet még hátrébb lép, de hasonlóan jár el, csak egy eggyel korábbi háborúval. A sorozat alkotói – ehhez már nincs köze Peter Jacksonnak és alkotótársainak – a Másodkor eseményeit éneklik meg. Azaz ezeket a történeteket nem Tolkien írta: A Gyűrűk Ura függelékeiben említések szintjén szereplő eseményekből, meg a trilógiában és A hobbitban megemlített múlt mozaikdarabjaiból az alkotók írták meg a forgatókönyvet. Ráadásul a döntésük alapján a kánonban jobban ismert történetekkel inkább nem is foglalkoztak. A 100 milliárd forintos összeg arra már nem volt elég Tolkien jogörököseinek, hogy A szilmarilok jogait is az Amazonnak adják, így az abban szereplő történeteket is ki kellett hagyni – lásd a tolkieni forrásokról a Vulture összeállítását.
Azaz fennáll a veszély, hogy a sorozat nem fogja ugyanazt a szellemiséget, erkölcsi mondanivalót közvetíteni, ami Tolkien minden írását áthatotta (és amelyről a Magyar Tolkien Társaság elnökei ebben az interjúban annyi érdekes dolgot elmondtak).
A szakértőknek és kutatóknak talán lesz is oka vitatkozni arról, ahogyan A hatalom gyűrűi a tündék és a halál, vagy a tündék és az emberek viszonyát ábrázolja, de a szeptember 2-án, magyar idő szerint hajnal óta az Amazon Prime-ra felkerült első két, egy-egy órás epizód után azért úgy tűnik, alapvetően semmi ok az aggodalomra:
a sorozat méltó J. R. R. Tolkien örökségéhez, és olyan élményt nyújt, amire megérte nyolc évet várni.
Legelőször is amiatt az aprólékos figyelem miatt, amivel az alkotók nekifogtak a sorozatnak: kerülhetett a forgatás a jogdíjon felül még további rekordösszegbe, 750 millió dollárba, ha nem lenne meg az az alázat, ami láthatóan jellemzi A hatalom gyűrűit, ez lehetett volna kidobott pénz is. De itt minden jelmez, kellék és díszlet olyan, hogy ha kimerevítjük a képernyőt, percekig lehetne tanulmányozni a tündék faragott arcos mellvédjét vagy falevelektől ihletett páncéljait, a különféle tőröket és kardokat vagy akár földműves-szerszámokat, a tündék kovács-kalapácsát és a törpök kőtörő pörölyét, a tündevárosok formáit, a gyaplábúak lakhelyeit, A Gyűrűk Ura-filmekben látott Mória elődjét, Khazad-dûm földalatti bányavárosát, Szauron elhagyatott, északi erődjét, és így tovább. Hosszú percekig lehetne csak a címszavakat sorolni, noha még alig több mint 120 perc ment le a sorozatból.
Ez ugyanakkor paradox módon szomorú is: egyfelől ha nem alakult volna át a filmipar, és nem lenne ekkora szerepe a streamingnek, ez a sorozat is aligha készülhetett volna el, másfelől egy ilyen hihetetlenül nagyszabású művet nemhogy mobilképernyőn, de még nagyképernyős tévén se lenne szabad nézni, viszont privát vetítőterme, hát, elég keveseknek van. Szinte fáj, amikor egy tökéletesen megkomponált kép két másodpercig látszik csak, és az ember érzi:
ott ment el előttem tízmillió dollár, ha pislogtam volna, nem is látom.
Hát, fogjuk fel úgy, hogy a streamingen legalább korlátlan mennyiségben újra lehet nézni mindent. És biztosan lesz is, aki így tesz: A hatalom gyűrűi akár még lenémítva, csak a vizualitása miatt is érdekesebb a streamingtermés legtöbb darabjánál.
Persze több mint szomorú lenne, ha a lenémított sorozat adná a legtöbbet, de közel sem így van. Úgy tűnik, ha a látvány miatt nem is áldás a kisképernyő, a sztorinak nagyon jót tesz, hogy sorozatról van szó. Az alkotók (Patrick McKay és John D. Payne voltak a kreátorok és az írók, az első két epizód rendezője pedig meglepő módon az a J.A. Bayona, aki többek közt a Jurassic World: Bukott birodalom című, nézhetetlen trágyahalmot rendezte) olyan történetet írtak, amely nyugodtan hömpölyög, viszont az utolsó másodpercig izgalmas. A dramaturgia itt nem a szuperhősfilmekből és más, milliárd dolláros produkciókból megszokott módon működik, sokkal inkább egyéni dilemmák és a szereplők közötti apró rezdülések változásai viszik előre, miközben az írók úgy vegyítik a lélektant az akcióval, hogy egyik se menjen a másik rovására. Egy példa: az első rész elején Galadriel Szauron nyomait követi, jócskán csöpp hadserege tűréshatárán túl, így a csapatdinamika változása, Galadriel józan észen túlmutató makacssága ugyanolyan fontos szerepet kap a jelenetekben, mint a jeges hegy meghódítása és a trolltámadás.
Máskor Elrond látogatja meg Durint, a törpherceget. Kettejük „összecsapása” nem hangsúlyosabb, mint csalódásaik felhánytorgatása, ráadásul úgy, hogy az ne csak ezen a sorozaton belül legyen érdekes, de a Tolkien-univerzumhoz is hozzáad valamit, ahogyan a törp azt mondja, lehet, hogy az évezredekig élő tündének az a húsz év, amíg elmulasztott régi barátjával törődni, csak egy szempillantás, de ő ennyi idő alatt megélte élete legfontosabb eseményeit. A cselekmény a tündék visszavonulása és a háború előjeleinek bemutatása mellett a második rész végéig eljut a címbe foglalt gyűrűkre való utalásig, és egy különös idegen érkezésével még egy jó csomó rejtélyt is meghagy a következő epizódoknak.
A hatalom gyűrűi a legjobb út, amit csak fel lehet lelni Hollywood és a nem elsősorban a kasszára, inkább a művészet lényegére figyelő filmek között.
Míg a látvány, a cselekmény megvalósítása kiaknáz mindent, amit Hollywoodban tanulni lehet, addig minden másban az igényesség áll a hatásvadászat felett. Ráadásul a forgatókönyv tele van olyan gyönyörű mondatokkal, amilyeneket ritkán hallani látványfilmben. Az egyik gyaplábú például úgy érvel az izgága, mindig új kalandra vágyó gyerekének: „A tündék védik az erdőiket. A törpök a bányáikat. Az emberek a szántóföldjeiket. Még a fák is aggódnak a gyökerüknél levő föld miatt. De nekünk, gyaplábúaknak nem fáj ilyenek miatt a fejünk. Csupán fodrok vagyunk egy hosszú-hosszú patak vizén.” A tünde király pedig így fogalmazza meg, hogy épp a gonosz erők hajkurászása lenne az, amely fenntartaná a világban a félelmet: „Ugyanaz a fuvallat, amely megkísérli eloltani a tüzet, fel is szíthatja annak hevét.” (A mai streamingműsorok között kiemelkedően jó fordítás Gáspár Bence munkája.)
Az ugyanakkor meglepő, hogy egy kisebb ország éves GDP-jét simán leköröző költségvetés ellenére nem kértek fel A-listás sztárokat a szereplőgárdába. A legjobb találat a svéd születésű Morfydd Clark (Galadriel szerepében), akit a szintén remek Az Úr sötét anyagai című sorozat egyik mellékszerepében lehetett korábban látni. Ő nemcsak a lázadás tüzét táplálja folyamatosan a szemében, de egy-egy pillantásával tökéletesen ki tudja fejezni minden kételyét és dilemmáját, így nemcsak eleve izgalmas a játéka, de pillanatok alatt képes még többet sejtetni. A többi színész egyelőre még nem csillogtatta meg azt, ami miatt beválogatták őket a szereplőgárdába, de reméljük, mindenkinek eljön majd a nagy pillanata.
Az Amazon streamingszolgáltatója mindent egy lapra tett fel A hatalom gyűrűivel, nemcsak pénzügyi értelemben: azt is kijelentették, ha a sorozat nem hoz megfelelő mennyiségű új előfizetőt, alaposan átgondolják a jövőbeli működésüket. És bár a nézők igényei kifürkészhetetlenek, és az is valószínű, hogy a hollywoodias, mélységet jobban nélkülöző termékek több embert elérnek, azért ha van igazság, ez a sorozat meghozza a várt eredményt. Ha egyetlen új sorozatot kellene mondani – igen, ideértve a nagy konkurenst, a Trónok harca előzménysorozatát, a Sárkányok házát is –, ami miatt érdemes előfizetni egy szolgáltatóra, hát A hatalom gyűrűi lenne az.
