„A magyar társadalom letagadhatatlan szimpátiával fogadta Hitler uralmának első óráit”
A nagy és hatalmas birodalom eddig még mindig meg tudott állani a meredek szélén
– ezzel a bizakodó mondattal zárta a Pesti Napló névtelen cikkírója a nemzeti szocialisták vezérének kancellárrá kinevezését az 1933 januárjának utolsó napján megjelent vezércikkben.
A hírt a közvéleményt formáló magyar sajtó kezdetben inkább rendteremtő kísérletnek és múló epizódnak tekintette, mintsem tragikus történelmi fordulatnak.
Amikor Hitler a hivatalba lépésének harmadik napján tartott beszédében Németország gazdaságának a helyreállítását ígérte, és azt, hogy visszaszerzi a német nép szabadságát és élethez való jogát, a Budapesti Hírlap erre a „felelősségteljes” hangra reagálva írta: „A magyar társadalom letagadhatatlan szimpátiával fogadta Hitler uralmának első óráit. Egy nacionalizmus győzelmét látja és értékeli benne, új lehetőségeket érez és gondol e változás mögött, hiszen a magyar társadalom… ugyanolyan keserűséggel folytatja a lét harcának azokat a küzdelmeit, amelyeken keresztül Németország elvergődött mai formájáig.”
