A macsón és a lúzeren túl – Milyenek a mai magyar férfiak?
Az elmúlt három évtizedben mindössze két – 2011-ben és 2018-ban – tudományos alaposságú kutatás született a magyar férfiak helyzetének megismeréséért, vagyis nem lehet azt állítani, hogy egy agyonkutatott területről lenne szó. Mit tudunk, mit érez, minek örül, mi bántja, milyen nehézségei vannak az átlagos magyar férfinak?
A magyar férfiak próbálnak kimászni a huszadik századi GDP-termelő és csak a racionalitás talaján álló szerepkörből, de nehéz dolguk van, mert a szexizmus és az ostoba sztereotípiák akadályozzák őket. Ezek a beidegződések ráadásul egyéni és társadalmi szinten is mélyről fakadnak. Ugyanakkor látunk biztató folyamatokat is. A férfiak jelentős része pozitívan áll az úgynevezett modern apaság szerepéhez. Illetve felnőtt egy olyan generáció, amelyik már másképp viszonyul a munka-magánélet egyensúlyához, nem hagyja magát kizsákmányolni.
Mit jelent ez a modern apaság?
Úgy fogalmaznék, hogy a gyermeknevelésben és a családmenedzsmentben az anyával egyenlő feladatokat vállaló apaszerep. Ez magába foglalja a törődő, gondoskodó, a gyermekével mély érzelmi kapcsolatot kiépítő szülőséget is. Azt gondolom, hogy „csendes apaforradalom zajlik”, ami egyben „csendes anyaforradalom is”.
Azt is halljuk, olvassuk nap mint nap, hogy a férfiak érzelemmentesek, esetleg csak a dühöt és a haragot ismerik, nem tudnak kapcsolódni önmagukhoz… tényleg ilyenek lennénk?
A férfiakkal kapcsolatos hibás álláspont kialakulásában a pszichológiának is megvan a maga felelőssége. A férfiak ugyanolyan érzelmi kultúrával, intuícióval és empátiával bírnak, mint a nők – ezek ugyanis emberi készségek. Az persze már sok mindentől függ, hogy mindezt meg merik-e mutatni. Például attól, hogy ebben a társadalom megerősíti vagy gyengíti-e őket, azaz mik az elvárások velük szemben, mit tartunk férfiasnak. Kérdés az is, hogy a férfiak és a nők egyáltalán elhiszik-e, hogy az előbbi képes érzelmi életet élni.
Léder László © Pál Gergely Botond
Akkor viszont miért marad el, vagy miért nem eléggé nyílt ez az érzelmi megélés?
Mert a férfiakat egyszerűen rosszul szólítják meg ezen a téren. Elég, ha csak egy pillantást vetünk az önismereti könyvekre: kilencvenkilenc százalékban a nők a célcsoport, és nők szerepelnek az egyébként rózsaszín borítókon. A férfiak pedig ebbe savanyodnak és halnak bele idő előtt, ugyanis nem tudják emberként megélni önmagukat. Úgy gondolom, hogy az apaság az egyik rés a pajzson, ahol a férfiak is kimutathatják az érzéseiket. Az apaságukban megmutathatják, hogy kik ők és mik lehetnek.
Nem látom a férfiakra optimalizált workshopokat, kampányokat – ilyen pici lenne a marketingértékünk?
A mainstream marketing és annak módszertana alkalmatlan a férfiak megszólítására, pedig hozzájuk is meg lehet találni az utat. Viszont a férfiak részéről is kialakult egyfajta tehetetlenség, nem érzik úgy, hogy a lelkiség, a család, vagy az egészség témakörei nekik is szólnának. Pedig privát életükben rajongásig szeretik a gyerekeiket, órákon át lelkiznek a feleségeikkel és a barátaikkal.
Hogyan lehetséges, hogy az ön által elmondottak és a férfiak médiaképe, a velük kapcsolatos vélekedés ennek éppen az ellenkezője?
Azt gondolom, hogy a médiában a nők és a férfiak ábrázolása többnyire a könnyen fogyasztható nemi sztereotípiákra épül. Ha véletlenül elkapunk egy reklámblokkot, felváltva szisszen fel a feleségem és én, annyira hamisak a férfi-nő ábrázolások. Vannak persze jó példák is, ahol érzelmeiket megmutató, gondoskodó férfiakat is látunk, de az általános megjelenítés a buta lúzer és a kemény macsó között pingpongozik.
Mit tehetnek az egyes férfiak önmagukért?
Ez egy nehéz kérdés, mert ha a férfiak agyonterheltek, napi tizennégy órákat dolgoznak, akkor egyáltalán nem tudnak magukkal foglalkozni, és csak akkor lépnek, ha már baj van. Emellett a férfiak sokszor férfi segítőt keresnek, miközben a segítő foglalkozásúak kilencvennyolc százaléka nő. Ez bizony akadályt jelent a férfiak mentális egészségének megőrzése terén.
Egészen más helyzetben van egy budai kerületben élő férfi, mint az, aki minden nap hajnal négykor kel és pattan teherautóra valamelyik szabolcsi kistelepülésen, és megy dolgozni egy másikra, ahonnan csak későn este ér haza.
Utóbbiak azért vannak nehéz helyzetben, mert jó ideje eltűnőben vannak azok a spontán lelki fórumok – a barátságok, a kaláka, a rokonsági ünnepek, a szomszédolás – ahol a férfiak emberi szerepükben is megjelenhetnek. A férfiak közösségben nagyon is képesek a lelki életük megélésére. Ha kialakul egy közösségi hangulat, aminek férfiak és nők egyaránt a részesei, akkor az előbbiek is kiengednek, és bátran beszélnek magukról, a lelki életükről, az érzelmeikről. A férfiak individuálisan nehezebben szólíthatók meg. A terápiában ez nem így van, de az egy védett, buborék helyzet.
Léder László © Pál Gergely Botond
Öt éve alapította az Apa Akadémiát, mik a legfontosabb tapasztalatai, honnan hova sikerült eljuttatni a témát?
A legfontosabb pozitív tapasztalat és eredmény, hogy az apaság témája egyáltalán témává vált, voltaképpen ez az Apa Akadémia missziója is. Az apák napja néhány éve még egy ismeretlen nap volt, ma már inkább az ismert kategóriába csúszott át, ami jelentős eredmény. Most pedig a nemzetközi férfinapért dolgozunk, óriási igényt és érdeklődést tapasztalunk nemektől, korosztálytól függetlenül. Az egyik kolléganőm fogalmazta meg: ha a modern apaságról beszélünk, az gyógyítja a férfi-nő kapcsolatot is. És erre szükség is van, mert az elakadások egyik oka éppen az, hogy a férfiak nem érzik jól magukat a szerepükben. Ugyanakkor problémás megszólítani azokat a férfiakat, akik még a keresés fázisáig sem jutottak el, vagy már bajban vannak, de a helyzetet nem tudatosították magukban – így pedig nehéz segíteni. Gondot jelent az is, hogy miközben egy átlag magyar férfi nyitott a modern férfiszerepekre, az alrendszereink nem támogatják őket ebben, nem engedik meg számukra a megélést. Elég csak a munka-magánélet egyensúlya, vagy az apasági támogatások kérdéseire gondolni. Milliméterekben haladunk előre, az viszont igaz, hogy az elmúlt fél évtizedben sok cég – főleg a nagyvállalatok – nagyfokú nyitottságot mutattak az apák irányában, például az apaszabadságok tekintetében. Sokkal nagyvonalúbbak, mint az állami szereplők.
Az apaszabadság kapcsán a napokban két komoly változást láthattunk: az egyik, hogy egy uniós rendelkezés nyomán a magyar kormány tíz napra emelte e napok mértékét. A másik pedig, hogy a hatodik naptól a távolléti díj csupán negyven százalékát kapják, ami azon kívül, hogy komoly frusztráció forrása egy kifejezetten érzékeny időszakban, valójában egy rendelkezésbe foglalt diszkrimináció is. Mégis nagy a csend, hallgatnak a férfiak és a „férfiak ügyeket” képviselő szerveződések is. Rendelje meg online!
Sajnos ez jól tükrözi a „férfi érdekképviselet” hazai helyzetét. Ha vannak is férfiszervezetek, nem pontosan értem, hogy mivel foglalkoznak, ha ilyenkor nem emelnek szót vagy nem kezdenek lobbitevékenységbe. Az Apa Akadémia három éve minden apák napján nyilatkozatban kéri az apaszabadság bevezetését; magam is csalódott vagyok, mert ez nem az, amit vártunk. Tovább kell dolgoznunk ezen az ügyön. Megjegyzem, hogy többek között Romániában ennél bőkezűbb támogatást kapnak az apák.
Nem lehet könnyű a férfiak helyzetéről beszélni és azt képviselni; honnan merít erőt, hogyan bírja lelkesedéssel, energiával?
Bak csillagjegyben születtem, vagyis, ha beleállok valamibe, akkor azt végig is csinálom, és inkább a támogató hangokra igyekszem figyelni, ugyanis a vitorlában mindig van szél. Emellett nincsenek irreális elvárásaim sem, nem várom, hogy máról holnapra jobbá váljon a magyar apák helyzete. Egy lassú építkezésről van szó, és én ennek megfelelően hosszú távon gondolkodom. Két kislányom van, így nekem a női és a férfi egyenlőség megteremtése egymástól elválaszthatatlan fogalmak.
Névjegy: Az 1970-ben született Léder László pszichológus, szervezetfejlesztő és tréner, az Apa Akadémia alapítója, a Csendes Apaforradalom című könyv szerzője. A szakember rendszeresen publikál és előadásokat tart az apaság lélektanáról. Ötletgazdája a Férfiak reflektorfényben – új férfi megküzdési stratégiák elnevezésű konferenciának, amelyet először 2022. november 15-én rendeztek meg.
Lippai Roland
