A levezető elnök volt az egyetlen kormánypárti az akkugyárakról szóló rendkívüli ülésen, ő is csak berekeszteni ment oda
Mindössze 42 percig tartott az Országgyűlés február 20-i, rendkívüli ülése, majd néhány napirend előtti felszólalás után határozatlanképtelenség miatt véget is ért, hiszen a 199-ből mindössze 36 ellenzéki képviselő volt jelen, míg a Fidesz–KDNP politikusai közük egyetlen egy sem.
Ez persze nem volt meglepetés azok után, hogy a Fidesz-frakció előre közölte: nem vesznek részt az ellenzékiek által kezdeményezett ülésen, hanem majd a tavaszi ülésszak valamelyik rendes ülésén hajlandók vitázni az akkumulátorgyár-témáról.
Ahogy arról a hvg.hu is írt, a Fidesz-KDNP csak korábbi saját gyakorlatát követte azzal, hogy bojkottálta az ellenzékiek által kezdeményezett rendkívüli ülést, amelyen így valódi vita nem volt, az ellenzéki felszólalók napirend előtt háboroghattak csupán, azt is csak magukban.
A 2010-es „fülkeforradalom” óta eltelt 13 évben a mai volt a 16. ilyen rendkívüli ülés, vagyis az ellenzék rákapott az ilyen kezdeményezésekre – miközben pontosan tudja, hogy határozatképtelenség lesz a vége. Így volt ez a legutóbbi, tavaly augusztusi rendkívüli ülésen is. Minderről itt írtunk bővebben:
Mivel a napirendi szavazáson 36 képviselő volt jelen, az ülést vezető Latorcai János megállapította: hiába a 33 igen, 2 nem, 1 tartózkodó szavazat, a kis létszám határozatképtelenséget jelent, elfogadott napirend hiányában pedig a javasolt témák sem tárgyalhatók, így berekesztette az ülést.
Előtte még 40 percben az ellenzéki frakciók politikusai elmondhatták napirend előtti felszólalásukat – az üres kormánypárti székeknek. A felszólalások legfontosabb állításait itt szedtük össze az ülésről, amelyen a Párbeszéd politikusai “Stop a mérgező akkugyáraknak” feliratú pólóban jelentek meg.
Kanász- Nagy Máté (LMP) arról beszélt, hogy a Fidesz új gazdasági modellje a német autógyárak összeszerelő üzemeinek építése után az elektromos autókhoz való akkumulátorok gyártása. Ehhez elhasználja a magyar vízkészletet és energiát, szennyezi a környezetet, miközben alacsony társasági adóval és magas állami támogatásokkal csábítja a gyárakat.
Emlékeztetett, hogy az LMP országos népszavazással akadályozná meg az energiazabáló, vízigényes akkumulátorgyárak építését, hiszen energia- klíma-, szociális és vízválság idején nem ezekre van szükség.
Szabó Tímea (Párbeszéd) “akkumulátor-lázálomról” beszélt felszólalásában, mondván: a kormány által tervezett hatalmas beruházások “kiszolgáltatottá teszik az országot, mérgezik a környezetet”, és például a gödi Samsung-gyárban a napi vízfelhasználás eléri Kecskemét egynapi vízigényét, míg a gödi üzem és a tervezett debreceni akkugyár együtt már Paks áramtermelésének negyedét felhasználná egy évben. Hozzátette: az építkezésekhez erdőket vágnak ki, termőföldeket építenek be. Végül feltette a kérdést: az ország jövőjének pusztítása lenne kiemelt gazdasági érdek?
Toroczkai László (Mi Hazánk) úgy vélte, a Debrecenbe tervezett gigaberuházásról meg se kérdezték az érintetteket, miközben nem véletlen, hogy máshol inkább lakott területtől messzebb, leginkább sivatagokban építenek ilyen méretű akkumulátorgyárat. Megjegyezte: még a diktárornak tartott Lukasenka vezette Fehéroroszországban is kénytelen volt meghátrálni a hatalom, és a lakossági tiltakozás miatt nem engedték végül egy kínai akkumulátorgyár felépítését.
Z. Kárpát Dániel (Jobbik) az LMP-s felszólalóhoz hasonlóan arról beszélt, hogy először a német autógyárak összeszerelő üzemévé tette a kormány az országot, most távol-keleti akkumulátorgyárakat hívna be. Szerinte a gazdaságpolitikával az a baj, hogy a magyar k+f támogatása helyett alacsony hozzáadott értékű munkahelyeket segítenek milliárdos állami támogatásokkal, és a zsákfalvakban élő, nem dolgozók átképzése helyett harmadik országbéli dolgozókat hoznak be alacsony bérért.
Komjáthi Imre (MSZP) utalva Orbán Viktor miniszterelnök hétvégi évértékelőjére utalva arról beszélt, munkabékére és a dolgozók biztonságára van szükség. Úgy vélte, hogy az államnak a munkáltató mellett a dolgozót is be kell emelni a stratégiai partnerek közé. Szerinte nem fordulhat elő az sem, hogy “odaadjuk előre az adófizetők pénzét a stratégiai partnereknek, akik aztán leépítik a gyárakból az adófizetőket".
Bedő Dávid (Momentum) volt az egyetlen ellenzéki felszólaló, aki elismerte, hogy a Fidesz bojkottja miatt semmi értelme az ülésnek vagy éppen a kormánypártiak mellett annak, hogy mi hangzik el a napirend előtti felszólalásokban. Ennek ellenére leszögezte, hogy “nincs helye vízzabáló és környezetpusztító akkumulátorgyáraknak se Debrecenben, se máshol, a jövőnk nem eladó, sem a kínaiaknak, se másnak”. Mindennek a megakadályozására azonban szerinte nem egy parlamenti vitanap, hanem leginkább a pártja által kezdeményezett helyi, debreceni népszavazás az eszköz.
Varga Zoltán (DK) arról beszélt napirend előtt, hogy ő is debreceni, és megérti a helyieket. “Tönkreteszik az országot, a termőföldeket és az ott élők jövőjét” – üzente a kormánynak, hozzátéve: nem szabad hagyni, hogy a földeket egy kínai akkumulátorgyár szárítsa ki, szennyezze be nehézfémekkel, közben a forgalom és a légszennyezés tegye tönkre a helyiek életét. Úgy vélte, a debrecenieknek népszavazással kell dönteniük, ahogy a DK szerint egyetlen tervezett hasonló gyár építéséről sem szabadna helyi népszavazás nélkül dönteni.
(Nyitóképünk illusztráció, egy korábbi ülésen készült)
