A lengyel államfő épp most megy szembe Brüsszellel
A 23,9 milliárd euró értékű, vissza nem térítendő támogatást és a 11,5 milliárd eurós kedvezményes kölcsön lehívását lehetővé tevő lengyel helyreállítási terv végleges elfogadásának egyik feltétele volt az, hogy szüntessék meg az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztető, jórészt nem bírókból álló fegyelmi kamarát, amely – a kisebbik, radikális kormánypártot vezető és az Európai Unióval szemben politizáló Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszternek engedelmeskedve – ítéletek tartalmáért és indoklásáért is felelősségre vont bírókat.
Ezt Andrzej Duda köztársasági elnök törvényjavaslata alapján májusban meg is tette a lengyel parlament, és egy bonyolult rendszert alakított ki: a különálló fegyelmi testület helyett a Legfelső Bíróság tagjai közül kisorsoltak 33 bírót, majd közülük kellett az államfőnek véglegesen kineveznie 11 főt a fegyelmi ügyek intézésére.
A sorsolás augusztus 9-én megtörtént, és azzal az érdekes eredménnyel járt, hogy a 33 kisorsolt bíró közül 16-an 2018 előtt kerültek a tisztségükbe, 17-en viszont a lengyel politikai zsargon szerint „újbírók”, tehát a már politikai döntéssel felállt Országos Bírósági Tanács javasolta a bírói kinevezésüket. Ők pedig az EU Bírósága és az EU-tól független Emberi Jogok Európai Bírósága szerint nem tekinthetők törvényes bírónak.
Duda elnök több mint egy hónapot várt, majd szeptember 17-én, szombaton este kinevezte a 33 közül a 11 fegyelmi bírót: ötöt a „régiek” és hatot az „újak” közül. Vagyis nem vállalta, hogy szembeszálljon a kormánypárttal, és ezzel azt kockáztatja, hogy az Európai Bizottság – részben az Európai Parlament nyomására – nem fogja elfogadni a jogszabályváltozást a bírói függetlenség garanciájaként.
A probléma lényege ugyanis az, hogy a bírói kinevezésekre és előléptetésekre az államfőnek javaslatot tevő Országos Bírósági Tanács kétharmada továbbra sem a bírói kar képviselőiből áll, hanem – sokak szerint alkotmányellenesen – a parlamenti többség választja őket politikai alapon a kollégáik által ajánlott bírák közül. A nyáron ezt a testületet újra is választották, úgy, hogy a 10 000 lengyel bíró többsége bojkottálta az eljárást, a 15 helyre mindössze 19 pályázat érkezett. A Fegyelmi Kamarát megszüntették ugyan, de tagjait, akiknek nagy része soha nem volt bíró, besorolták a Legfelső Bíróság „rendes” tagjai közé, vagyis immár ítélkezhetnek is. Bár benne van a törvényben, hogy ítéleteket nem lehet fegyelmi vétségként kezelni, mégis vannak kivételek, olyan homályos gumifogalmakat használva, mint a „megengedhetetlen viselkedés” vagy „súlyos hanyagság”. Továbbá vétségként kezelik, ha egy bíró nem hajlandó együtt bíráskodni a szerinte alkotmánysértően kinevezett kollégával, vagy másodfokon megsemmisíti az ilyen bíró által hozott ítéletet, ez pedig gyakran előfordul.
Ezért amikor az Európai Bizottság június elején feltéltelesen elfogadta a lengyel helyreállítási tervet, sokan úgy látták, hogy a testület szentesíti az átverést, hiszen semmi nem oldódott meg.
Négy, európai bírókat tömörítő szervezet emiatt eljárást is kezdeményezett az EB ellen.
A lengyel vezetők úgy tesznek, mintha nem értenék a kifogásokat. A köztársasági elnök nemrég azt mondta, hogy az Európai Bizottság megszegi ígéretét, ha nem fizeti ki az eurómilliárdokat.
Az országot ténylegesen vezető Jaroslaw Kaczynski, a kormánypárt elnöke pedig augusztusban kijelentette:
„Maximális jóindulatot mutattunk, de az engedményeinkkel nem értünk el semmit. Minthogy az Európai Unió nem teljesíti a kötelezettségeit, ezért semmi okunk sincsen arra, hogy mi teljesítsük a vállalásainkat”. Mateusz Morawiecki miniszterelnök, aki korábban a II. világháború utáni Marshall-tervhez hasonlította a helyreállítási alapot, és arra akarta alapozni az ország gazdasági fellendülését, újabban azt mondja, hogy nem is olyan jelentős összegről van szó, és meglesznek nélküle.
Andrzej Duda elnök legújabb bírókinevezési döntése biztosan nem segíti a konfliktus megoldását.
