A legkedvesebb élménytől a fogyasztói pokolig – körbenéztünk az adventi vásárokban
Bazilika
Mivel a Bazilika előtti karácsonyi vásár árainak híre, mint kolbászszag az éjszakában, beszivárgott azokhoz is, akik még sosem jártak itt, azt lehetett hinni, ez a vásár egy komoly egzisztencialista kérdést vet fel: azért járunk-e adventi vásárokba, hogy megvehessük, amit ott árulnak, vagy pusztán csak azért, hogy ott legyünk. Mivel a hatezer forintos marhapörkölt és az ötezer forintos hamburger hazája előbbire normális ember számára alkalmatlan, csak az indokolhatja meg az egész dzsembori létét, ha egy ilyen helyen már kóborolni is élvezet. Betéve a lábunkat a Szent István térre azonban a kérdés azonnal okafogyottá válik, hiszen ez a vásár a puszta ottlét örömével még kevésbé képes jóllakatni, mint négyezer forintos lepénnyel. Ha nem tartózkodnánk oly notóriusan a túlzásoktól, azt is mondhatnánk, épp így – vagy legfeljebb kicsit olcsóbban – képzeljük el a poklot.
Egy átlagos hétköznap este is olyan tömeg van ugyanis, hogy az indokolatlanul szűkre szabott bódésorok közti folyosón szó szerint mozdulni se lehet, a Sziget Justin Bieber koncertje előtt ehhez képest kismiska. Itt nem aranyos kis kondérból kínált puncs és a falunapokat idéző édességstand, hanem a DiVino márkás forralt boros és tubis teás standja, füstölt lazac és egy macaronárus fogad, már azelőtt is kifejezve, hogy ez itt bizony a nyugati turisták és az elit vására – még ha az igénytelen elité is –, hogysem megérdeklődnénk, a négycentis macaronok darabja 800 forint, eggyel odébb pedig az átkosból ránk maradt, immár pécé elnevezésű négercsók („csokis csók”) pedig 900 forint. Ennyi talán egy Trabant havi törlesztőrészlete lehetett akkoriban, amikor a négercsókot jobb híján még érdemes volt megvenni.
Ha viszont egyáltalán nem akarunk semmit venni – egyébként ha nagyon hiányzik a konzumálás, de nincs közelebbi kapcsolatunk a NER-rel, már 1000 forintért is akad forralt bor, azzal ki lehet húzni a menekülésig –, akkor is nagyjából annyira meghitt és bájos a vásár, mint egy zokniüzlet kuponnapok alatt: hatalmas kivetítőkön fut a Szerencsejáték Zrt. reklámja, az egyik bódén az egyik, a másikon a másik mobilgyártó cég fényreklámja világít, a karácsony szellemének piros cipellője pedig egy szelfiautomata alól kandikál ki. Valahol egy tornádó felkapott mindent, ami rossz lehet a karácsony előtti időszakban, és a Szent István téren ejtette le.
A vásár közepén egy nyomorúságos, aprócska korcsolyapálya árválkodik, kisebb, mint a mellette lévő zsírcsárda fele, és jég helyett fehér furnérlemezen lehet csúszni benne; egy kegyetlen Andersen-mesében lehet ilyen a karácsony. S hogy végül tényleg elnyeljen minket a kénköves alvilág, azt egyetlen dolog akadályozza meg: a Bazilika esti fényfestése. Ez tényleg világszínvonalú: a virtuális festés az épület alakjához igazodik, a láthatatlan kezek a szemünk előtt festik meséssé a roppant boltozatot, hogy aztán érzékcsalódásból ablak nyíljon rajta, amelyen át záporozni kezdenek a fényajándékos dobozok, máskor meg más varázslat festi meg a falakat. Folyamatosan videózza is a kifosztott zsebű turistacsődület a látványosságot, és igazuk van. Jövőre megpróbálhatnánk csak ezt meghagyni, majd legfeljebb elégetjük azt a pénzt kétezer forintos sült gesztenye nélkül a nagymama kandallójában. Még azzal is jobban járnánk, mint ezzel a horrorcirkusszal. (K. B.)
Vörösmarty Classic Xmas
Az árak továbbra is szégyentelenül magasak, de a korábbi Vörösmarty téri karácsonyi vásárokhoz képest letisztultabb, szellősebb és hangulatosabb is lett az idei, ami azt a veszélyt hordozza magában, hogy a téren sétálva még a végén, egy óvatlan pillanatban tényleg ünnepi lelki állapotba kerülünk, és az isten pénzét is elköltjük egy sajtos-tejfölös lángosra.
A tér két oldalán állították fel a valamelyest egységesített megjelenésű bódékat: fenyőgirlandok, égősorok, piros bogyós dísznövények, behavazott tobozok, piros masnik és helyenként karácsonyi manóknak öltözött pultosok várnak minket a vásárban; egyik oldalon a gasztronómiai kínálat, másikon a kézműves standok sorakoznak. A Vörösmarty téri adventi vásár a Fideszhez közel álló üzleti körhöz került azután, hogy a kormánypártok a fővárostól az V. kerületi önkormányzat tulajdonába adták a közteret, és valószínűleg ennek tudható be, hogy az új cég, a HG Média eszközölt némi ráncfelvarrást. Így például a téren végre el lehet férni (igaz, mi egy hétköznap este jártunk ott), ránézésre kevesebb bódé van, és azok is inkább befelé, a tér közepe felé nyitnak, az asztalok sem a körön kívül, hanem belül vannak elhelyezve, amitől az egész vásár átláthatóbb és hívogatóbb lesz.
Szimpatikus az is, hogy a télen funkcióját vesztett Oroszlános kutat és a letakart Vörösmarty Mihály-emlékművet is gazdagon feldíszítették égősorokkal: az előbbi ráadásul kapott maga köré egy ingyenesen használható kisvasutat is, utóbbinál azonban nem igazán találták ki, hogy mire lehetne használni a szoborcsoport köré felhúzott, fényben úszó állványzatot. Van a téren hütte is, ahova a hideg elől egy forralt bor társaságában bekuckózhatunk, a kapható kézműves portrékák között pedig sok a dizájnos, környezetbarát termék, noha a szőrméket, szarukürtöket és ivótülköket valamiért még ez a megújult vásár sem tudta teljesen elengedni. Fontos információ még, hogy a legtöbb helyen kártyával lehet csak fizetni, a vásár pedig hétköznaponként este 9-kor, hétvégén 10-kor zár.
De ne kerülgessük a lényeget, beszéljünk az árakról! Az említett sajtos-tejfölös lángost 3200 forintért képesek eladni nekünk, egy adag marhapörköltért 5800 forintot kell kipengetni, a töltött káposztáért 4500-at, de talán a csúcstartó a grillezett lazac steak parázsburgonyával, ami majdnem nyolcezer forintba kerül. Egy pohár forralt borért 1000-1500 forintot kérnek el, a dobozos sörért 1500 forintot, a rumos tea akár 2400 forint is lehet. Az árak képtelenségével maguk az eladók is tisztában vannak, ezért meglepő módon minket két esetben is megpróbáltak lebeszélni arról, hogy fölöslegesen fizessünk többet: az egyik helyen azt ajánlották, hogy inkább a pesti boltjukban vásároljunk, mert az olcsóbb, egy másik bódénál pedig előre szóltak, hogy bár a terminál kidobja, hogy fizessünk borravalót, ezt, ha akarjuk, nyugodtan elengedhetjük. (Cs. H.)
Óbuda
Évek óta az egyik kedvenc vásárunk az Advent Óbudán, nincs ez máshogy idén sem. Az eleve hangulatos Fő tér és környéke a karácsonyi díszkivilágítással igazi mesedobozzá alakul, amelyben most is üzemel a gyönyörű, régies körhinta, az ingyenes korcsolyapálya és a kis színpad. Idén nem alakították át a városházát gigantikus adventi naptárrá, mint a korábbi években, ez azért hiányzik kicsit, de a fényfűzérekkel is tökéletes a karácsonyi hangulat.
Ha itt szeretnénk megvenni az ajándékokat, akkor a néhány szőrmés, szappanos, gyertyás, ékszeres bódé termékei közül kell választanunk. Azonban idén sem a vásárlás miatt érdemes kilátogatni Óbudára, a vásár inkább egy hangulatos családi program helyszíne lehet. Amíg a korcsolyapályán (ami reggel nyolctól este nyolcig, hétvégén tízig üzemel) csúszkálnak a gyerekek, a szülők forralt borozhatnak (400 forint/dl). Az egyik pultnál a málnás rozé alapút „csajosnak” ajánlják, amitől „csókra húzódik a szád”, az aszalt szilvásat „pasisnak” és „ágyba csalogatónak”, míg a meggyes vöröst „búfelejtőnek”. De van tea (200 forint/dl), forró csoki (1200 forint/3 dl) is. Az italokat – a fenntarthatóság jegyében – repoharakban kapjuk meg, amiknek az árát ki kell fizetni, de később visszaválthatók.
Akad persze jóféle pálinka, bor, kézműves sör, sokféle kolbász, sonka, lacipecsenye is. Van természetesen kürtőskalács (2500 forint), lángos (a sima egy ezres), holland palacsinta (2000 forint), velős pirítós (1400 forint), vagy zsíros kenyér (500–750 forint), de van például lengyel parenyicasajt a Magas Tátra szívéből. Az egyik árlistán az is olvasható a tételek között, hogy „kedves mosoly” (ez ingyen jár: ajándék), és hogy „néhány jó szó” (ára: megfizethetetlen). Azt egyébként megfigyeltük, hogy a vásárban az egy négyzetméterre eső kedves mosolyok száma tényleg kiugróan magas: kell ennél jobb adventi vásár?
A hétvégi napokon a kisszínpadi programok színesítik a karácsonyvárást, az utolsó adventi hétvégén lesz például bábkoncert, fellép a Muzsik és Volkova, a Müller Péter Sziámi And Friends vagy a Kaláka is. (B.I.)
Hegyvidék
A hegyvidéki karácsonyi vásár komoly ráncfelvarráson ment át, bár elsőre és messziről csak az tűnhet fel, hogy kisebb lett. Vagy mondjuk úgy, szellősebb. A mennyiséget azonban minőség váltotta fel. Ez a vásár soha nem a grandiózusságával akart hódítani, eddig is inkább csak egy kivilágított, forralt bor illatú kis sziget volt a Böszörményi úton, ahol a polgármesteri hivatalt épp körülölelte. Most azonban az egész még családiasabb lett – lehet is hallani, ahogy az emberek hangosan köszöntik egymást –, és a bódék közötti teret jó sok ülő alkalmatossággal is megtöltötték az emberi kapcsolatok ápolására. Ami a bódékat illeti, a számuk legalább megfeleződött, viszont egységes arculatot kaptak. A kínálat minimális, de aki karácsonyi vásárban szerzi be az ajándékokat, az megtalálja a kötelezőket: kerámiák, textilek, irhák, csecsebecsék, ínyencségek.
A vásár vett egy ökofordulatot is, részben a klímaválságra, részben a rezsihelyzetre reflektálva. A hagyományos fenyőt felváltotta egy dunai uszadékfából készült karácsonyfa, amely igazán dizájnos lett, a LED-es fényfüzérek pedig csak a nyitvatartási időben világítanak. Igazán szép gesztus, hogy a vásáron helyet kapott számos szervezet és civil közösség, és a megváltozott munkaképességűek termékeit is meg lehet vásárolni.
Gasztrovonalon is újított a Hegyvidék, bár a legnagyobb sor még így is a kürtőskalácsosnál van (2000 forintért adnak egy jól megtermett darabot), és persze a kötelező forralt bor is kapható (350 forint decije), de aki akar, vegán palacsintát is ehet, és a japán konyha is kapott két standot. Pénteken, szombaton és vasárnap délután koncertek, szerdánként a kerület óvodásai és kisiskolásai teremtik meg a karácsonyi hangulatot. Azt nem állítjuk, hogy Pestről érdemes átrohanni a Böszörményi útra karácsonyozni, de ez a vásár mindig is a helyieké volt, és a hangulatát is ők adják meg. (V. É.)
Újbuda
Az Allée mellett felállított karácsonyi vásárban mindössze egy rövid utcácskát töltenek meg a bódék, amelyek közül a legutóbbi ottjártunkkor, egy hétvégi napon nem is volt mindegyik nyitva. A látogatók is épp csak szállingóztak, és a zenét sem lehetett már messziről meghallani, mint más vásároknál – egészen a bódésor közepéig kellett sétálnunk, hogy a fülünkbe csengjenek az első karácsonyi dalok. Az ünnepi hangulat leginkább az illatokban köszön vissza, a vásáron ugyanis főként a kulináris élvezetek dominálnak. Lehet kapni kürtöskalácsot hatféle ízben (2200 forinttól), különféle ízesítésű réteseket (690 forint), de a sós ízek kedvelőinek sem kell kétségbeesni. Árulnak hot-dogot (1800 forinttól), sima és erdélyi töltött lángost, azaz lapótyát 1000 forintos egységáron – ebből még akár bolognaisat is tudunk kérni. A sült gesztenye 10 dekáját fifikás marketinggel nem 1000, hanem 999 forintért hirdetik, a pelmenyistől pedig megtudhattuk, miért jobb a kárpátaljai nagymama receptje alapján készült puha házi tészta az olasz változatnál, amely „ropog a fogunk alatt”. (Egy kis adag pelmenyi a sós verzióból 15 darabot tartalmaz és 1690 forintba kerül, míg az édesnek 10 darabja 1490 forint.)
Forralt borból van meggyes, szilvás, epres és áfonyás is (ezeknek 2 decije 800 forint), a mi választásunk azonban egy 400 forintos deci áron kínált dörgicsei borból készült rozéra esett, amelyből fél liter elfogyasztása után állítólag a tihanyi visszhangot is meghallani. A minőségi kézműves termékek is inkább a gasztrokínálatban érhetők el – ezek között találkozhatunk magyar gomolya és osztrák alpesi sajtokkal, hagyományos és cukormentes lekvárokkal, mézekkel, szirupokkal. Ha valaki egyedibb tárgyi ajándékra vágyik, annak érdemes nem itt, hanem inkább a szomszédos plázában felállított standok között körülnézni, ahol az ékszerek és karácsonyfadíszek mellett levendulával töltött plüssnyuszit, After Eight illatú ajakbalzsamot és 15 ezer forintos gyertyát is láttunk. (O. K.)
Debrecen
A Travelmag turisztikai magazin szerint Európa 20 legelbűvölőbb kis karácsonyi vására közé tartozó debreceni főtér tényleg nagyon meggyőző még azoknak is, akik amúgy nem szeretik a karácsonyi vásárokat. Mert mégis mi jó van a hatalmas tömegeket vonzó, átláthatatlan, giccsben egymásra licitáló, méregdrága, leginkább egy szabadtéri plázára emlékeztető vásárokban? Semmi. A debreceni Nagytemplom előtti vásár viszont nem ilyen: ez képes egyszerűen csak karácsonyi hangulatba hozni bárkit. Ajándékvásárlásra pont annyira megfelelő, mint bármelyik vásár, azaz semennyire, hiszen bögrét, faragott bizbaszokat, ízesített mézeket és vicces feliratú ajtódíszeket legfeljebb ismeretleneknek vesz az ember, esetleg az ellenségeinek, de itt nem is ez a lényeg.
Debrecenben gyönyörű háttér előtt lehet sétálgatni valakivel, akivel más háttér előtt is szívesen sétálgatnánk: a kivilágított Nagytemplom mellett az energiatakarékosságot decemberre elfelejtő közterek is ízlésesebbek a szokottnál, az összes fán vékonyka, elegáns, visszafogott, mégis látványos fényfüzér van, a szökőkútból víz helyett most fénycsóvák spriccelnek, és még a tucatnyiféle forralt bort is szép cserépedényekből mérik, elfogyasztani meg alpesi hangulatú fa hüttében vagy a boros stand mellett kialakított, dédnagymama sufnijára emlékeztető kis melegedőben lehet. És az egészre felteszi a pontot a templom előtti, vagány alakú – körfolyosóval is rendelkező – jégpálya. Vagy másoknak a helyi focicsapat relikviáit áruló bódé.
Ráadásul az árak még pont alkalmasak arra, hogy az ünnepi hangulatot megtörő káromkodás nélkül lehessen itt fogyasztani is: a legkisebb pohár forralt bor, alkoholmentes meleg ital és puncs 600 forint (a „normál”, két vagy két és fél decis pohár 800 vagy 1000 forint), sütemények pár száz forinttól már elérhetőek, a főételek pedig, ha nem is olcsók, legalább nem drágábbak, mint a vásárokon kívül (hamburgerek 2600 forinttól kaphatóak, a szokottnál kétszer nagyobb kürtőskalács 2000 forint). (K. B.)
