"A lányok hülyének néznek, mert még a porcsint is eladom" – luxuséttermekbe kerülő kincseket kutattunk a Banyaerdőben - videó
Több évtized, mire az ember megismer egy területet
– aki kutatott már az erdőben gomba után, tudja, mire gondol Nagy Krisztina. A Pilisszántón élő Kriszta is hosszú éveket töltött már el az erdőben, kutatva egy jó káposztagomba vagy trombitagomba után, mire 2016-ban úgy döntött: Dencsházán, a helyiek bevonásával alapít egy szociális szövetkezetet arra, hogy olyanokhoz is eljuttassa az erdő kincseit, akik nem akarják vagy nem tudják azokat az éveket a kincskeresésre szánni.
Így született meg 2016-ban a Banyaerdő – a név az ormánsági falu egy mára elfeledett, csupán egy 1873-as írásban felbukkanó részére utal, nem azokra az asszonyokra, akik Kriszta és üzlettársa, Priksz Gábor biológus vezényletével megtalálják és feldolgozzák a helyi gombákat, és akikkel mi is eltöltöttünk eltöltöttünk egy őszi napot gombászással.
Az asszonyok olyan gombákat, növényeket is felkutatnak Kriszta és vásárlói kedvéért, amelyeket a helyiek az erdőben hagynának, vagy mert nem ismerik, vagy mert azok számukra gyomnövények – miközben egy fővárosi csúcsétterem remekül tudja kuriózumként menüjébe komponálni azokat.
De ha éppen nincs szezonja, készítenek szörpöket, lekvárokat, pesztót is a gombás termékek mellett, amelyek jobbára fővárosi piacokon találnak vevőre – a Szimpla piacot szervező Mihály Edinával született meg a vállalkozás ötlete is, Dencsházát pedig munkája révén ismerte meg Nagy Krisztina, aki az itteni tanoda felügyelőjeként járt az ország déli csücskében.
A lányok hülyének néznek, mert még a porcsint is eladom
-– mondja nevetve Kriszta, milyen furcsaságokat gyűjtenek néha, fenyőtobozlekvárját azonban már büszkén mutatja. Pedig az szükségből született meg, amikor hiába kutattak az Őrségben gomba után, mert az időjárás nem volt kegyes a kincskereséshez.
Mert a gomba már csak ilyen: ha nem kegyes a természet, nem bújnak elő a termőtestek. A száraz őszök, a szélsőséges időjárás, az aszály, a felelőtlen földhasználat, az erdők pusztítása, de akár a túlszedés is rontja az esélyeket. Márpedig az ország jelentős részében nepperek uralják ezt a területet is, akik a "piaci" felvásárlási ár negyedéért-ötödéért veszik csak át a helyiektől a gombát.
„Fontos lenne, hogy tiszteljük az erdőt, szeressük az erdőt, óvjuk az erdőt, de ez most Magyarországon nem így van” – mondja Nagy Krisztina, aki ezt gyereknek szóló foglalkozások keretében is oktatja, és erről ír Priksz Gáborral közös, most megjelent szakácskönyvében is. A Tányérodon az erdő nem csak Kriszta hosszú évek alatt összegyűjtött, megalkotott receptjeinek gyűjteménye: arról is ír, miért kell egyre nagyobb szerencse ahhoz, hogy gombát találjon, aki keres, és mi kell ahhoz, hogy megőrizzük az erdő kincseit.
