A kultúra mindenkié – mégis nehezen jut el mindenkihez
Sajnos teljesen akadálymentesített koncert- vagy egyéb rendezvényhelyszínt nehezen találunk az országban, az viszont tény, hogy egyre több kezdeményezés segít a sérült személyeknek a kultúra közvetítésében, legyen szó filmekről, koncertekről, irodalomról vagy éppen színházról. Ráadásul, bár nehéz pozitívan gondolni a koronavírus-világjárványra, abban némi előrelépést hozott, hogy új, innovatív ötletek szülessenek a kultúra alternatív fogyasztásában, így a valamilyen sérüléssel élő vagy akadályozott embereknek való közvetítésében is. Emellett pedig az egyszerű és csúcstechnológiás innovációk is egyre befogadóbbá teszik a művészeti világot. Az alábbiakban erre mutatunk hazai és külföldi példákat.
eSzínház
Az online kultúrafogyasztás megteremtését elsők között megcélzó kezdeményezés nemcsak annak a lehetőségét nyújtja, hogy korábbi híres előadásokat láthassanak a nézők, amelyek színházban már nem láthatóak, hanem mindenki számára maximális kényelmet nyújt a tekintetben, hogy milyen módon kívánja megnézni az egyes darabokat. Így tehát a valamilyen módon sérült személyek számára is lehetővé teszi a színházi élményt.
Baltazár Színház
A színtársulat (amely az egyetlen olyan Magyarországon, melynek tagjai értelmi sérült színészek) olyan kultúrát kíván megteremteni hazánkban, amely a társadalmi integráció lehetőségét nyújtja sérült emberek számára. Előadásaikkal szélesebb réteget szeretnének megszólítani, így olyanokat is, akik eddig nem látogattak más színházakat, de szociálisan érzékenységük miatt érdeklődnek a Baltazár előadásai iránt.
Lásd, halld, érezd! – Múzeumi kultúraközvetítés fogyatékkal élők számára
A kezdeményezés célja, hogy a siket és nagyothalló, valamint a vak és gyengénlátó emberek számára is elérhetővé váljon a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Interaktív Természetismereti Tudástára, és testközelből tapasztalhassák meg a természet sokszínűségét.
Tapintható univerzum kiállítás
A Bakonyi Csillagászati Egyesület alkotásában készült, hallható és tapintható interaktív tárlat célja, hogy hiánypótló módon a vak és gyengén látó emberek számára is megismerhetővé váljanak az univerzum csodái. A kiállításon a hagyományos távcsöves ismeretterjesztés mellett csillagászati bemutatóval készülnek a látássérülteknek, így többek között makettek, modellek és kőzetek segítségével teszik kézzelfoghatóvá a világűrt. Ráadásul némelyik nemcsak tapintható, hanem megszagolható is, és különböző illatokban pompáznak. A makettek mellett magyarázó hanganyag segít eligazodni a tárlaton.
Láthatatlan kiállítás
Az interaktív kiállításon teljes sötétségben, a tapintás, a hangok, az illatok és az egyensúlyérzékelés segítségével tudnak tájékozódni a látogatók.A különböző, speciálisan berendezett és teljesen besötétített helyszíneken különböző élethelyzetekbe kerülnek a látogatók, a városi forgatagban való közlekedéstől kezdve a vásárláson át az ebédfőzésig. A kiállítás kifejezetten látók számára készült, egyfajta érzékenyítő kezdeményezésként, hogy megtapasztalják, milyen érzés látás nélkül élni, miközben a többi érzékük felerősödik. Az egyórás programon vakok vagy látássérültek kísérik végig a látogatókat, ezzel is közelíteni igyekezve a nem látók és a látók világát, miközben megmutatja, hogyan érthetők meg és segíthetők a látássérült személyek.
Nem adom fel kávézó és étterem
A 2016-ban nyílt, fogyatékkal és nem fogyatékkal élő emberek integrációját megcélzó, akadálymentes kávézó különböző művészeti programokkal várja az érdeklődőket. A megvalósuló programok (filmklubok, koncertek, író-olvasó találkozók) nagy része a fogyatékos élethelyzettel is kapcsolatban áll, vagy a téma, vagy az előadók szempontjából.
The Apothetae
Az első külföldi példa egy New York-i székhelyű társulat , ahol a fogyatékkal élők tapasztalatát feltáró és megvilágító műveket visz színpadra. Azzal, hogy láthatóvá teszik a fogyatékkal élők emberi hatását a történelem során, hisznek abban, hogy a művészi folyamat együttműködő és átalakító ereje révén gyakorolható az empátia, megváltoztathatók a felfogások és új közösségek kovácsolódhatnak, vallják. Az Apothetae integrált társulatként fogyatékkal élő és nem fogyatékkal élő színészeket egyaránt foglalkoztat. A nem fogyatékkal élő színészeket és drámaírókat arra kérik, hogy írják és mondják el azokat a dolgokat a fogyatékkal élőkről, amelyekről úgy gondolják, hogy nem kellene, mivel szerintük csak őszinte interakció és együttműködés révén lehet megváltoztatni a megszokott felfogást, és új módját elérni egymás létezésének és látásának.
Sok vak és gyengénlátó ember a műalkotások hangos leírásán keresztül tapasztalta meg a művészetet, akár múzeumok rögzített kommentárjai, akár barátok valós idejű magyarázatai révén. Ez azonban megakadályozhatja őket abban, hogy saját maguk értelmezzék a műalkotásokat. Szerencsére az érdekvédők új megoldásokat dolgoztak ki, és tapintható módszereket hoztak létre a művészetkedvelők számára, hogy a látást érintéssel helyettesítsék. Íme néhány módszer, amellyel a művészet világszerte hozzáférhetőbbé válik a vakok és gyengén látók számára.
Képzőművészet 3D-nyomtatással
A 3D-nyomtatás a művészetet hozzáférhetőbbé teszi azáltal, hogy a híres műalkotások megfogható változatát hozza létre. A vakok és a gyengénlátók, akik közül néhányan még soha nem láttak olyan műveket, mint a Mona Lisa vagy a Sikoly, most már tapintással is felfedezhetik ezeket az ikonikus alkotásokat. Az egyik élenjáró cég a 3D Photoworks, amely történelmi festmények és modern fényképek tapintható változatait készíti 3D-nyomtatással. Az általuk készített darabok érzékelőkkel is rendelkeznek, amelyek a mű hangos leírását aktiválják, amint az ember megtapogatja az adott művet. A 3D Printworks Észak-Amerika-szerte múzeumokba vitte el művészetét, de végül olyan művészetkedvelők számára is elérhető lehetőségeket kíván biztosítani, akik nem tudnak bejutni Észak-Amerika mind a 35 000 múzeumába.
Tapintható tárlatvezetés a Louvre-ban és a Metropolitanben
A múzeumok elkezdték használni az érintést (sőt, még a szaglást is), hogy a látással nem rendelkezők számára is lehetővé tegyék a művészet megtapasztalását. Számos múzeum és galéria kezdett el kifejezetten a tapintást hangsúlyozó tárlatvezetést tartani, amelyeken a vakok és gyengén látók megérinthetik a híres műalkotások másolatait. A párizsi Louvre, valamint a New York-i Guggenheim és Metropolitan Művészeti Múzeum mindegyike létrehozott tapintható tárlatokat, ahol a látogató megérinthetik a műalkotásokat vagy a híres művek másolatait. A kezdeményezés célja, hogy a vakok vagy gyengén látók ne a szemükkel, hanem az agyukkal „lássanak”.
A Braille-írás beépítése a képzőművészetbe
A New Yorkban élő Roy Nachum művész vizuális művészetet készít a látássérültek számára, ahogy ő nevezi. Azok számára, akik nem látják Nachum szemet gyönyörködtető alkotásait, a műalkotások felületére Braille-írással borított költői írások készültek. Hogy kiemelje munkájának tapintható jelentőségét, Nachum hamuval is beborítja műveit, ami ujjlenyomatnyomokat hagy a művön, amikor valaki elolvassa a Braille-írással írt üzeneteket. A hátrahagyott ujjlenyomatok a művével való emberi kapcsolat egyfajta dokumentációjaként működnek. Nachum innovatív interaktív művészeti formája lehetővé teszi, hogy más, de ugyanolyan erőteljes módon tapasztalja meg mindenki ugyanazt a művészetet.
