A kiszáradt Velencei-tó csak egy a sok tünet közül – mit tehetünk mi a vízhiány ellen?
Öt évtized után először rendeznek ilyen konferenciát március 22-én, a Víz világnapján kezdődő, az ENSZ 6. fenntartható fejlődési célja, a tiszta víz és köztisztaság megvalósítását is célzó esemény jelentőségét azonban nem az adja, hogy milyen régen volt utoljára hasonló, hanem azok a vészjósló, a globális vízválságra utaló adatok, amiket összegyűjtöttek ebből az alkalomból. Például, hogy
És ezek csak a konferencia öt fő témájának egyikéhez, a Víz az egészségért című fejezethez kapcsolódó adatok, amivel arra hívják fel a figyelmet, hogy a biztonságos ivóvíz, a köztisztaság és a higiénia nélkülözhetetlen az emberiség egészsége szempontjából, és ha ezek mindenki számára adottak, éves szinten 829 ezer ember életét lehetne megmenteni. Ehhez azonban a jelenlegi fejlődési ütem négyszeresére volna szükség.
Vannak elgondolkodtató adatok a többi témához is, így például a fenntartható fejlődés és a víz témájában kiderül, hogy a jelenlegi vízhasználat 2050-ig várhatóan további 20–30 százalékkal nő, ám maga az erőforrás véges, és
a globális vízellátás és vízigény közötti különbség 2030-ra eléri a 40 százalékot, ha a jelenlegi mederben folyik minden tovább.
A legnagyobb vízfelhasználó egyébként a mezőgazdaság: amely az összes vízkivétel 72 százalékát igényli, miközben a háztartások és szolgáltatások 16, az ipar pedig 12 százalékot.
A klímaváltozást nézve a víz kulcsszerepet játszik a természeti katasztrófákban is, ezek kétharmada kapcsolódik hozzá – áradások, esők, hurrikánok formájában –, és 700 milliárd dolláros gazdasági kárt okozott az elmúlt 20 évben. Eközben fenyegetően gyors változások tapasztalhatók a vízbázisokon: 2000 óta 134 százalékkal nőtt az árvizek gyakorisága, és 29 százalékkal az aszályos időszakok hossza. Ez alól Magyarország sem kivétel.
Az elmúlt 300 évben elpusztult a világ – a biológiailag legváltozatosabb ökoszisztémák közé sorolt – vizes élőhelyeinek 85 százaléka, amelyek a növény- és állatfajok 40 százaléka számára biztosítanak szaporodó- és élőhelyeket, mindezek a változások hátterében pedig három fő mozgatórugó áll:
A probléma globális volta ellenére egyelőre kevés a gyakorlati együttműködés, és jóllehet a felszíni vizeken összesen 153 ország osztozik világszerte, a tavaly megvizsgált 129 ország közül csupán 21 ország jelezte, hogy megállapodást kötött szomszédaival minden ilyen víztest közös kezeléséről.
Az ENSZ-konferencia így külön figyelmet fordít többek között a közös fellépésre, a vízhasználat hatékonyságának növelésére – különösen a mezőgazdaság esetében –, a csatornázás és megfelelő szennyvízkezelés elterjedésének gyorsítására – mivel a mezőgazdaságban használt víz mellett a kezeletlen szennyvizek jelentik a legnagyobb kockázatot a vízminőségre –, és egy fejlett vízminőség-ellenőrző rendszer felállítására – ami révén még időben fel lehet ismerni és megelőzni a súlyosabb szennyezések kialakulását.
Mint a konferencia házigazdáinak – Hollandiának és Tádzsikisztánnak – különmegbízottai írták, újra kell gondolni, hogy miként tudjuk igazságosan és hatékonyan biztosítani az éltető elemet, hogy mindenkinek legyen elég ivóvize, és elég vize a tisztálkodáshoz, hogy miként lehet megosztani a vizes természeti katasztrófák megelőzésének és az általuk okozott károk enyhítésének költségeit.
A konferencia fő célja, hogy áttekintsék a kihívásokat, megoldásokat vázoljanak fel, minél gyorsabb cselekvésre bátorítsák az összes érintett felet – legyenek azok kormányok, civilek, gazdasági szereplők vagy egyszerű emberek. Ezen kívül bemutatják a Vízügyi Cselekvési Tervet (Water Action Agenda), amelyben összegzik a kormányok, a nemzetközi szervezetek, a pénzügyi intézetek, a civil szervezetek, a tudományos közösség, a magánszektor, a jótékonysági szervezetek és más szereplők vízzel kapcsolatos önkéntes vállalásait, és majd figyelik azok megvalósulását. Ezeket a vállalásokat folyamatosan ismertetik a konferencia négy napja során.
