A kastélyosztogatás még az MSZMP hibáiból fakad – vágott vissza az államtitkár a szocialistáknak
Tizenkét nagy értékű, közpénzből felújított állami kastély ingyen magánkézbe adásáról kérdezte Tóth Bertalan MSZP-s képviselő Lázár János építési és közlekedési minisztert. A képviselő azt szerette volna megtudni, hogy mi indokolja a komoly anyagi ráfordítással nemrég felújított kastélyok elprivatizálását, miközben ezek az ingatlanok a nemzeti örökségünk védelmén túlmenően bevételt is termelnének a magyar államnak. A kiszivárgott tervek szerint a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. által kezelt összes többi, elhanyagolt állapotban lévő ingatlan azonban továbbra is állami tulajdonban marad.
Lázár Jánostól arra várt részletes választ a képviselő, hogy
A miniszter helyett Csepreghy Nándor államtitkár próbált válaszolni a kérdésekre, konkrét – pénzügyi részleteket is tartalmazó – válaszok helyett azonban csupán a rendszerváltás előtti hibák felemlegetéséig, és évtizedekkel ezelőtti hiányosságokra való mutogatásig jutott. Ugyanakkor álságosnak tartja, hogy
„az MSZMP jogutódjának képviselőiként fejezik ki aggodalmukat, annak tudatában, hogy a kérdésükben érintett kastélyokat a kommunista párt és annak helyi és országos vezetői lopták el eredeti tulajdonosaiktól. Ha ez nem lenne elegendő, a rendszerváltást követően az MSZP vezette kormányzatok talán lelkiismereti okokból, talán csak nemtörődömségből fikarcnyi figyelmet sem fordítottak az épített örökség gondozására. Tehát ezen kastélyok méltatlan helyzete többszörösen is felróható Önöknek.”
Az államtitkár úgy érvelt, hogy az épített örökség megújítása és annak méltóképpen történő bemutatása csak azért képezheti ma vitának a tárgyát, mert 2010 óta az Orbán Viktor vezette kormányzatok jelentős forrásokat fordítottak ezen épületek felújítására.
A további közpénzből történő ráfordítássokkal kapcsolatban pedig azt említette, hogy
„mindezek ellenére további tízmilliárdokról beszélünk akkor, amikor azt a kérdést feszegetjük, hogy miként lehetne méltóképpen helyreállítani a már ma is közkedvelt és egyre többek által látogatott kastélyokat és várakat.”
Szerinte nem elég egy kastélyt felújítani, azt a köz megelégedésére működtetni is szükséges, emellett meg kell vizsgálni, hogy a közfunkció megtartása mellett miként vonhatóak be privát források ezen épületek további fejlesztésébe és fenntartásába. Majd érveit cinikusan azzal zárja rövidre, hogy minden bizonnyal a szocialisták is egyetértenek majd abban, hogy
„szigorú szabályok betartásával a közfeladatok ellátásának elvárása mellett a kastélyok további fejlesztése és üzemeltetése jó kezekben lesz közös múltunkra büszke közösségeknél.”
