A húsvét a keresztények legfőbb ünnepe, de mi történik pontosan ezeken a napokon?
A keresztény vallás két fő ünnepe a karácsony és a húsvét. A kettő összefügg, hiszen az egyház tanítása szerint Isten előbb emberré vált, ezáltal tette lehetővé a halálával való megváltást (Isten nem halhat meg, csak az emberek). Habár a karácsonynak jóval nagyobb a kultusza napjainkban, vallási szempontból a húsvétnak van hangsúlyosabb jelentősége, amit a halál fölötti győzelem diadalának tartanak. Azáltal, hogy Krisztus meghalt az emberekért, olyan örökérvényű áldozatot hozott, amelynek révén valamennyien szabaddá váltunk – foglalja össze Kiss Ulrich SJ budapesti jezsuita szerzetes, aki azt is hozzáteszi, már a bibliai Ótestamentumban, a zsidó hagyományban is voltak olyan spekulációk, miszerint létezik feltámadás, de ez nem volt közkeletű, csupán a rabbik egy iskolája vallotta.
Akárcsak az advent karácsonykor, ennek az ünnepnek is megvan a maga „felkészülési ideje”, a negyvennapos, hamvazószerdán kezdődő és nagyszombaton végződő böjt. Tulajdonképpen egy teszt, ami a „kis szenvedésekről” és Krisztus emberekért hozott áldozatának tudatosításáról szól. Ahogy az atya rámutat, korántsem csak az itt a lényeg, hogy a hívektől elvárják a péntekenkénti hústilalmat, a nagyböjti cselekedetek közé bármi tartozhat, ami közelebb visz Istenhez és a többi emberhez egyaránt.
A nagyböjt csúcsát a nagyhét jelenti, ami idén az április harmadikai hétfővel kezdődött, és öt nappal később, nagyszombaton ér véget. Keresztény szempontból első kiemelkedő eseménye a nagycsütörtök, az egyik legfőbb szentség, az Eucharisztia megalapításának emléknapja – ekkor, az utolsó vacsorán mondta a kenyérre és a borra Jézus, hogy „ez az én testem és vérem”, még a szenvedése előtt ünnepélyesen beavatva tanítványait. Ezen a napon adják át a templomoknak a krizmát, azaz a bizonyos szertartásokhoz használt szent olajat, a papok pedig megerősítik esküjüket a püspöknek.
Nagypéntek Krisztus szenvedésének napja, amikor keresztre feszítették és kínok között meghalt, majd élettelen testét sírba tették. A hagyomány szerint nagypénteken a katolikus templomok harangjai elnémulnak, „Rómába mennek”, Krisztus koporsóját pedig (benne a képével vagy szobrával) felállítják az imahelyeken. Szokás ekkor a keresztútjárás is, amely során felidézik szenvedésének 14 állomását, avagy stációját.
Már az eddigiekből is látszik, hogy a szenvedéstörténet felelevenítése, „újrajátszása” igen hangsúlyos eleme ennek az időszaknak. A passió azok számára sem ismeretlen, akik nem keresztények, hiszen rengeteg, világszerte ismert képzőművészeti, zenei vagy filmes alkotásban dolgozták fel, amelyek részei a kulturális közkincsnek. Talán meglepő, de Krisztus gyötrelmes megpróbáltatásainak és kereszthalálának folyamatát már virágvasárnap felolvassák evangéliumként, egy héttel a tulajdonképpeni megtörténte előtt, így is segítve a híveket a lelki rákészülésben, sok helyen dramatizált formában előadva. „Ha nem érezzük át a szenvedést, akkor azt is nehéz átélni, milyen nagy szabadságot adott a húsvét – az egyik átélése segíti a másik megértését”, fogalmaz Kiss Ulrich SJ.
A csöndes nagyszombatra Jézus tehát már halott, eltemették. Ez a gyász napja, amikor a hívek a templomokban felállított „szent sír” előtt imádkozhatnak. Ezen az estén vagy vasárnap hajnalban zajlik a katolikus vigília, azaz a virrasztás tűzszenteléssel, szentírási részek felolvasásával, a keresztségi fogadalom megújításával. Lényegében mindegy, hogy estére vagy hajnalra időzítik, a fő, hogy sötétben kell elkezdődnie – ez a mozzanat a Krisztus halálakor a világot beborító éjszakát jelképezi. A megszentelt tűzzel meggyújtott, szimbólumokkal díszített húsvéti gyertya ugyancsak a Megváltóra utal, aki győztesen tért vissza a halál országából. E szertartás keretében, csengőszó kíséretében a Rómából hazatért harangok is megszólalnak, a vigília után pedig, vagy vasárnap, a mise végeztével körmenetet tartanak.
A feltámadás húsvétvasárnap reggelére már mindkét időbeli változat szerint megtörténik: Jézus elhagyta sírját és megmutatkozott tanítványainak, ennek kegyelméből nemcsak a keresztények közössége, hanem az egész világ részesül. Ez a nap már nem a szenvedésé, hanem az örömé; jelentőségét jól mutatja, hogy a pápa ekkor tartja a vatikáni Szent Péter téren ünnepi miséjét, amelynek során elmondja hagyományos húsvéti üzenetét és Urbi et orbi apostoli áldását. A latin kifejezés szerint a katolikus egyházfő a városhoz (tehát Rómához) és a világhoz is szól, és szokásos ilyenkor, hogy több nyelven, így magyarul is köszönti a híveket, valamint az is, hogy a világban zajló aktuális, nem ritkán politikai szempontból is jelentős eseményekre reagál. A 2013 óta regnáló Ferenc pápa például a koronavírus-járványt, az Ukrajnában dúló háborút vagy a szíriai helyzetet is beépítette már ilyenkor mondott beszédeibe.
A húsvétvasárnapi szertartásnak része a hívek által hozott, a böjt lezárultával immár bőségesen fogyasztható ételek-italok (bárányhús, sonka, kalács, tojás, bor) megáldása is. A rákövetkező húsvéthétfő nem kötelező ünnep – bár Magyarországon munkaszüneti nap –, inkább az ünnep meghosszabbítása, hagyományos miserenddel és főleg a világi szokásoknak, így a locsolkodásnak fenntartva.
