A határon túl több a cukor, nem is sokkal drágább, mégsem ezért járnak magyarok külföldre vásárolni
“A Révkomáromi Kauflandot tudom ajánlani.”
“Szlovákia. Párkány.”
“Aldiban 10 kg-ot lehet venni egyszerre.”
Ilyen és ehhez hasonló tippeket kapott valaki a Facebookon arra a közelmúltban arra a kérdésre, honnan szerezzen be cukrot a befőzéshez. Egy méhész csoportban pedig ausztriai vásárlást javasoltak annak, aki méhei etetéséhez (ez bevált gyakorlat a méz kipergetése után) keresett nagyobb mennyiségű cukrot. A januárban bejelentett, majd többször is meghosszabbított hatósági áras – és ily módon a piaci árnál jóval olcsóbb – termékek körébe sorolt kristálycukor ugyanis a legtöbb hazai üzletben már csak korlátozott mennyiségben érhető el.
Nem reprezentatív szerdai, nyugat-magyarországi körképünk alapján a komáromi Pennyben éppen kifogytak belőle, de a többi üzletben – beleértve a kisalföldi kisfalvak helyi Coop üzleteit – szinte mindenütt volt kristálycukor, legalább 1-2 csomagnyi a polcon, vagy legalább a raktárban, igaz ezekben – a Pennyvel ellentétben, ahol 3 kilogramm a maximális megvásárolható mennyiség – csak 1 kilogrammot lehet egyszerre venni.
A cukorhiányt hetek óta érzik a kereskedők (és a vásárlók). Előbbiek a hatósági árnál jóval magasabb áron kénytelenek beszerezni a cukrot, amire már a nagykereskedők is mennyiségi korlátozást vezettek be.
Logikus ötlet tehát, hogy ha valaki biztosra menne, akkor nagyobb mennyiségű cukorért átruccanjon valamelyik szomszédos országba. Ez persze többletköltséggel is járna, de nem olyan jelentősen: a nálunk is jól ismert diszkontláncok – Lidl, Aldi/Hofer ausztriai üzleteiben 75 eurócentért (középárfolyamon, cikkünk írásakor ez 303 forint) mérik, a Billában pedig 89 eurócentért (360 forint) kaphatjuk meg a hazai polcokhoz képest bőségesebb mennyiségben rendelkezésre álló cukrot. Az ársapkás termékek ára itthon üzlettől és lánctól függően 230-290 forint körül alakul, vagyis szerencsés esetben csak 10 forinttal kellene többet fizetni egy kilójáért.
A bevásárlóturizmus azonban nem emiatt működik. “Mindig nézzük, mit akciózik a Billa, és megyünk. A múltkor is volt spagetti 80 centért” – mondta Erika a répcevisi Coop előtt. Szerinte megéri Ausztriában vásárolni, és ezt a véleményét mások is osztják a környéken lakók közül. Volt olyan helyi, aki azt mesélte, hogy kint dolgozó ismerőse szokta értesíteni az akciókról. A hvg.hu által megkérdezettek egyetértettek abban, hogy leginkább a minőség miatt járnak át. Így vélekedett az a magyar nő is, aki a felsőpulyai (Oberpullendorf) Hofer előtt pakolt lekvárokat és mosószereket autójába. Ő ugyan nem pont emiatt ruccant át, csak ha már más ügyben erre járt, nem hagyta ki a lehetőséget. Cukrot azonban nem vett, azt mondta, hogy sem ő, sem édesanyja – aki rajong az itt vásárolt lekvárért – nem főz már be.
A hazai cukorhiány okai többrétűek, benne van az is, hogy
Cukordeficit
Az egész Európát érintő cukordeficitről már Dorogi Árpád, a Cukorrépa Termesztők Országos Szövetségének (CTOSZ) elnöke beszélt a hvg.hu-nak, aki szerint a korábbi évek alacsony árai nyomán szorult vissza a cukorrépa termőterülete.
Ez Magyarországon is így történt, ahova a más uniós országokban megtermelt cukorfelesleget nyomott áron hozták be korábban, és így a termelők csak kiemelkedő termésátlag esetén jutottak számottevő jövedelemhez. Emellett az egyetlen hazai cukorgyár is évekig veszteségesen termelt. Mindez fékezte a piacot, és sok termelő inkább a jobb jövedelmezőséggel kecsegtető, más növényekre állt át.
Magyarországon a 2015-ös 15 600 hektárhoz képest idén már körülbelül feleakkora területen 8600 hektáron termelnek hazai felhasználásra (további ezer hektáron pedig horvátországi exportra) cukorrépát. Eközben az évi 300 ezer tonnás hazai fogyasztás messze meghaladja a 80 ezer tonnás helyi termelést, és ez az arány nagy valószínűséggel már idén sem javul.
Az eleve lecsökkent termőterületen ugyanis az aszály miatt még kevesebb termésre lehet számítani. Az elnök úgy becsüli, hogy a kevesebb mint félmillió tonnás várható cukorrépatermésből jó ha 60-65 ezer tonnányi cukor állítható majd elő, ami a hazai fogyasztásnak alig az ötödét teszi ki. Ez persze még változhat, ha augusztus-szeptemberben sok vizet kapnak a jelenleg elfeküdt, kókadt leveleit a földre eresztő, az ilyenkor szokásos méretüknél átlagosan 20-30 százalékkal kisebb növények.
A gyártási kapacitások ugyanakkor lehetővé tennék, hogy akár a hazai fogyasztás harmadát is hazai alapanyagból állítsuk elő, de ehhez több területen kellene cukorrépát termelni. Az elnök jelezte, hogy a folyamatosan emelkedő árak – idén májusban már 442 eurót adtak egy tonna cukorért, ami 13 százalékkal magasabb az egy évvel korábbi árnál –, az azonnali piacon a korábbi évek áraihoz képest majdnem a duplájáért forog az áru, és a cukorrépa ára is emelkedik: a tavalyi 26 után idén 30 euró a tonnánkénti ár.
Ez az áremelkedés összefügg a termelési költségek növekedésével – drágult az üzemanyag, a műtrágya, a vetőmag, a gépek beszerzése és karbantartása, a földbérleti díj –, és várhatóan folytatódik. Az elnök szerint ha 50 euró fölé megy a cukorrépa tonnánkénti ára, a költségek növekedése pedig lelassul, akkor – a meglévő támogatások megtartásával – jövedelmezővé válhat a cukorrépa termelése, és ez több termelőt ösztönözhet arra, hogy nagyobb területen vesse a cukorrépát.
