• 2023 január 31.

A hatalom előbb felülírta a debreceniek akaratát, most pedig megszégyeníti az akkugyár ellen tüntetőket

Semmi nem igaz az aggályokból. Globalista érdekek vezérlik az akkumulátorgyár elleni megmozdulást, hogy a gazdaságilag jelentős beruházások inkább más országokban épüljenek meg. A baloldal amerikai pénzből buszoztatja a tiltakozókat. A magyar zöldek hazaárulók.

Ha valaki a kormányközeli valóság buborékjában él, és meg akarja tudni, mi történik a Debrecenbe tervezett kínai akkumulátorgyárral kapcsolatban, ezzel találja szembe magát.

A piacvezető CATL gigaberuházása megkerülhetetlen téma lett az elmúlt hetek hazai híreiben: bár a történet két évre nyúlik vissza, a gyárral kapcsolatos közmeghallgatások, tüntetések és a belengetett népszavazási kezdeményezések országos szintre emelték az akkumulátorgyárak ügyét – többek között azért is, mert a kormány korántsem csak ezt az egy akkuüzemet tervezi az országba hozni, hanem tucatnyit. Közülük egy már meg is épült a Pest megyei Gödön, az ottani üzemmel kapcsolatos tapasztalatok pedig pontosan alátámasztani látszanak mindazt, amitől a debreceniek egyelőre csak tartanak.

Az aggályok sora hosszú, de röviden nagyjából a következők:

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy önmagában nem az akkumulátorgyártó üzemekkel van baj, és az sem rossz befektetés, ha a kormány olyan gazdasági szektorokat helyez előtérbe, amelyek a következő évtizedekben meghatározók lesznek. A mostani demonstrációkhoz vezető problémák esszenciája viszont az, hogy a kormány hosszú távú, de elő nem készített stratégiai céljaival a lakosság érdekei sérülnek.

S míg az ellenzéki Budapest anyagi kivéreztetése és propagandacélokra használata nem jár az arcvesztés kockázatával, addig

Debrecenben, Gödön és bármely tervezett üzem városában joggal érezhetik úgy még a fideszesek is, hogy a rendszert az ő véleményük és jóllétük nem érdekli, csak a saját hatalmi céljai.

Rakják át Felcsútra, ha annyira biztonságos az akksigyár - forrtak az indulatok a debreceni lakossági fórumon

Európa legnagyobb akkugyára épülhet Debrecenben, de az ott élőknek nincs lehetősége megakadályozni a beruházást. Legalábbis a hétfői közmeghallgatáson nem derült ki, hogy akár egy kis halvány reménysugár is lehetne a beruházás megakadályozására, vagy legalább a költöztetésére. A polgármesternek sem lehet túl sok beleszólása a kormány kínai akkugyár debreceni megépítéséről való egyeztetésekbe, a jelenlegi hatósági engedélyeztetésekbe meg végképp.

Beismerő vallomás

A kormány nagyon kényes arra, amikor az emberek nem a kormánypropaganda által keretezett valóság alapján próbálnak a saját dolgaikról dönteni, pláne ha valaki kimondja a népszavazás szót egy olyan ügyben, amelyben a népnek ténylegesen érdeke fűződne a szavazáshoz. Így volt ez akkor, amikor a Fidesz évtizedes álmáról, a budapesti olimpia szervezéséről derült ki, hogy a budapestiek szeretnének inkább egy népszavazást róla, mielőtt az ükunokáinkat is adósságba vernék miatta – így még az előtt lefújták az egészet, a Momentum összehozta volna a NOlimpia-népszavazást. Vagy amikor 2018-ban az ellenzéki pártok azért fogtak össze, hogy Tarlós István terveivel ellentétben, teljesen akadálymentesítve újítsák fel az M3-as metrót, és az akkori fideszes városvezetés inkább egyeztetésbe kezdett, mintsem bevállalta volna a (helyi) népszavazással járó arcvesztést.

A kormány azonban 2023-ban más utat választott, és ahelyett, hogy a helyi aggodalmakat - köztük akár saját szavazóiét - észlelve lassított volna, érvelt volna, vagy észszerűsítette volna a terveit, inkább támadásba lendült. Az attitűd nem meglepő: a hvg360-on hosszan foglalkoztunk azzal, hogy a gazdasági válság és a külpolitikai hontalanság miatt sarokba szorult kormány úgy fest, kritikusai teljes megsemmisítését tűzte ki célul erre az évre, egyúttal pedig a 2024-es választásokra.

A rendszer és hozzá hű médiája szinte pontosan ugyanúgy reagált a debreceni és gödi akkumulátorüggyel kapcsolatos megmozdulásokra, ahogy tette a tanár-diák tüntetések esetén:

a tiltakozás elbagatellizálásával és politikai besározásával.

Az elbagatellizálás most abból áll, hogy tudomást sem vesznek a létező aggályokról, vagy pongyolán alátámasztott érvelésekkel próbálják cáfolni őket. Ilyen volt a mandineres Szilvay Gergely cikke, amely arra jutott, hogy az aggodalmakból "szinte semmi" nem igaz, miközben azok nagyobbik részére meg sem próbált választ adni, amire pedig igen, ott nem támasztotta alá forrásokkal. A kormányközeli figurák azt hangsúlyozzák, hogy a beruházások hatalmas gazdasági hasznot hajtanak és rengeteg munkahelyet teremtenek (ezek mérlegre helyezéséhez továbbra is ajánljuk a cikk elején olvasható felsorolást), és különböző nemzetközi példákat hoznak fel azzal kapcsolatban, hogy máshol tárt karokkal várták a CATL gyárait akár olyan politikusok is, akik a magyarországi ellenzékhez hasonló elveket vallanak.

Emellett azonban a beszélő fejek, a Magyar Nemzet hasábjaitól a Megafon-pokémonokig egytől egyig azt magyarázzák, hogy nemzeti érdek fűződik a távol-keleti multik magyarországi beruházásaihoz, aki pedig ezzel szembemegy, az minimum sorosista.

Ebből következik a másik narratíva, ami jelenleg dominálja a szélsőjobboldali közbeszédet.

Bármilyen, a kormány számára kellemetlen társadalmi megmozdulás szerveződik Magyarországon, a Rogán-művek igyekszik mihamarabb bekötni az évtizedes propaganda-kánonba.

Az alternatív valóság gráfján épeszű ember már követni sem tudja az éleket, de a csúcsok között megkerülhetetlen Soros György, az NGO-k, a globalisták, és legfőképp a hazai, mára „dollárbaloldal”. Az akkumulátorgyárakkal kapcsolatban is ők bukkannak fel, az okfejtés pedig valahogy így fest:

Itt tartunk tehát: miután a helyi közösségek felfogták, hogy a kormány akkunagyhatalmi törekvései káros hatással lehetnek az életükre, az állampárt válaszként rohamtempóban elhelyezte őket is a propagandában.

Szóval, ha nem lenne világos: a mikepércsi anyukák, akiknek az otthonai mellé Európa legnagyobb akkumulátorgyártó üzeme épülhet fel, valójában Soros György emberei.