A friss Oscar-díjas Michelle Yeoh elmondta, milyen trauma határozza meg az életét
„A krízis, amely megváltoztatta az életemet 8 év után még mindig zajlik bennem” címen írt véleménycikket a New York Timesban Michelle Yeoh; a cikk rögtön azután, reggel megjelent, hogy a malajziai születésű, pályáját Hongkongban kezdő, ma már Amerikában élő hatvanéves színész megkapta a legjobb női főszereplő Oscar-díját a Minden, mindenhol, mindenkor című filmben nyújtott alakításáért. Ezzel egyébként történelmet írt: noha már 95. alkalommal adták át az Oscar-díjakat, most először nyert ebben a kategóriában ázsiai színésznő.
„Az életem nyolc éve megváltozott, amikor egy pillanat felrázta azt, ahogyan a világra nézek” – írja a cikkben az ENSZ jószolgálati nagyköveteként is dolgozó Yeoh 2015. április 25-éről. Ekkor partnerével épp Nepálban tartózkodtak az ENSZ megbízásából. „Hirtelen azt éreztem, hogy durván remegni kezd a föld. Halálos földrengés dúlta fel az országot. Sosem éreztem még olyan félelmet és pánikot, mint aznap” – írja, hozzátéve, hogy meg sem tudott állni a lábán, mászva kellett eljutnia az ajtóig, majd órákon keresztül nem is volt szabad semmilyen épületbe belépniük, mert nem lehetett tudni, melyik elég erős ahhoz, hogy ne dőljön össze. Végül két napig a reptéren kellett várakozniuk, mert a hoteljükbe sem térhettek vissza.
„Voltam olyan szerencsés, hogy egy karcolás nélkül éltem túl a napot, mégsem maradtam érintetlen – írja. – Annak a napnak a hatása máig velem van.” Végül három héttel, majd egy évvel később is visszatért, hogy segítsen a helyreállításokban.
Mint írja, most, a szíriai és törökországi földrengésekkor is ezek az emlékek jártak a fejében, látva, hogy Szíriában millióknak lenne szüksége humanitárius segítségre, és rengetegen vannak, akiknek nincs lehetőségük újraépíteni a családjaik otthonait, így hajléktalanokká váltak. Yeoh azt írja: az ilyen katasztrófákat mindig a nők és lányok szenvedik meg a legjobban, ők térhetnek vissza a legkésőbb az iskolába, vagy juthatnak létfontosságú ellátáshoz, tiszta vízhez, vakcinához, tanácsadáshoz, és a nők kapnak legkésőbb munkát vagy kölcsönt is. Szíriában pedig 40 ezer nő fog szülni a következő hónapban úgy, hogy eközben nem fognak hozzáférni a legalapvetőbb higiéniai ellátáshoz, és rengeteg, az utcára kényszerült nő van kitéve a szexuális erőszak veszélyének.
Márpedig, mint írja, a nők szerepe hatalmas a közösségek fenntartásában, így az ő jogaik biztosítása is kulcsfontosságú lenne a helyreállítási folyamatokban, ahogy a digitális egyenlőtlenségek terén is csökkenteni kellene a nők hátrányát. Mindezek érdekében fontos lenne befektetni a nők oktatásába is, mindezt már csak azért is, hogy a következő katasztrófák után mindenki jobb eséllyel indulhasson.
Hatvanéves vagyok, és most kaptam meg az első Oscar-díjamat. Tudok ezt-azt a kitartásról, és nagyon jól tudom, mit vár el a társadalom a nőktől
– írja Yeoh, és hozzáteszi: ha egyvalamire tudja használni a hirtelen jött reflektorfényt, az az, hogy felhívja a figyelmet azokra a nőkre, akik segítenek a közösségek újraépítésében, akik gyerekeket és időseket gondoznak, és akik ételt tesznek az asztalra. „Bizonyosodjunk meg róla, hogy ne felejtsük ki őket azokból a döntésekből, amelyek őket érintik a leginkább.”
