2023. szeptember 1-jén negyvenéves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Szedlák Ádám újságíró, akit online közösségekben többnyire “Kelt” néven ismertek.

Szedlák Ádám rendkívül kíváncsi ember volt: a társadalom, a tudomány, a kultúra, a gazdaság és a technológia kereszteződésében állva minden érdekelte, ami ezeket és főleg ezek egymásra hatását vizsgálja. A digitális kultúra egyik hazai úttörője és elemzője, valódi reneszánsz ember.

Internetes világpolgár volt a lehető legjobb értelemben, talán még saját maga is túlságosan online személyként definiálná magát. Az internettel nőtt fel, az internet formálta az életét és adott kenyeret neki. És részben itt találta meg a kedvenc közösségeit, legyen szó kartográfiáról vagy a brutalista építészet rajongóiról. Ismerte és szerette ezt a környezetet, nem csoda, hogy még a chatplatformok személytelen felületén is át tudott ütni a személyisége - ő ebben a médiumban volt natív. Nem véletlen, hogy a kis platformok, az RSS, a blogok és podcastok nagy rajongója volt, saját projektjeit is mindig igyekezett ilyen alapokra helyezni.

Nem lehetett neki olyan sztorit mesélni, ami ne keltette volna fel az érdeklődését és fejben (vagy munkában) nem fonja azt tovább. Pohly Ferenccel közös Meti Heteor podcastja, illetve a 2016-ban indított Rakasz hírlevele örök mementója marad ennek a széles, művelt elmének.

Újságíróként pályája kezdete óta a “marketing bullshitek”, a lényegi információkat szándékosan háttérbe szorító sallangok nagy ellensége, akinek kevés a türelme a sarlatánok és a hype-lovagok iránt, és még kevesebb volt a türelme a féltudású magyar elittel szemben. Aggasztotta a magyar technológiai és tudományos sajtó évtizedes mélyrepülése, amelynek sokszor nincs ideje, tehetsége, képessége feltenni a legfontosabb kérdéseket. Sokszor ezért tette fel ő: felkutatta és mikrofonvégre fogta azokat a magyar szakértőket, akik világszínvonalú munkát végeznek, de tevékenységük itthon valamiért nem kap elegendő figyelmet.

Hitt az egyenlőségben és az elfogadásban: hogy ez pontosan milyen politikai címkének felel meg, az nem érdekes, de mindig harcosan kiállt a privilégiummal nem rendelkezők, a társadalom szélére sodródottak mellett. Technológiai kommentátorként különös érzékenységgel vette észre és tartotta számon, hogy az innovációt hogyan sajátítja ki a hatalom (legyen az a helyi, kínai vagy kaliforniai) a saját céljaira és hogyan használja fel azt a meglévő struktúrák megőrzésére. A médiaipar üzleti részéhez is hozzáértéssel szólt hozzá, az Index.hu történetéről például angol nyelvű elemzést készített, bár összességében a médiabiznisz mindig kevésbé érdekelte, mint a tartalomgyártás és -disztribúció.

Hatalmas kisérletezőként ezernyi platformon készített ezernyi tartalmat, leginkább maga és a közösségei szórakoztatására, a legritkábban kereskedelmi megfontolásból - így például a Meti Heteor is kizárólag a látogatóktól fogadott el támogatást, szponzoráció, hirdetés sosem jelent meg bennük. A támogatók által finanszírozott Rakasz Extra pedig ingyenesen elérhető maradt mindenki számára.

A kollégák számára talán végtelen önzetlensége hagyja a legmélyebb nyomot. Hatalmas személyes kapcsolati hálóját boldogan osztotta meg bárkivel - mindig örömmel közvetített az ismerősei és barátai között. Pályakezdőknek pedig rengeteg tanáccsal, ajánlással, közvetítéssel egyengette a karrierjét.

Akár írott, akár hangzóformátumú anyagokat készített, mindig az embert kereste a technológia és a termékek mögött: azt vallotta, hogy az eszközöket és technológiákat egyaránt az ember használja, aki sokkal-sokkal érdekesebb, mint az alkotásainak összessége. Remélem, hogy Ádámot is ezzel a mércével méri majd az utókor: több volt ő, mint a keze alól kikerülő médiatermékek színes csokra.

Gálffy Csaba, Pohly Ferenc, Straub Ádám