A boltoknak előírt akciózás egy újabb politikai akció, és nem fogja leszorítani az inflációt
Nem csak az árakba szól bele a kormány, hanem az áruházláncok akciózásait is megregulázza – jelentette be a csütörtöki kormányinfón Szentkirályi Alexandra. Az államilag előírt akciózás keretében a láncoknak húsz termékkategóriában (például baromfihús, tojás, sajt) kell egy szabadon választott termék esetében az elmúlt 30 nap legalacsonyabb árához képest legalább 10 százalékos heti akciót indítani.
További szigorítás, hogy az árstopos termékek nem tartozhatnak a kötelező akció alá.
A lépés, amely legkésőbb július elsejétől lesz hatályos, csak a nagy láncokat érinti, a kisboltoktól nem várják ezt el – mondta el Szentkirályi.
Utóbbi szép gesztusnak tűnik azokkal a kisboltokkal szemben, amelyek eddig is jobban megszenvedték a forgalmuk nagyobb hányadát kitevő árstopos termékek beszerzési ár alatt előírt értékesítését. Segíteni azonban nem fog rajtuk, hiszen a kötelező akció tovább növelheti a nagyok árelőnyét és így a forgalmukat is.
Más kérdés, hogy az infláció letörésének sem ez lesz a leghatékonyabb eszköze. A 10 százalékos akciózás nagy akciónak nem minősül – a boltláncok heti hirdetéseiben ennél nagyobb kedvezményeket láthatunk, ráadásul jellemzően több mint száz termék esetében.
Ennél keményebb feladatnak tűnhet az, hogy húsz termékkategória mindegyikében akciózni kell, ám néhány lánc akciós újságját végigfutva azért az látszik, hogy kevés olyan kategória van, amelyik most kimarad egy ilyen heti kampányból. Jellemzően ilyen a tojás - de az úgyis árstopos, szóval a kötelező akció úgysem vonatkozna rá.
Ha már árstop: ott megint nyitott kapukat dönget a kormány, hogy hatósági áras termékeket nem lehet akciózni – azok esetében vélhetően örülnek a láncok, ha olcsóbban tudják beszerezni és így kisebb veszteséggel adják el a termékeket. Mellesleg, ha júliustól indul az akció, ahogyan tervezik, elképzelhető, hogy már nem is lesznek ársapkák, hiszen a jelenlegi állás szerint azok június 30-ig maradnak hatályosak.
Hosszabbítást persze láttunk már elégszer, de az is tény, hogy a kormány ezt eddig mindig azzal indokolta, hogy az infláció még nem lassult le eléggé, hogy kivezethessék. Ezt nehéz cáfolni: az elmúlt három hónapban az infláció átlagos mértéke 25,7 százalékról 25,2 százalékra, vagyis mindössze fél százalékponttal tudott csökkenni, az élelmiszerek esetében sem sokkal nagyobb a visszaesés: a januári 44 százalékról csupán 42,6 százalékig tudott csökkeni,
annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban olyan szinten álltak neki akciózni az áruházláncok, hogy az már a kormányfő figyelmét is felkeltette.
Attól az apróságtól most tekintsünk el, hogy a KSH adatfelvételénél nem az akciós, hanem a teljes árat veszi figyelembe. De bármelyik vásárló a saját blokkján is láthatja, hogy az akciók ellenére nem látni az általános árszint csökkenését.
Vagyis nem az akciózás hiánya a baj, hiszen – a „vajháború” és a „sajtháború” ellenére – nem tudnak csökkenni eléggé az élelmiszerárak. De akkor miért?
Arról komoly vita folyik még a kormány és a jegybank között is, hogy az árstopok segítik vagy gátolják az infláció letörését, és miközben a kereskedők növekvő alapanyagköltségekkel, rezsivel és bérekkel indokolják az áremeléseket, a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy valójában spekulációról van szó, amivel megkárosítják a vásárlókat, miközben rekordnyereséget érnek el. Ehhez érdemes persze hozzátenni, hogy
az áremelkedésekkel a kormány is nagyot nyer.
A növekvő árak növekvő áfabevételt jelentenek a számára, miután az adórendszert szép lassan a fogyasztási típusú adók felé terelték át – persze ezzel párhuzamosan épp úgy nő az állam energia-, kamat- és munkabérszámlája, mint a magánvállalkozásoké, mégsem nevezi magát spekulánsnak a kormány. Még úgy sem, hogy megnövekedett költségeit jórészt különadókból fedezi, közte az élelmiszergyártókra kivetett netából, vagyis chipsadóból, illetve a kiskereskedők esetében jócskán megemelt, bevételarányos hozzájárulásból, amelyek szintén hozzájárultak ahhoz, hogy jó ideje EU-rekorder a magyar infláció.
A kötelező akciózás nyári indításával sem vár el sokat a kormány: ha a jelenleg fennálló feltételek nem változnak érdemben – értsd: nem lesz valamilyen okból energia-árrobbanás –, júliustól magától is jelentősen lassulhat az infláció. Ennek a magyarázata az, hogy a tavaly éppen júliustól emelkedő élelmiszer- és energiaárak ekkorra épülnek be az éves bázisba. Jó termés esetében pedig akár árcsökkenést sem lehet kizárni (az energiaárak mellett) egyes élelmiszerek esetében, vagyis simán elképzelhető az is, hogy a láncok egy egyszerű árcsökkenést fognak „állami akcióként” felpántlikázni.
A kulcs egyébként valószínűleg ez lesz majd: ahogy az árstopokról is egy államilag megdizájnolt kék táblán kell tájékoztatniuk a kereskedőknek a vásárlókat (tudják, ez az a stoptáblás plakát, ami mellett ki szokták írni, hogy az érintett termékekből mennyit lehet venni egy vásárlás alkalmával), így vélhetően
az akciós szórólapokon is fel kell majd tüntetni, hogy a kormánynak köszönhetik a vásárlók, ha a kifli 150 forint helyett 135 forintba kerül majd. Azt nem, hogy a kormánynak is része van abban, hogy a kifli ára 150 forintra emelkedett.
Szentkirályi Alexandra a kötelező akciózás ötletét azzal indokolta, hogy ezzel is „kialakulna egy árverseny”. A bolti akciós újságok helyett a kormánylapokat tanulmányozók számára ez biztos hihető érv. Más kérdés, hogy piaci verseny nemhogy már most is létezik, de azzal, hogy a kiskereskedelmi forgalom tavaly nyár óta folyamatosan csökken – most már itt is Európa-rekorder Magyarország –, a boltok között már így is egyre élesebb a verseny. Amit jó eséllyel, piaci viszonyok között sokkal normálisabb (ár)mederbe tudtak volna terelni, ha nem lettek volna olyan kormányzati intézkedések, mint amiből most egy újabbat találtak ki a Karmelita-kolostorban.
