5 ok, amiért Moszkvának érdekében állhatott az Északi Áramlat elleni támadás
Egy újabb, negyedik ponton is szivárog a gáz az Északi Áramlat vezetékből – derült ki csütörtökön. Hétfőn dán és svéd földrengéskutatók is erős lökéshullámokat érzékeltek az Északi Áramlat vezetékeinél észlelt gázszivárgások környékén, amelyekről kiderültek: robbanások voltak. A robbanások után a Gazprom bejelentette, hogy leállít minden gázszállítást, amely Ukrajnán keresztül érkezik Európába.
Ezek a vezetékek acélból és betonból készültek, körülbelül 70 méterrel a felszín alatt húzódnak az érintett területen, és párhuzamosan, két párban, több mint 1200 kilométer hosszan futnak a tengerfenéken. Éppen emiatt rendkívül valószínűtlen, hogy természetes okok vezettek ahhoz, hogy három közülük nagyjából egy időben és ugyanott kezdett el szivárogni. Ezért szinte biztos, hogy szándékos szabotázsakcióról van szó.
De kinek állhatott érdekében robbantani? Az amerikaiaknak? Vagy az oroszoknak?
Az amerikaiakra utalt Radek Sikorski volt lengyel védelmi miniszter, aki a szivárgás hírére reagálva mindössze annyit írt ki Twitteren, hogy: „Köszönöm. USA”. „Örülök annak, hogy az Északi Áramlat, ami ellen húsz évig küzdöttek lengyel kormányok, háromnegyed részben megbénult. Ez jó Lengyelország számára. Remélem, a dán nyomozók megtalálják az elkövetőket. Én pedig a magam nevében hipotéziseket állítok fel arról, hogy kinek lehetett motivációja és képessége arra, hogy ezt megtegye” – írta az atlantista politikus. A Századvég Konjunktúra Zrt. Energia-és Klímapolitika Üzletágának vezetője, Hortay Olivér is az amerikaiakra tett utalást, amikor emlékeztetett Joe Biden amerikai elnök egyik februári nyilatkozatára. Biden akkor azt mondta, hogy „ha Oroszország megtámadja (Ukrajnát), akkor nem lesz Északi Áramlat 2. Véget vetünk neki”. Az orosz állami televízió is a CIA-t hibáztatta a robbantások miatt.
Tény, az Egyesült Államoknak érdeke, hogy megszakítsa Oroszország gázkapcsolatait Európával. Ezzel meg tudnák fosztani Moszkvát attól, hogy az energiát fegyverként használja Nyugat-Európával, tehát az amerikaiak szövetségeseivel szemben, ezzel egyidejűleg pedig az oroszokra terelnék a felelősséget. Ám – ahogy arra az Orbán Viktor által kedvelt geopolitikus, George Friedman irányítása alá tartozó elemzőműhely, a Geopolitical Futures elemzője, Ryan Bridges rámutat – egy ilyen szabotázsakció rendkívül nagy kockázatot jelentene Amerikának. Már csak azért is, mert egy szövetségesének több milliárd eurós projektje ellen történne. Ha az Egyesült Államok, Ukrajna vagy egy másik, Oroszország megkárosításában érdekelt ország vállalkozna egy ilyen nagy kockázatú műveletre, az biztosan tönkretenné mind a négy állam, tehát az Oroszország ellen szövetkező szereplők közötti kapcsolatot. Ez viszont egyáltalán nem állna az Egyesült Államok érdekében, és nehezen hihető, hogy egy ekkora kockázattal járó műveletet – kis „haszonért” cserébe – a Biden-adminisztráció bevállalna.
Egy ilyen szabotázsakció azonban sokkal kevésbé lenne kockázatos a vezetékek tulajdonosának, azaz Oroszországnak. Orosz tisztviselők hónapok óta azt mondják, hogy országuk közvetve háborúban áll a Nyugattal – így ha bizonyítékok merülnének fel arra, hogy az akció mögött oroszok állnak, az még vállalhatatlan sem lenne a Kremlnek. (Mellesleg a Der Spiegel német hírmagazin értesülése szerint a CIA júniusban figyelmeztette Berlint és másokat Európában a vezetékek elleni lehetséges támadásokról.)
De miért állna érdekében Oroszországnak a robbantás?
Erre legalább öt okot fel lehet sorolni.
1. Moszkva így akar belefolyni a szankciókról szóló európai vitákba.
Közeledik a tél, és a Kremlben is tudják, hogy Európa lakói egyre érzékenyebbek az energiaárakra. Megszaporodnak azok a nyilatkozatok, elemzések, szakértői állásfoglalások, amelyek azt firtatják, hogy a szankciók működnek, de olyan hangok is felerősödtek, amelyek vitatják a szankciók hatékonyságát. A szankciók egyik leghangosabb ellenzője az EU-s vezetők közül éppen Orbán Viktor, aki szerdán személyesen jelentette be az energiaszankciókról szóló nemzeti konzultációt, azt állítva, hogy ha nem lennének szankciók, akkor olcsóbb lenne az elszabaduló infláció miatt is egyre drágább élet. Orbán szerint az energiaárakat lehetne legalább a felére leverni, ha nem lennének szankciók.
Az, hogy Orbán – elsősorban belpolitikai okok miatt – a szankciók ellen van, nem jelenti azt, hogy ne lehetne érdemi vitát folytatni arról, vajon hatékony fegyver-e a szankciós politika Moszkva ellen vagy sem. Oroszországnak ugyanakkor érdekében áll, hogy ezt a vitát minél inkább szankcióellenes irányba billentse el – lehetőleg most. Egyrészt azért, mert a szankciók igenis fájnak Moszkvának. Másrészt azért, mert az EU-ban most tárgyalnak az Oroszország ellen tervezett nyolcadik szankciócsomagról. A megszállt orosz területeken zajló kamu népszavazások, Putyin részleges mozgósítása és az Északi Áramlat gázvezeték elleni akció egyaránt válaszlépésre készteti az uniót, miközben akadnak olyan tagállamok, amelyek ellenzik a további szankciókat, mi több, a meglévőn is enyhítenének. Mindeközben – amolyan ellenpontként – az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen javaslatai között szerepel az orosz termékekre vonatkozó „átfogó” új behozatali tilalom, valamint az orosz hadseregnek kulcsfontosságú technológiák értékesítésének megtiltása. Az uniós állampolgárok nem kaphatnának jövedelmező állásokat az orosz állami vállalatoknál, ami a volt német kancellár, a Putyinnal jó kapcsolatokat ápoló Gerhard Schrödert is érintené. A csomag emellett a harmadik országoknak eladott orosz kőolaj árplafonja felé is elmozdulna. Az orosz gáz hasonló ellenőrzése azonban továbbra is vitatott kérdés.
2. Az oroszok ezzel jelzik, hogy ha Európának nem kell a gáz, majd eladja Ázsiában.
Oroszország a világ legnagyobb olaj- és földgázexportőre, költségvetésének csaknem felét ez biztosítja. Ezért Moszkva számára létfontosságú, hogy új partnereket találjon, de ez nem lesz könnyű – írtuk még áprilisban, amikor már javában tartott a háború. Tavaly az orosz földgázexport csaknem háromnegyed része az Európai Unióba irányult, amely most már szabadulni szeretne ettől a függéstől – Magyarország és a nem EU-s tag Szerbia kivételével. Kína lehet az orosz földgázexport legfőbb célpontja, mert az energiaigények ott hatalmasak. Nem sokkal a háború előtt Moszkvában és Pekingben bejelentették, hogy 30 éves szerződést kötöttek földgáz szállítására az új gázvezetéken keresztül. Oroszország Kínába irányuló vezetékesgáz-eladása az év első felében csaknem 65 százalékkal nagyobb volt, mint egy évvel korábban. Az ukrajnai orosz invázió óta Kína beszerzése 35 milliárd dollárra ugrott a korábbi húszmilliárdról, ám itt érdemes hozzátenni, hogy ez még mindig meg se közelíti azt a volument, amit Európa fizet a gázért. A másik célország az orosz export szempontjából Pakisztán.
Ugyanakkor Moszkva nyitva is hagyja az ajtót arra az esetre, ha Európa mégis meggondolná magát. Ha tönkre is vágja az Északi Áramlatot, Oroszország más útvonalakon is tudna gázt küldeni Európába: Fehéroroszországon, Ukrajnán és Törökországon keresztül, emellett gyorsan növekvő európai kapacitással rendelkezik a cseppfolyósított földgáz importjára. Ha az Északi Áramlat elleni támadások elegendőek lennének arra, hogy Németországban úgy döntsenek, nem támogatják tovább Ukrajnát (ennek kicsi a valószínűsége), akkor Oroszországnak még mindig van egy azonnal elérhető balti-tengeri kapcsolata, ahonnan gázt szállíthatna.
3. Moszkva ezzel ijeszt rá az európai energiapiacra.
Az Északi Áramlat elleni szabotázsakcióval Oroszország meg tudja ijeszteni az energiapiacokat és még jobban fel tudja hajtani az európai árakat, amelyek amúgy is a Kreml gázpolitikája miatt magasak. A robbanás hírére a holland gáz határidős ügyletek mintegy 20 százalékkal emelkedtek. És hogy miért állhat ez a Kreml érdekében? Azért, mert az európai közhangulatot nem a propagandával, hanem a magas gázárral tudja csak igazán befolyásolni, csökkentve az európaiak elszántságát, amivel Ukrajnának próbálnak segíteni. Azaz megint csak a szankcióknál lyukadunk ki.
4. Figyelmeztetés Európának, hogy vannak még sebezhető pontjai.
Ahogy arra a Geopolitical Futures elemzése rávilágít, kedden elindult egy 10 milliárd köbméteres Norvégia–Lengyelország vezeték, amely a dán Bornholm sziget közelében fut, közel ahhoz a helyhez, ahol az Északi Áramlat robbanásai történtek. A közelség emlékeztetheti az európai kormányokat, hogy vannak még sebezhető pontjaik, amelyeket hasonló támadás érhet.
Oroszországnak ráadásul nem kell katonai válaszlépéstől tartania. Az unió még attól is ódzkodik, hogy megnevezze a lehetséges elkövetőket. És bár a csövek dán és svéd gazdasági területek határán robbantak fel, ez valószínűleg nem elég arra, hogy a NATO egy tagállama elleni konkrét támadásként értelmezze, és egy válaszcsapással tovább eszkalálja a konfliktust. (A svéd külügyminiszter szerdán el is mondta, hogy Svédország nem értékeli ellene elkövetett támadásként a vezetékrobbantást.)
5. Egy újabb ürügy, hogy Oroszország a szankciók enyhítését kérje.
Az Északi Áramlat meghibásodása ürügyet adhat Moszkvának arra, hogy a szankciók enyhítését kérje, mondván, csak így tudja kijavítani a vezetékben keletkezett károkat. A helyreállítás amúgy is hónapokat venne igénybe, tehát ha mást nem, akkor ezzel időt nyerne a Kreml. Nem ez lenne az első eset, hogy a szankciókra hivatkozna: június óta a Gazprom jelentősen csökkentette az Északi Áramlaton át Európába érkező földgáz mennyiségét, majd le is állította a szállítást, ennek újraindításáról csupán július 19-én döntöttek, azonban lényegesen kevesebb földgáz érkezett Európába, mint korábban. A szállítás leállítását Oroszország a Kanadának javításra átadott turbina kiesésével indokolta. Kanada azért vonakodott visszaadni a turbinát, mert a háború kirobbantása miatt Oroszországra szankciókat vetettek ki. A megjavított turbinát végül Németországnak adták ki. A két léket kapott vezeték közül az egyiken augusztus vége óta nincs gázkereskedés, a másikon meg soha nem is volt.
